A himbák és a mundurukúk - kulturális különbségek az emberi magatartásban

2007.11.09. 8:57

A sivatag színei

Nemcsak a számok megkülönböztetésében, de a színek elnevezésében is felfedezhetők különbségek a természeti népek között, és számos kutató szerint ezt az adottságot leginkább a környezet látható tulajdonságai befolyásolják. Minden kultúra általános jellegzetessége, hogy a látható fény folytonos színspektrumát élesen elkülönülő kategóriára osztják, a kategóriák számában azonban lényeges különbségek léteznek. Egyes népcsoportok csak a sötét és a világos színeket különböztetik meg egymástól (például az Új-Guineában élő dani törzs tagjai). Ha egy nyelv több színt is különálló szóval nevez meg, akkor az alapszíneket - a pirosat, a sárgát, a kéket, a zöldet - biztosan megkülönböztetik.

Ez alapján a kutatók azt valószínűsítik, hogy az emberek számára könnyebb az alapszínek megkülönböztetése, ezt a vélekedést támasztják alá Eleanor Rosch vizsgálatai is. A kutató a Kalifornia Egyetem Berkeley részlegének munkatársaként járt Új-Guineában, ahol a dani törzshöz tartozó gyerekek színérzékelési képességeit vizsgálta. A kísérletben részt vevő gyerekeknek különböző színű képeket mutattak, és igyekeztek megtanítani nekik a színek fantázianeveit. Úgy találták, hogy az alapszínek neveit sokkal könnyebben megjegyezték, mint az átmeneti színekhez kapcsolt fantázianeveket.

Forrás: [origo]

Himba gyerekek

A sivatagban élő népek, a homok fizikai tulajdonságai miatt sokkal több sárgás-vöröses árnyalatot látnak, mint hideg színeket. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a namíbiai sivatagban élő himba törzs tagjai a látható spektrum hosszabb hullámhosszú, vörös tartományában egymáshoz közelebb eső árnyalatokat is külön színekként határozzák meg, míg a hideg árnyalatokat összefoglaló néven burou-nak hívják. Széles körben elterjedt hit, hogy az eszkimóknak (inuitoknak) számos szavuk van a hóra, annak árnyalatától, állagától függően. Ez a jelenség jól illeszkedne a namíbiai himba törzs nyelvi jellegzetességeihez, csakhogy, mint az Laura Martinnak a Clevelandi Állami Egyetemen végzett kutatásaiból kiderül, ez csupán amolyan városi legenda: a valóságban az inuit nyelvekben nem jelöli több szó a havat, mint például az angolban.

Agresszió és kooperáció

Ahogy korábbi cikkünkben (Agresszív állatok - agresszió és erőfitogtatás az állatvilágban) már említettük, az emberré válásnak fontos lépése volt a csoporton belüli agresszió csökkenése. Ennek ellenére a különböző kultúrákban eltérő mértékű agresszív tendenciák mindmáig felfedezhetők az emberi viselkedésben. Az emberi agresszivitás két végpontját két természeti nép, a dél-amerikai esőerdőkben élő yanomamo indiánok, illetve az afrikai busmanok körében találjuk. A yanomamók kis csoportokban élnek, élelmüket főként vadászattal szerzik meg. A csoportok állandó háborúban állnak egymással, és a yanomamo hagyományok szerint a férfi erejét az jelzi igazán, hogy képes-e magát erővel megvédeni. Az agresszióra nevelés már egészen kicsi gyermekkorban megkezdődik: a felnőttek bíztatják a gyerekeket, hogy vitáikat verekedéssel döntsék el. Velük homlokegyenest ellentétes tradíciókkal rendelkeznek az afrikai busmanok. Ők gyűjtögető életmódot folytatnak, létfontosságú számukra, hogy a csoport tagjai békében és egyetértésben működjenek együtt a táplálékszerzés során. Az összevesző gyerekek közötti konfliktust sosem hagyják tettlegességig fajulni: már az első, verbális agresszív megnyilvánulás után szétválasztják és összebékítik a vitatkozó feleket.

Forrás: EPA

Lesu asszonyok várnak egészségügyi ellátásra( Thaiföld)

A keleti kultúrák hagyományosan többre becsülik a csoport közös értékeit, mint az egyén felemelkedését, ezzel szemben a nyugati társadalmakban az emberek többségét az individuális siker teszi igazán elégedetté. Taylor Cox, a Michigani Egyetem munkatársa kelet-ázsiai és észak-amerikai embereket vizsgált az úgynevezett rabok dilemmája feladatban. Ezt a pszichológiai tesztet széles körben alkalmazzák az emberek együttműködési hajlamának vizsgálatára. A teszt során a két résztvevő számára különböző mértékű jutalmat ajánlanak fel, attól függően, hogy együttműködik-e társával vagy cserbenhagyja. Akkor kapják a legnagyobb jutalmat, ha mindketten a kooperációt választják, míg semmit sem kapnak abban az esetben, ha ők ugyan együtt akarnak működni, de társuk cserbenhagyja őket. A résztvevők nem ismerik a partnerük döntését. Az ázsiai emberek ebben a játékban lényegesen többször választották az együttműködést, mint a nyugati résztvevők, amiből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy viselkedésük kulturális sajátsága az együttműködésre való törekvés.

Felhasznált irodalom

Bereczkei, T. 2003. Evolúciós pszichológia. Budapest: Osiris.
Carraher, D. W. et al. 1985. Mathematics in the streets and in schools. British Journal of Developmental Psychology, 3, 21-29.
Cox, T. H. et al. 1991. Effects of ethnic group cultural differences on cooperative and competitive behavior on a group task. Academy of Management Journal, 34, 827-847.
Daly, M. & Wilson, M. 1983. Sex, Evolution, and Behavior. Boston: Willard Grant.
Gordon 2004. Numerical Cognition Without Words: Evidence from Amazonia. Science, 306, 496-499.
Martin, L. 1986. "Eskimo Words for Snow": A Case Study in the Genesis and Decay of an Anthropological Example. American Anthropologist, New Series, 88, 418-423.
Miller, G. 2000. The Mating Mind. New York: Anchor Books.
Pica, P. et al. 2004. Exact and Approximate Arithmetic in an Amazonian Indigene Group. Science, 306, 499-503.
Roberson, D. et al. 2006. Colour Categories and Category Acquisition in Himba and English. In Pitchford N. & Bingham C. (Eds.) Progress in Colour Studies, 159-172. Amsterdam: John Benjamins.
Rosch, E. (1973): Natural Categories. Cognitive Psychology, 4, 328-350.
Sternberg, R. J. 1997. Successful intelligence. New York: Plume.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK