Éghajlatváltozás rohamtempóban

Elképzelhető, hogy a globális felmelegedéssel kapcsolatos éghajlatváltozás lassú, fokozatos jellege idővel gyors, hirtelen változásokba csap át. Egy új vizsgálat eredményei szerint több, az éghajlat kialakításában fontos rendszer is nagy változás határán áll, és ez alapvetően befolyásolja bolygónk éghajlatát.

A globális felmelegedés következményeit nehéz előrejelezni. A Föld éghajlatát kialakító rendszer ugyanis igen összetett, és egyes elemei (szárazföldi jégtakarók, tengeri jég, tengeráramlások, csapadékzónák stb.) szoros kapcsolatban állnak, befolyásolják egymást. Tovább bonyolítja az előrejelzést, hogy például a hőmérséklet kisebb változása nem feltétlenül jár komoly következményekkel - kivéve, ha az adott folyamatra nézve kritikus értéknél történik. Ekkor azonban a változás hatványozott következményekkel járhat.

Egy nemzetközi kutatócsoport a napokban átfogó tanulmányt közölt az amerikai tudományos akadémia lapjában (Proceedings of the National Academy of Sciences). A Tim Lenton (University of East Anglia) vezetésével dolgozó szakemberek az éghajlati rendszer több olyan fontos elemét is vizsgálták, amelyek változása meghatározó bolygónk klímájára.

Modelljükben az egyes folyamatoknak a környezettel fennálló kölcsönhatását tanulmányozták, és megpróbálták a fent említett kritikus határokat is megbecsülni: azokat az értékeket, amikor az adott alrendszer (pl. egy-egy tengeráramlás) összeomlik avagy drasztikusan átalakul.

Az elemzés előzetes eredményei szerint több, az éghajlat kialakításában fontos rendszer is nagy változás határán áll, és ez alapvetően befolyásolja bolygónk éghajlatát. A tanulmányban vázolt nagy változásokból több még ebben az évszázadban bekövetkezhet - és közülük néhány sajnos visszafordíthatatlannak látszik.

A legfontosabb elemek, az esemény várható bekövetkeztéig hátralévő becsült időszak hosszával:

• Az Antarktiszt övező tengeri jégtakaró összeomlása: 10 év. A jégborítás csökkenése miatt a beeső napsugárzásnak egyre nagyobb része nyelődik el, amitől még tovább melegszik a térség.
• A grönlandi jégtakaró eltűnése: minimum 300 év. A globális felmelegedés gyorsítja a jég visszahúzódását. A fogyatkozó jég csökkenő mechanikai terhelésével párhuzamosan emelkedik a kontinentális aljzat a térségben, további módosítva a gleccserek sebességét. A modellek alapján legrosszabb esetben a globális átlaghőmérséklet 3 fokos emelkedésétől a teljes grönlandi jégtakaró eltűnhet, ami akár hét méterrel is megemelheti a világtenger szintjét.
• A nyugat-antarktiszi jégself összeomlása: minimum 300 év. A jég vékonyodására itt a műholdas mérések mellett az elmúlt időszakban megfigyelt hatalmas jégtábla-leszakadások is utalnak.
• Az ún. atlanti termohalin cirkuláció összeomlása: 100 év. Ez a körforgás a tenger hőmérséklet- és sótartalom-változása nyomán alakul ki. A szárazföldről érkező, az olvadó jégtakarók miatt megnőtt mennyiségű édesvíz, valamint a változó hőmérséklet és a változó légköri páratartalom miatt módosul a tengervíz sótartalma, párolgása, ezektől pedig annak sűrűsége - ami átalakítja az áramlást.
• Az El-Nino déli oszcilláció felerősödése: 100 év. A jelenség keretében a dél-amerikai kontinens partvidékénél az óceán felszíne túl magas hőmérsékletű lesz, ami befolyásolja a csapadék mennyiségét és a tengeri bioszférát a térségben.
• Az indiai nyári monszun összeomlása: néhány év. Ez az indiai szubkontinens térségében jár nagy mennyiségű csapadékkal, változásai súlyos problémát okozhatnak, elsősorban a mezőgazdaság számára.
• A Szahara és a Száhel-öv területén a nyugat-afrikai monszun átalakulása közel 10 év múlva okoz majd változásokat. Itt egyelőre a modellek alapján a mainál akár csapadékosabb, de akár szárazabb viszonyok is kialakulhatnak.
• Az Amazonas térségének és az északi erdőségek (tajga) átalakulása: közel 50 év. Itt a csapadék csökkenése, illetve a tajga esetében a növekedése okoz majd jelentős változást, amelynek pontos jellemzői és következményei egyelőre alig ismertek.

Az El-Nino jelenség idején a felmelegedő óceáni víztömeg enyhén kitágul, ezért az érintett területeken megemelkedik a tenger vízszintje. Ez látható a mellékelt ábrán 2006 szeptemberében, a Jason műhold mérései alapján. Az 1993 és 2005 közötti átlagos tengerszinthez viszonyítva a kék szín mutatja az átlagosnál alacsonyabb, sárga és vörös pedig a magasabb tengerszintet (NASA)

A tanulmány szerint az emberi beavatkozás jelentősen felgyorsítja az idővel egyébként is bekövetkező változásokat. Leginkább az Antarktiszt övező tengeri jég és a grönlandi szárazföldi jégtakaró közelgő felbomlása kritikus. A modell előrejelzéseit ugyanakkor óvatosan kell értelmezni, az eredmények ugyanis erősen függenek egyelőre kevéssé ismert, de a számításoknál kulcsszerepet játszó bemeneti paraméterektől.