Egyre gyorsabban fogy az Antarktisz jege

Egymástól független vizsgálatok megerősítették, hogy az Antarktisz jégtakarója a globális felmelegedés miatt gyorsuló ütemben fogyatkozik. A 2006-os évben 200 millárd tonna jeget veszített a kontinens, ami 75%-kal több az 1996-os értéknél. Csak a 2006-os olvadás fél milliméteres tengerszintemelkedést jelent, de ha a fogyás a jelenlegi ütemben halad, a következő száz évben mintegy két méterrel emelkedhet a világtenger szintje.

A globális felmelegedés egyik következménye a sarkvidéki jégtakarók csökkenése, és megolvadásuk miatt a világtenger szintjének emelkedése. Bolygónkon a jég formájában tárolódó víz aránya erősen függ a globális átlaghőmérséklettől. Általánosságban elmondható, hogy amennyiben melegszik a Föld, csökken a jég és nő a víz mennyisége. Jelenleg, a globális felmelegedéssel kapcsolatban is ez a helyzet.

A melegedésnek számos hatása van az Antarktiszon. Változik az egyes területek éghajlata, módosul a csapadék eloszlása, valamint a tenger- és légáramlatok jellemzői. A jégtakaró területi megoszlása is módosul - ebből a szempontból korábbi cikkeinkben elsősorban az Északi-sarkvidéket, az Arktiszt vizsgáltuk.

Felgyorsult zsugorodás

Eric Rignot (University of California) és munkatársai a déli kontinensen található jég mennyiségének évente történő becslése alapján próbálták a fogyatkozást kimutatni. Több forrásból nyert adatok alapján sikerült is megállapítani, hogy 1996 és 2006 között a jég éves csökkenése mértéke közel 75%-kal emelkedett az előző 10 éves időszakhoz képest.

Hóval és jéggel borított vidék az Antarktiszon (fotó: Magyar Antarktisz Program 2005)

Ugyanakkor egyéb, ma még ismeretlen kapcsolatok is lehetnek az éghajlat és a jég mennyisége között - tehát a jövőbeli változás nehezen jelezhető előre. Ha a fogyás a jelenlegi ütemben halad, a következő száz évben mintegy két méterrel emelkedhet a világtenger szintje (ebben kisebb mértékben a grönlandi jégpáncél zsugorodása is szerepet játszik).

Jég: bevétel és kiadás

Az Antarktisz kiterjedt jégtakarójának változása nehezen tanulmányozható. Vizsgálható egyrészt a domborzat elemzésével, amelyre viszonylag pontos műholdas mérések adnak lehetőséget. Szintén a mesterséges holdak révén megbecsülhető a jég tömege, a műholdak mozgásában mutatkozó apró eltérések révén. A jégtömeg változása ugyanis módosítja a Föld sarki térsége feletti gravitációs teret, és ezzel csekély, de kimutatható mértékben a műholdak mozgására is hatással van.

A mérések értelmezését azonban nehezíti, hogy a jég olvadásával és az Antarktisz kőzetaljzatára eső terhelés csökkenésével az egész kontinens lassan emelkedik. Harmadik adatforrásként a radaros vizsgálatok is szóba kerülnek, amelyekkel az egész jégtakaró mozgását lehet elemezni. Ez azonban csak akkor ad eredményt, ha a mérést éghajlati modellekkel kapcsolják össze, és ennek alapján megbecsülhető, hogy mennyi csapadék rakódik le az Antarktisz belső vidékein. Utóbbi alkotja az Antarktisz jégbevételét, míg a jégtakaró peremeinek jégtáblákra szakadozása "kiadási oldalt". A kettő különbsége alapján becsülhető, hogy összességében csökkent vagy nőtt az Antarktiszon lévő jég mennyisége.