Kilenc magyar, aki világgá ment és megváltoztatta a világot - interjú Kati Martonnal

Már kapható a könyvesboltokban Kati Marton magyar származású író, újságíró új könyvének magyar fordítása, amelyben többek között négy legendás magyar tudós - Neumann János, Teller Ede, Szilárd Leó, Wigner Jenő - életútját követhetjük nyomon. A Kilenc magyar, aki világgá ment és megváltoztatta a világot című művében az írónő feldolgozza Kertész Andor (André Kertész) és Friedmann Endre (Robert Capa) fotóművészek, Korda Sándor (Alexander Korda) és Kertész Mihály (Michael Curtiz) filmrendezők és Arthur Koestler író sorsát is.

Zsenikről könyvet írni hálás dolog, hiszen kinek ne foglalkoztatná a képzeletét a tehetség titka, pláne, ha az sikerrel és elismertséggel párosul. A fent említettek életét, személyiségét sokan fürkészték már a tudóstársak közül is, és született számos könyv, esszé, tanulmány, melyekben a legkülönbözőbb nézőpontból vizsgálták cselekedeteiket. Kati Marton sodró lendületű anekdotagyűjteménye a nagyközönségnek szól. Nem is akármekkorának. Amellett, hogy az USA-ban egy év leforgása alatt négy kiadást ért meg és élvezhette az angliai olvasóközönség is, már folyik a német fordítása, és tervezik a franciát is.

Könyvének magyar megjelenése alkalmából Kati Martonnal beszélgettünk.

Ezt megelőzően már öt könyvet írt, amelyből több bestseller lett. Miért választotta hatodiknak ezt a témát?
Budapestről szerettem volna könyvet írni, egyfelől tisztelgésként nemrég elhunyt szüleimnek, másfelől azért, hogy közelebb hozzam a várost az amerikaiakhoz. Budapest egykor Európa leggyorsabban fejlődő városa volt, Chicago után második a világon és én ezt a mitikus, arany periódusú Pestet szerettem volna megmutatni. És úgy gondoltam, hogy akkor tudom a leginkább felkelteni az amerikai olvasók érdeklődését a téma iránt, ha találok pár olyan pesti embert, akik képviselni tudják ezt a periódust, és akiket az amerikaiak jól ismernek. Bár százakat választhattam volna, olyan sok briliáns embert produkált ez a szűk liberális periódus, végül azért döntöttem emellett a kilenc mellett, mert ők valóban jelentősen befolyásolták a modern világot. Kilenc különböző szakmából jöttek és nagyon kalandos életet éltek.

Egykor híresek voltak, de valóban ismertek-e még ma is ezek az emberek Amerikában?
Hát persze! Teller, Szilárd, Neumann... Ám az amerikaiak nem tudják, hogy pestiek voltak, és nem tudják, hogy körülbelül egy korszak termelte őket. Capáról, André Kertészről azt gondolták, hogy francia, Neumannról, hogy német...

Hogyan ábrázolta ezeket az embereket? Mit tartott fontosnak elmondani róluk az amerikai olvasóknak?
Ez a könyv nem kilenc száraz életrajz, hanem kilenc élet, amit összefontam egyetlen nagy történetbe. Érdekesen, kalandosan, regényesen van megírva. A szereplők folyton mozognak, mindig úton vannak, hiszen menekülniük kellett a fasizmus elől. Innen Berlinbe, Párizsba, azután Hollywoodba, Los Alamosba, New Yorkba... Budapesten töltötték a fiatalságukat, és fontosnak tartottam elmondani, hogy nagyon jó iskolákba jártak. Akkoriban nagyon erős volt a magyar gimnázium! Felkészültek a világra, és nem voltak restek kipróbálni magukat. Korda elment egy évre Párizsba, hogy megtanulja a szakmát. Curtiz Dániába, Neumann, Wigner, Szilárd Leó Berlinbe, ahol megismerték a világ legnagyobb tudósait. Capa, Kertész szintén Párizsba ment tanulni, Koestler Bécsbe. És mindenhol könnyen beilleszkedtek, elsősorban azért, mert beszéltek nyelveket. Kipróbálták magukat, világot jártak, sokat tanultak, és utána haza szándékoztak jönni. De akkor jött a fasizmus, az antiszemita szabályok, és muszáj volt máshol letelepedniük. Később pedig óriási karriert futottak be, nagyon sikeresek lettek az USA-ban. De a menekülés nem normális dolog! Hatalmas ára van, még azok számára is, akik később nagy vagyonra, hírnévre tesznek szert, mert a honvágy örökre megmarad. Az én üzenetem az, hogy a menekülésből legyen elég! Csináljunk nagy karriert, de úgy, hogy az embereket nem üldözzék ki a saját hazájukból.

A könyv tehát elsősorban az amerikai olvasóknak íródott?
Én amerikai író vagyok, a könyvet Amerikának írtam, de természetesen célzást teszek Magyarországnak is. Úgy gondolom, hogy az országnak azóta a periódus óta nem volt akkora lehetősége, mint most, ha ki tudja heverni azt a rossz álmot, ami a múlt, vagyis a fasizmus és a kommunizmus. Ez egy nagyon zárt ország volt, de ma már nem lehet úgy élni ebben a globalizált világban, mintha a külső világ nem számítana! Nyitottá kell válni, de anélkül, hogy feladnánk a magyarságot, a nyelvet, a kultúrát. Be kell kapcsolódni a világba és meg kell tartani a tehetséges embereket. Kellő önbizalommal kell felvérteződni, és nem félve attól, hogy elveszítjük a magyaros karakterünket, kinyitni az ablakokat, hogy friss levegő fújjon át, és idehozni azt, amit a világ nyújt. És a legfontosabb, hogy a fiataloknak nyelvet kell tanulni, nyitottá válni, és utazni, szétnézni a világban.

De lehet, hogy ezeknek az embereknek a nemzedéke valamiképpen kivételes tehetségű volt, és azért tudtak olyan jól elboldogulni a világban.
Nem! Dehogy! Én nem hiszek abban, hogy van egy nemzedék, aki tehetséges és jön egy másik, amelyik egyáltalán nem. Ez körülmények dolga.

Kati Marton

1949-ben született Budapesten. Szüleivel, a nemrég elhunyt Marton Endre és Marton Ilona újságírókkal 1957-ben hagyták el az országot, és az Amerikai Egyesült Államokban telepedtek le. Kati a Sorbonne-on és a George Washington Egyetemen folytatott tanulmányai után újságíró lett. Számos amerikai sajtótermékben publikált, és több rádióadón futottak műsorai (ABC News, National Public Radio, The New Yorker, The Times of London, The Washington Post, The Wall Street Journal, Newsweek). 1980 óta könyveket is publikál. A lányok és asszonyok egészségvédelme érdekében világszerte működő, politikától független International Women's Health Coalition elnevezésű nonprofit szervezet elnökasszonya, az újságírókat ért bántalmazások ellen fellépő Committee to Protect Journalists egyik vezetője, több nemzetközi emberi jogi szervezet tagja. Jelenleg New Yorkban él diplomata férjével, Richard Holbrooke-kal, és második házasságából született gyermekeivel: Elizabeth-tel, és Christopherrel. Újságírói munkásságáért már számos kitüntetést vehetett át.