A tíz legfurcsább párzás az állatvilágban

Minden állat szexuális viselkedésének végeredményben hasonló a célja: utódok létrehozása, amelyek hordozni fogják a szülők génjeinek egy részét. E cél elérésére azonban a különböző állatfajok igencsak eltérő módszereket fejlesztettek ki. Ezek között jó néhány akad, amelyek első látásra meghökkentőnek tűnnek, néha alig hihetők. Cikkünkben összegyűjtöttük az állatvilág tíz legfurcsább párzási viselkedését.

Az állatok minden viselkedése - táplálkozásuk, élelemkeresésük, a ragadozók elől való menekülésük - azért alakult olyanná, amilyennek ma látjuk, hogy a legjobban szolgálja az egyedek túlélését, és növelje szaporodási esélyeiket, hiszen ezáltal lehetőségük nyílhat arra, hogy génkészletüket továbbörökítsék a következő generációba. Mindez azonban mit sem ér, ha egy ivarosan szaporodó állat nem képes elérni, hogy ivarsejtjei egy különnemű fajtársának ivarsejtjeivel egyesüljenek, és az így létrejövő, zigótának nevezett sejtekből (amelyek ekkor már két példányban tartalmazzák a fajra jellemző géneket) életképes utódok fejlődjenek ki.

Minthogy az utódok életképességét nagyban befolyásolják génjei, amelyeket a szüleiktől örököltek, az utódnemzésre kész állatok igencsak megválogatják, hogy kivel állnak párba -  erről a témáról lásd bővebben A csapodár csalogány: félrelépés és hűség az állatvilágban című korábbi cikkünket . Miután, gyakran a párzáshoz hasonlóan lenyűgöző udvarlási ceremónia eredményeképp, egymásra talál egy hím és egy nőstény egyed (kivéve azokat az eseteket, amikor mindketten rendelkeznek mindkét nemre jellemző nemi szervekkel, amint arra nemsokára látunk is példát), elkezdődik a párzás. Az ivarsejtek egyes állatfajoknál a nőstény testüregében egyesülnek egymással, másoknál a külvilágban, ezeket külső megtermékenyítésű fajoknak nevezzük.

Néhány állatfaj párzó viselkedése különösen érdekes, ezekből mutatunk be néhányat.

10. helyezett: horgászhalak

A horgászhalak (Lophiiformes) a mélytengerek lakói. Nevüket a fejük elején elhelyezkedő nyúlványról kapták, amelynek segítségével csapdába csalják áldozataikat. Most mégsem emiatt kerültek listánkra.

A kutatók szinte kizárólag csak nőstény példányokat találtak a múltban. Mint kiderült, ennek az az oka, hogy a hím horgászhalak fejletlenül, emésztőrendszer nélkül kelnek ki a petékből. Minthogy egyedül életképtelenek, gyorsan rá kell találniuk a nőstényre. Amint találtak egy nőstényt, megharapják az oldalát, és enzimjeik segítségével feloldják a bőrét. A két egyed lassan egybeolvad, és a hímből nem marad több, mint egy púp a nőstény oldalán. Amikor a nőstény petéi megtermékenyíthetők lesznek, a hím spermiumai összeforrnak velük.