Egy kivételes maradvánnyal megoldódott a 150 éves őslénytani rejtély

Egy Délkelet-Marokkóban előkerült kivételes megtartású ősmaradvány segített fellebbenteni a fátylat a kihalt gyűrűsférgek titkairól. A fosszília megőrizte az egykori állat lágytestének a lenyomatát is, így segített megfejteni a régóta fennálló őslénytani rejtvényt a kihalt állatcsoport eredetével kapcsolatban.

Az észak-afrikai maradvány alapján egy bizarr, meztelencsiga-szerű állat rajzolódik ki előttünk, amely ásványi anyagokkal megkeményített páncéllemezeket viselt a hátoldalán. A szokatlan kinézetű gerinctelen állat a 485-305 millió évvel ezelőtt élt ún. Machaeridia-férgek közé tartozik, amelyek az ősmaradvány-anyagokban 180 millió éven keresztül fordulnak elő. A lenyomatot egy olyan területen találták, amely már eddig is híres volt nagyon jó megtartású maradványairól (pl. szivacsok, trilobiták, tüskésbőrűek és egyéb, kevésbé ismert gerinctelenek).

Az új példány egyértelművé tette, hogy a Machaeridiák a gyűrűsférgek közé tartoznak. Ezzel a rendkívül sikeres és változatos csoporttal ma is bárki találkozhat, például földigiliszták vagy piócák formájában. A különös megjelenésű állatok páncéllemezeit több mint 150 évvel ezelőtt írták le először, majd világszerte előkerültek a fent említett 180 millió éves intervallumban lerakódott tengeri üledékes kőzetekből, ami arra utalt, hogy fontos és gyakori alkotóelemei voltak az egykori tengeri ökoszisztémáknak. Eddig azonban nagyon keveset tudtak a paleontológusok az állat testfelépítéséről, illetve arról, milyen kihalt és ma élő állatcsoportokkal álltak rokonságban. Ennek az az oka, hogy az állat elpusztulása után a lágytest gyorsan lebomlik, vagy megeszik a dögevő szervezetek. Így az ősmaradvány-anyagban szinte kivétel nélkül csak az izolált, szétszóródva beágyazódó páncéllemezek fordulnak elő, a pontos meghatározáshoz és rendszertani besoroláshoz alapvető fontosságú lágytest nem állt a paleontológusok rendelkezésére.

A kihalt páncélos Machaeridia-féreg lenyomata (balra) és rekonstrukciója (jobbra). Különböző színek jelölik az állat testét (sárga), a végtagokat (vörös), a sörtéket (szürke), a páncéllemezek rögzülését (zöld) a belet (lila) és a dorzális lineáris szerkezetet (kék)

A korábban ismert, foltszerű adatok tehát nem voltak elegendőek a Machaeridiák rokonságának megállapításához, és sok elképzelés született arra, hol helyezzék el a csoportot az állatvilág törzsfáján. Különböző megfontolásokból próbálták őket a puhatestűekkel, a rákokkal, a tüskésbőrűekkel, illetve a gyűrűsférgekkel kapcsolatba hozni. A most felfedezett 3 centiméter hosszú példány azt mutatja, hogy a háti páncél alatt a Machaeridiáknak megnyúlt teste volt, páros végtagszerű nyúlványokkal minden szelvényen. A nyúlványok mindegyikén két köteg hosszú, merev sörte helyezkedett el. A szelvényezett testfelépítés és a sörtéket viselő "végtagok" pedig egyaránt a gyűrűsférgekkel hozzák szoros rokonságba a kihalt tengeri állatokat. A gyűrűsférgeken belüli helyzetük még nem tisztázott, de a kutatásról beszámoló, a Nature-ben publikált cikk szerzői szerint egy még ma is élő tengeri sörtésféreg-csoporthoz hasonlítanak leginkább.

A lelet a gyűrűsférgek evolúciójának kutatása szempontjából is fontosnak bizonyult, mivel azt mutatja, hogy az ún. kambriumi robbanás során megjelent törzs egyes képviselői a földtörténeti középidőben kemény háti páncéllemezeket fejlesztettek ki. Ez később, 180 millió éves használat után "kiselejtezésre" került - a ma élő képviselőik már nem élnek ezzel a védekezési móddal.