A 80 millió éves óriás utolsó jócselekedete

Az egyik legnagyobb ismert dinoszaurusz csontvázának segítségével hihetetlen pontossággal rekonstruálták a patagóniai késő-kréta szárazföldi ökoszisztémát.

A Futalognkosaurus dukei nevű növényevő dinoszaurusz maradványait az argentínai Patagóniában fedezték fel

2000 márciusában egy hatalmas Sauropoda nyakcsigolyát találtak Argentínában, Neuquén városától 90 kilométerre ÉNy-ra. Azóta több mint 1000 példány került elő a körülbelül 400 négyzetméteres területen. A Futalognko nevű lelőhelyen a felső-kréta korszak elején lerakódott folyóvízi üledékes kőzetek (homokkő, agyag) bukkannak elő. Valamennyi ősmaradványt egy fél méter vastag rétegből gyűjtötték. Argentin és brazil kutatók most írták le hivatalosan a hatalmas dinoszauruszt, és kíséretében lévő flóra- és faunaelemek segítségével meglepő részletességgel rekonstruálták az egykori élővilágot és annak környezetét.

Az elképesztő méretű dinoszaurusz a Futalognkosaurus dukei nevet kapta ("a gyíkok hatalmas főnöke"). Ez a valaha talált legteljesebb példány az óriásira növő, növényevő Sauropodák között. A kutatók 32-34 méterre becsülik az állat testhosszát. Az új faj méretben összehasonlítható az Argentinosaurus és a Puertasaurus példányokkal, amelyeket eddig a legnagyobbaknak tartottak. Ez utóbbiaknak azonban csak nagyon kevés és erősen hiányos maradványai ismertek. A most leírt fajnak viszont megtalálták a nyakcsigolyáit, a hátcsigolyáit, a csípőcsontjait és az első farokcsigolyáját. Az elvégzett rokonsági vizsgálatok alapján a Futalognkosaurus és a pár éve leírt Mendozasaurus a Titanosaurudák új evolúciós vonalát képviselik, melyek a hatalmas és erős nyak alapján különíthetők el a rokon csoportoktól.

Az egyik legnagyobb ismert dinoszaurusz csontvázának segítségével hihetetlen pontossággal rekonstruálták a patagóniai késő-kréta szárazföldi ökoszisztémát (Forrás: MTI/AP/Brazil Nemzeti Múzeum)

Az üledékföldtani vizsgálatok alapján a területen egykor egy aktív és szélesen kanyargó folyórendszer terült el. A hatalmas állat a folyó partján pusztult el, és húsának egy részét a környék ragadozói el is fogyasztották. A tetem maradékát azonban egy áradás besodorta a folyómeder területére. Gigantikus mérete miatt ez egy természetes akadályt képezve számos egyéb állatnak és növénynek a folyóban sodródó maradványát gyűjtötte össze, melyek az óriás mellett ágyazódtak be az iszapba. Ezzel magyarázható, hogy a fosszíliák egy félméteres rétegben koncentrálódnak, és nagyon részletes képet adnak a 80 millió évvel ezelőtti szárazföldi élővilágról.

További csemegék őslényrajongóknak

A lelőhelyen előkerült két további, egyelőre név nélküli Sauropoda töredékes maradványa is. A Theropodákat számos faj képviseli, melyek közül kettőt már korábban leírtak egyéb patagóniai lelőhelyekről. A Megaraptornak egy teljes és ráadásul ízesült karja került elő, míg az Unenlagia egy karcsú megjelenésű fajjal van jelen. További Theropodákra utal a számos morfotípust képviselő 250 fog, melyek leginkább a Dromaeosauridákhoz és a Carcharodontosauridákhoz hasonlítanak. A madár-medencéjű dinoszauruszokra a Dél-Amerikában ritka Ornithopoda maradvány utal, melynek a combcsontja az Iguanodontiákhoz hasonlít.

A krokodilok közül a Peirosauridákhoz tartozó fogakat és a Comahuesuchuszhoz hasonló kis méretű példány alsó állkapcsát fedezték fel eddig. Az Azhdarchoideákat képviselő repülő őshüllő szárnyfesztávolsága 6 méter körül lehetett, ami a legnagyobb Pterosaurust jelenti az egykori Gondwana területéről. Néhány teknős mellett változatos halmaradványokat is találtak: a mindössze hat példány 3 különböző fajhoz tartozik. A 240 jó megtartású növénymaradvány (többségében levéllenyomat) arra utal, hogy a terület egykori flórájában a kétszikű zárvatermők uralkodtak. Első ízben került elő zárvatermő növényegyüttes a Neuquén-medence felső-kréta rétegeiből.

A késő-krétából máshol is ismerünk fontos és gazdag szárazföldi ökoszisztémákat (pl. az. ún. Jehol Bióta Kínában és a Santana Formáció Brazíliában). Ezeknél azonban a rekonstrukcióhoz használt fosszíliákat nagy területről és különböző rétegekből gyűjtötték, amelyek között akár millió éves korkülönbségek is lehettek. A patagóniai anyag azonban a speciális képződési körülmények miatt egyetlen rétegben koncentrálódott, és kis területre korlátozódott (kb. 400 négyzetméter). Az üledékföldtani és őslénytani adatok arra utalnak, hogy az éghajlat meleg és nedves volt, csak rövid száraz évszakokkal. A nedves évszakokhoz kapcsolódó áradások sodorták az elpusztult állatok tetemeit és a környező erdők növényeinek egyes részeit a folyóba, ahol azok a hatalmas tetem előtt csapdába estek. A paleontológusok legnagyobb örömére.