Thaiföldi munkaelefántok Újpesten

2008.02.01. 9:44

RUAM MUA! - Fogjunk össze az elefántokért! címmel különleges, az európai ember számára egzotikus kiállítás nyílt 2008. január 31-én az Újpesti MEO Galériában. A thaiföldi elefántok fenyegetett helyzetébe, munkaelefántok drámai sorsába és csodával határos megmenekülésük történetébe nyerhet bepillantást a látogató.

Az európai ember számára megfoghatatlan az a kettőség, amely az elefántok szerepét jellemzi Thaiföldön és Ázsia egyéb, elefánttartó országaiban. Ezek a hatalmas, mára bizonyítottan intelligens teremtmények évszázadok óta kulturális ikonok Délkelet-Ázsiában. A thai kultúrában a szerencse jelképei, ünnepekkor áldozatot mutatnak be nekik a templomokban. A kultikus szerep mellett azonban az elefántra profán feladat is hárul: évszázadok óta a thai emberek megbízható harci-, szállító- és teherhordó segítői, manapság pedig legtöbbjük a turizmusban dolgozik: a nyugati emberek komoly pénzeket fizetnek azért, hogy a "kelet romantikáját" átélve elefántháton tegyenek sétát a dzsungelben, vagy végignézzenek egy elefánt-bemutatót. Azt firtatni,  mennyi fájdalom árán válnak ezek a vadállatok kezes bárányokká, nem illik bele az egzotikus nyaralás hangulatába.

Egy évszázaddal ezelőtt még százezer elefánt élt Thaiföldön, ma számuk alig éri el az ötezret. Mintegy felük haszonállat, a többi rezervátumok lakója, a legrosszabb körülmények között az a körülbelül 300 állat él, amely a hétmilliós fővárosban, Bangkokban tengeti napjait. Az ázsiai elefántot (Elephas maximus) a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a veszélyeztetett fajok között tartja számon.

Természetes élőhelyükből a fakitermelés és a mezőgazdasági területek térnyerési miatt szinte semmi sem maradt. Az elefántokat még mindig tizedeli az orvvadászat - agyaruk faragott ajándéktárgyként végzi (a világon gazdát cserélő elefántcsont 2,8 százaléka Thaiföldről származik) -, de a hagyományos thai orvoslásnak is jellemző alapanyagai az elefánttestrészek. Az elefántok munkaállatként való hasznosítása manapság a távol-keleti ország első számú bevételi forrása, a turizmus terén jelenik meg legszembetűnőbben: az elefántok showműsorokban lépnek fel, turistakirándulások járművei, táncukkal vagy éppen festészetükkel kápráztatják el a mindenre vevő utazót.

Az elefánt mintegy ötezer éve áll az ember szolgálatában. A 20. század elején még több mint 100 ezer ázsiai elefánt élt  a mai Thaiföld területén, és több millió az egész kontinensen. Mára Thaiföldön alig 5000, az egész bolygón alig 30 ezer ázsiai elefánt maradt.

Az elefánt érzékeny, óvatos teremtmény, amely kellő távolságot tart más fajokkal - különösen a kutyákat és a lovakat kerüli el messziről. Az elefánt naponta csak négy órát tölt alvással, s csak akkor dől le a földre, ha beteg. Ideje nagy részét evéssel tölti: naponta 150-300 kilogramm táplálékot (leveleket, füvet, bambuszrügyet) fogyaszt. Napi 150 liter folyadékra van szüksége, ami már önmagában is megmagyarázza, miért kegyetlenség a városokban, az utca betonján elefántot tartani: ott nem jut ennyi élelemhez és vízhez, emiatt a városi elefántok, például Bangkokban gyakorlatilag egész életükben szomjaznak és éheznek.



A "boldog kiállítás" verzió

A thai törvények meglehetősen ellentmondásosan rendelkeznek az elefántok jogairól: a vadelefántok védettek, a munkaelefántokra viszont többnyire szomorú, kiszolgáltatott sors vár - haszonállatként tartják számon, így rendkívüli intelligenciájuk, értelmi képességeik és érzékenységük ellenére egy kategóriába esnek a bivalyokkal vagy a szarvasmarhákkal, kínzásukért minimális büntetés jár.

A kiállításon önfeledten fürdőző, borjaikat terelgető monstrumok képei vesznek körbe bennünket, s feltárul előttünk az észak-thaiföldi, lélegzetelállító Mae Taeng-völgyben fekvő Elephant Nature Park, amely 1995 óta az ázsiai elefántok végső menedéke. Ez a "boldog kiállítás" verzió, de tudnánk igazán könnyfakasztó képeket is mutatni - magyarázta az [origo]-nak a kiállítás megnyitót megelőző sajtótájékoztatón szomorkás mosollyal a park alapítója, Sangduen Chailert, a törékeny nő, akit a világ csak Lek, azaz a Kicsi néven ismer, s aki a durva bánásmódból, a további kínzások elől menti védett környezetbe a thaiföldi elefántokat. "Az állatok legtöbbször borzalmas állapotban kerülnek hozzánk, és hónapok telnek el, mire sebeik begyógyulnak, de ennél még tovább, akár egy évtizedig is eltart, mire lelkileg felszabadulnak, és újra bíznak az emberekben. Volt egy állatunk, amelyet 40 éven át  tartottak láncra verve. Amikor elhoztuk, és levettük róla a láncokat, képtelen volt megmozdulni. Remegett a félelemtől, nem akart enni sem. A láncok okozta sebei már rég behegedtek, de majdnem tíz évbe tellett, mire elhitte, hogy megbízhat bennünk."

Forrás: Sangduen

Lek a nevét meghazudtolva hatalmas munkát végez: két elefántrehabilitációs központot és egy állatok és emberek ellátására egyaránt alkalmas mobil rendelőt működtet. Az Elephant Nature Parkban sebesült, megkínzott állatok találnak otthonra. "Nem az a gond, hogy ezeket a teremtményeket haszonállatként tartják és dolgoztatják - ennek Thaiföldön megvannak az évszázados hagyományai. Az a mód viszont, ahogyan betörik és munkára fogják őket, az tarthatatlan" - mutat rá az apró asszony. A parkba sajnos nem egyszer érkeznek megvakult, meglőtt, megvert, megégetett, megcsonkított állatok, olyanok, amelyek egy baleset után hagytak volna elpusztulni. Olyanok, akik évekig táncolnak turistalátványosságként, majd ha lábuk törik, még a legalapvetőbb orvosi ellátást sem kapják meg. "Van olyan állatunk, amelyiknek munkája közben lába és medencecsontja tört, úgy találtunk rá és vettük magunkhoz. Gyakori tragédia az is, hogy a nőstény állatot még akkor is befogják turistautakra, amikor vemhes lesz. Az anyaállat törzse köré erősített kengyel elszorítja méhét, a súlyos teher nyomjs derekát, s a hosszú, 22 hónapos vemhesség végén halott borjú születik."

Miután a park munkatársai - a mahutok, azaz gondozók és állatorvosok - segítségével felgyógyultak sérüléseikből, az elefántok átkerülnek az Elephant Haven nevet viselő menhelyre - ezen a körülbelül 8 négyzetkilométeres, erdővel borított területen jelenleg 25 állat él. A park mindenki előtt nyitva áll: a látogatók zöldséggel, gyümölccsel etethetik az állatokat, megnézhetik, ahogy önfeledten fürdenek a folyóban és együtt sétálhatnak velük az erdő fái között. Az elefántok megszokták az emberek közelségét, így minden látogató közelről csodálhatja meg életüket. Mindez egy életre szóló, elgondolkodtató élményt adhat.

"Elefántborjak sírásától hangos a vidék"

Van az életnek egy meghatározó eseménye, amelyen évszázadok óta minden munkaelefánt átesik - a betörés. Miután a borjút néhány éves korában elszakítják anyjától, megtörik akaratát, porrá zúzzák személyiségét. Egy szűk faketrecbe zárva lekötözik őket, hogy ne tudjanak mozogni. Ilyenkor a napokig étlen-szomjan, alvás nélkül vergődő borjak sírásától hangos a vidék, az állatot szögekkel szurkálják, bottal verik, hogy egész életére belevésődjön, kinek tartozik engedelmességgel. Sok borjú belepusztul a kínzásba. Ez a rituálé a Távol-Kelet szinte minden országában jelen van, ahol az elefánt munkaeszköz. "Az emberek azt hiszik, ez az egyetlen módja annak, hogy engedelmességre vegyék rá az elefántokat. Azt mondják, az állatnak bele kell kóstolnia a fájdalomba ahhoz, hogy utána engedelmesen szolgálja az embert. Ez egyszerűen nem igaz, ezen a felfogáson akarunk változtatni; az elefántok idomításának számos más módja van, a pozitív megerősítés éppoly hatékony" - magyarázza Lek.

Forrás: Sangduen

A most 44 éves Lek egy apró észak-thaiföldi faluban nevelkedett. Az állatok gyógyítását nagyapjától, a falu javasemberétől leste el, aki egy alkalommal hálából, hogy megmentette életét, egy gazdag kliensétől egy elefántborjat kapott ajándékba. Ez eldöntötte az akkor ötéves Lek sorsát. A törékeny asszony ma az elefántok jogainak és jólétének világszerte ismert szószólója, tevékenységével elnyerte többek között a Ford alapítvány és a National Geographic Magazin A bolygó hőse elnevezésű díját, 2005-ben pedig a Time Magazin őt választotta Ázsiában az év emberének.

Mielőtt azon kezdenénk ábrándozni, mennyire szép, nemes és üdítő időtöltés is lehet az efféle fajvédelem, tudnunk kell, hogy Lek munkája sok veszéllyel jár. Őt magát és munkatársait többször fenyegették meg elefántfarmok vezetői, akiket Lek gyanúja szerint helyi hivatalnokok is támogatnak. A helyi lapok árulónak bélyegezték, amiért nyilvánosságra hozza a munkaelefántok nyomorúságos helyzetét, s azzal vádolják, hogy tevékenységével befeketíti az ország elsőszámú iparágában, a turizmusban dolgozó elefánttartókat. Mindez azonban nem állíthatja meg az állatvédőt, aki képtelen hátat fordítani védenceinek.

Forrás: Sangduen

A vándorkiállítás február 1-től március 30-ig lesz látható az Újpesti MEO Galériában (1047 Budapest, József Attila u. 4-6.), majd útra kel Európa nagyvárosaiba. A kiállítás kifejezett célja, hogy a helyi iskolások kihelyezett tanítási órák keretében, múzeumpedagógus segítségével a képeken, filmeken keresztül közelebb kerülhessenek az ázsiai elefántokhoz, megismerjék e ritka, intelligens élőlények helyzetét és védelmük fontosságát. A Galéria az iskolások és a látogatók között gyermekrajz-pályázatot írt ki, a pályamunkák a helyszínen adhatók le.

KAPCSOLÓDÓ CIKK