Szenvedély kell az új felfedezésekhez - Sir George Radda professzort kérdeztük a Tudomány Világfórum

"Gyakran kis országok - mint például Magyarország - járulnak hozzá nagyon jelentős mértékben a tudomány fejlődéséhez, mert ők a tehetség forrásai. Még ha exportálniuk is kell azt. A világ a globális tudományos kutatások, a gazdaságilag és szellemileg is erős együttműködések felé halad a jövőben" - a november 8-án Budapesten kezdődő World Science Forum (Tudomány Világfóruma) egyik legrangosabb vendége, Sir George Radda professzor nyilatkozott az [origo]-nak.

A fórumot harmadik alkalommal rendezi meg a Magyar Tudományos Akadémia, együttműködve az Európai Unióval, az UNESCO-val (az ENSZ Oktatási, Tudományos, Kulturális Szervezete), és az ICSU-val (a Tudomány Nemzetközi Tanácsával). A háromnapos rendezvény előzményei 1999-re vezethetők vissza, amikor a Budapesten megtartott Tudomány Világkonferenciája Magyarország számára nagy nemzetközi sikert hozott. Itt született meg az elképzelés, hogy Magyarország rendezzen kétévente "World Science Forum"-ot az aktuális tudománypolitikai kérdések megvitatására. A gondolatot tett követte, és mind a 2003-ban megtartott első (a tudásalapú társadalom kérdéseivel foglalkozó), mind a 2005-ben megrendezett második (a felelősség és az etika kérdéseit boncolgató) esemény sikeresnek bizonyult. Több száz, nemzetközileg elismert külföldi tudós látogatott azokban a napokban Budapestre, amely ilyenkor mindig a tudomány fővárosává vált.

Az idei konferencia mottója: "Befektetés a tudásba, befektetés a jövőbe". Védnöke Sólyom László köztársasági elnök, aki nemcsak megnyitja a fórumot, de megszervezte a "Zöld Elnökök Találkozóját" is, amelyre meghívta a környezetvédelmet szívügyükként kezelő európai kormányfőket. A tudomány világnapjával egyidőben tartott rendezvényre az idén is számos tekintélyes, a világ tudományos életét alapjaiban befolyásoló szervezet vezetője látogat el. Tanácskoznak a világ leggazdagabb országaiban működő tudománytámogatási szervek irányítói, de kicserélik tapasztalataikat azon fejlődő országok miniszterei is, akik egyre fontosabbnak vélik a tudományba való befektetést. Érdekesnek ígérkezik az Izraeli-Palesztin Tudományos Szervezet szekcióülése is.

Az eseményre készülve az [origo] E-mailben megkereste a fórum egyik kiemelkedő külföldi vendégét, Sir George Radda professzort.

[origo]: Pár száz éve még a tudomány kíváncsi és megszállott emberek "időtöltése" volt, akik meg akarták érteni a világot maguk körül. Mi most a tudomány? Ugyanazt jelentheti-e egy kutató számára, amit korábban Pascalnak vagy Newtonnak jelentett?

George Radda: A tudomány mindig is arról az emberi igyekezetről és erőfeszítésről szólt, hogy megértsük a világot magunk körül; megoldjunk fontos, alapvető problémákat; új utakat fedezzünk fel új ismeretek hasznosításával. A komoly tudomány soha sem volt "időtöltés". Gondoljunk csak Galileire, aki azért küzdött az előítéletek és megszokások ellen, hogy előtérbe kerülhessenek olyan új eszmék, amelyek megszületése a technika fejlődésén alapult. Ez nem időtöltés! A tudomány ma is ugyanez: keressük a Higgs-bozont, a természet egy nehezen meghatározható, alapvető részecskéjét, hogy megerősíthessük a fizika jelenlegi eszmerendszerét. Új bolygók és csillagok után kutatunk, hogy megérthessük az Univerzum keletkezését. Új vakcina előállításán dolgozunk, hogy gyökerestől kiirthassuk Afrika és más fejlődő országok egyik leggyilkosabb betegségét, a maláriát. Ezen célok bármelyike indokolja a tudomány létét, és hajtóerőt jelent a tudósok számára. Új, korábban soha nem látott felfedezések, megfigyelések, észlelések, nos ez az, ami izgalmassá teszi a tudományt.

Hajdanán a tudósok gyakran egyszerű eszközökkel érték el eredményeiket. Manapság bonyolult gépek, jól felszerelt laboratóriumok segítik a kutatót. Ma már csak ott művelhető tudomány, ahol pénz is van?

Ahhoz, hogy a tudományban előrehaladhassunk, ki kell választanunk egy megfelelő problémát, majd meg kell fogalmaznunk megfelelő kérdéseket, és végül megfelelő eszközökkel kell rendelkeznünk, hogy megkaphassuk a válaszokat. Amint a kérdéseink egyre bonyolultabbakká válnak, egyre jobb technikai eszközökre van szükségünk, hogy feleljünk rájuk. Így a tudomány műveléséhez szükség van anyagiakra. De a legdrágább dolog mindebben mégiscsak a szellemi tőke. Gyakran kis országok - mint például Magyarország - járulnak hozzá nagyon jelentős mértékben a tudomány fejlődéséhez, mert ők a tehetség forrásai. Még ha exportálniuk is kell azt. A világ a globális tudományos kutatások, a gazdaságilag és szellemileg is erős együttműködések felé halad a jövőben.

A Tudomány Világfóruma egyik célja, hogy felhívja a figyelmet a tudomány szerepére a döntés-előkészítések folyamatában. Ön szerint hol tart a gazdasági szakemberek, politikusok meggyőzése?

Az utóbbi évtizedekben az új ismeretek átalakították a világról alkotott elképzeléseinket, és a felvilágosult politikusoknak, gazdasági vezetőnek nem lehet kétsége afelől, hogy a tudomány kulcsfontosságú része az életünknek és a gazdaságnak. De sajnos nem minden esetben van így. Gyakran a legfejlettebb társadalmakban van politikai vakság, és lépnek fel a tudomány szerepének visszautasítása. A világkonferenciák, mint például a jelenlegi budapesti is, hozzájárulhatnak ahhoz, hogy felhívják a figyelmet a tudomány fontosságára.

Elegendő-e a gazdasági szakembereket és a politikusokat meggyőzni a tudomány fontosságáról? A társadalmat, az egyes embereket nem kell ebbe a folyamatba bevonni?

Az emberek meggyőzése a tudomány jelentőségéről és társadalmi hasznáról még fontosabb, mint a politikusoké, mert ha az emberek hisznek abban, hogy a tudomány üdvös és hasznos dolog mindenki számára, akkor a politikusok nem hagyhatják figyelmen kívül ezt a véleményt. Az összes olyan szervezet, amelyben tevékenykedem - egyetemek, kutatóintézetek, kutatási alapok, mint például az Egyesült Királyság Orvosi Kutatási Tanácsa (Medical Research Council), ahol hét évig töltöttem be vezető tisztséget - nagy hangsúlyt helyez arra, hogy informálja a társadalmat a tudomány új eredményeiről és azok társadalmi hasznáról.

Nem osztja-e meg még jobban a világot a tudomány fejlődése? Például az orvostudományban az egyre eredményesebb, de egyben egyre drágább kezelési módok a tehetősebb emberek számára elérhetőek. A rendkívül szegény országok lakosságán segítenek-e az újabbnál újabb eredmények?

A gazdagabb országok felelőssége, hogy biztosítsák, ez ne történhessen meg. Ha a politikai rendszerek szociálisan érzékenyek, ugyanazt tehetik, mint számos szervezet, mint például a Medical Research Council vagy a Gates Alapítvány, amelyek biztosítják, hogy a gyógyászati fejlesztések elérhetővé váljanak a kevésbé jómódú és kevésbé fejlett országok számára is. Számos nagy gyógyszerészeti vállalat felismerte már, hogy kötelessége ezt megtenni.

Önt a munkája, egész pályafutása, sikerei az Egyesült Királysághoz kötik. 2005-ben azonban Nagy-Britanniai kötelezettségei mellett elvállalt egy fontos tisztséget Szingapúrban: Ön lett a Singapore Bioimaging Consortium elnöke. Miért választotta Szingapúrt, mi vonzotta benne?

Erre a kérdésre a válasz messzire vezet. Vonzott az újdonság és a sok lehetőség, amelyet Szingapúr tudományos téren kínált. De legfontosabb a hozzáállás. A kormány és a miniszterek elkötelezetten támogatják a tudományos kutatásokat. Szingapúrnak nincs nyersanyaga, így a gazdasági és ipari fejlődés teljes mértékben az ismeretek fejlesztésén és a képzett, iskolázott munkaerőn múlnak. A gazdaságuk erős, és jelentős pénzügyi ráfordításokkal támogatják a tudományt. Az emberek lelkesek, és meglepően rövid idő alatt lehet új dolgokat teremteni. Szingapúr orvosi téren egy viszonylag szerény állapotból indulva hét év alatt vált jelentős szereplővé a világon. Készen álltak arra, hogy figyeljenek, tanuljanak, majd cselekedjenek.

Milyen lehetőséget jelenthet a magyar kutatók számára a Lee Hsien Long szingapúri kormányfő és a magyar miniszterelnök által nemrégiben megkötött kutatás-fejlesztési megállapodás?

Ez az egyezmény izgalmas lehetőséget biztosít fiatal magyar kutatók és témavezetőik számára, hogy Szingapúrban világszínvonalú tudományos kutatásokban vegyenek részt. Bár őszintén szólva a magyarok nem ismerik valami jól Szingapúrt és az ottani dolgokat. Sokan nem tudják, hogy ott az angol a nemzeti nyelv. Kíváncsi lennék, hány ember van tudatában Szingapúr földrajzi elhelyezkedésének, nem is beszélve történelméről és a legfontosabbról, a tudományos tevékenységéről. A média nagy segítség lehet a tájékoztatásban, az ösztönzésben, a sorompók ledöntésében. Én úgy gondolom, hogy ez mindenképpen hasznára válhat a magyar tudománynak és a fiatal generációnak.

Mit tanácsolna egy tehetséges, szorgalmas, fiatal magyar kutatónak? Hogyan irányítsa az életét, hogy sikeres kutató váljon belőle?

A tudományos kutatás nagyon izgalmas. Az orvostudomány a 21. században sok kihívást és lehetőséget kínál. Meg kell tanulni, hogyan lehet megvalósítani a különböző tudományterületek együttműködését, mert ahhoz, hogy megoldjuk a nagy egészségügyi problémákat, nemcsak biológiai és orvosi tudás szükséges, hanem fel kell használni a fizika, a kémia, a matematika eredményeit is. Magyarország erős ezekben, és ez erős pozícióba helyezi. Ugyanakkor tudatában kell lenni annak is, hogy a tudományos kutatás nehéz és nem feltétlenül a legjobban fizetett munka. Szenvedély kell az új felfedezésekhez, és ha ez megvan, eredményes lehet az élet.

Sir George Radda

Magyar származású tudós, aki 1956-ban hagyta el az országot. Oxfordban két évvel később már megszerezte első, kémiai diplomáját. 1969-ben izomszövetek működését kezdte tanulmányozni az akkoriban újdonságnak számító, a mágneses rezonancia elvén alapuló képalkotó módszerrel (MRI). Munkájával nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a ma már rutineljárásnak számító MRI-vizsgálatok bekerülhessenek a klinikai gyakorlatba. Tudományos eredményeiért az angol királynőtől 2000-ben lovagi címet kapott.