Új ásványt fedeztek fel magyar kutatók

Magyar mineralógusok új ásványt fedeztek. Az ásványt Koch Sándorról, a Szegedi Egyetem egykori nemzetközi hírű ásványtanprofesszoráról kochsándoritnak nevezték el.

Kövecses-Varga Lajos, a kochsándorit felfedezője, kezében egy kristályokat tartalmazó barnaszéndarabbal (nagyobb méretben lásd a cikk végén)

A nagyközönségnek a napokban bemutatott kochsándorit a mányi szénbánya meddőhányóján került elő még 2004-ben. A tudományos feldolgozás után 2005-ben nyújtották be elfogadásra a Nemzetközi Ásványtani Szövetség (IMA) Új Ásványok és Ásványnevek Bizottságához, majd először a kanadai The Canadian Mineralogist című vezető szaklapban közöltek róla cikket 2007 nyarán.

Az új ásvány egy víztartalmú kalcium-alumínium-karbonát. Hófehér, 0,5-1,5 mm-t elérő, tűs kristályokból felépülő, selyemfényű, gömbös halmazokként fordult elő a mányi széntelepen (Tatabányai-szénmedence). A szénbánya meddőhányóján 2007 tavaszáig volt lehetőség a gyűjtésére, ezután a meddőhányót rekultiválták. A kutatók mintegy 1000 példányt gyűjtöttek be.

A kochsándorit a széntelep létrejötte után keletkezett, legalább néhány millió éves. Rendszertanilag a dresserit nevű ásványhoz áll közel - rokon ásványokat Kanadában és Ausztráliában írtak le. 

Kochsándorit tűs kristályokból álló gömbös halmaza (elektronmikroszkópos felvétel)

Jelenleg kb. 4200 ásványt ismerünk, évente közel 40 újat fedeznek fel a kutatók. A történelmi Magyarország területén több mint 30 új ásványt írtak le; legutóbb 2006-ban leltek új ásványra Nagybörzsöny környékén. Több magyar tudós nevét is viselik ásványok, így Krenner József ásványtantudósét és Klebelsberg Kunóét is. Egy új ásványnak tudományos értéke van, piaci értéke általában nem sok.

Az ásvány felfedezője Kövecses-Varga Lajos, aki 35 éve gyűjt ásványokat. A Kárpát-medence ásványait bemutató múzeumát 1986 júliusában nyitotta meg Siófokon, a Kálmán Imre sétány 10. szám alatt. A gyűjtemény jelenlegi példányszáma mintegy 12 ezer darab. Az ásvány leírói Sajó István, az MTA Kémiai Kutatóközpontjának tudományos munkatársa és Szakáll Sándor, a Miskolci Egyetem Ásvány- és Kőzettani Tanszékének vezetője, egyetemi docens, a miskolci Herman Ottó Múzeum Ásványtára, a legteljesebb magyarországi ásványtani anyagot őrző gyűjtemény alapítója.

A névadó, Koch Sándor

Koch Sándor 1896-ban született Kolozsvárott, de iskoláit már Budapesten végezte. Édesapja maga is az ásványtan tanára volt, tőle kapta első ásványát is, amely megalapozta későbbi, hatalmasra növelt ásványgyűjteményét. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát, majd a Nemzeti Múzeum Ásványtárához került, amelyet többedmagával világszínvonalra emelt. Eközben doktorált, és folyamatosan tartott ásványtani előadásokat. 1931-től két évig miniszteri ösztöndíjjal a bécsi Természettudományi Múzeumban dolgozott.

A szegedi egyetem 1940-es megalakulása után az ásvány-kőzettani tanszék vezetésével bízták meg. A tanszék szegényes gyűjteményét saját gyűjteményével egészítette ki. Fő kutatási területe a hazai bányák és ásványlelőhelyek ásványvilága volt. Gyakran szervezett gyűjtőutakat munkatársainak és hallgatóinak, emellett az egyetem különféle csoportjainak életében is aktívan részt vett. Sikerült elérnie, hogy a környező országokba is elmehessenek kutatni. Csodálatos gyűjteményéből színpompás kiállításokat is rendezett. Többször volt a természettudományi kar dékánja.

Tolla alól fontos könyvek kerültek ki, így A magyar ásványtan története, a Magyarország ásványai és az Ásványhatározó. Szakfolyóiratot indított, amely ma is létezik.