Különlegesen repülnek a denevérek - videó

A denevérek röptekor jelentkező aerodinamikai jelenségek világosan eltérnek a madarakétól, és számos ponton ellentmondanak azoknak az elméleteknek, amelyeket az állatok repüléséről alkottunk - állítja a Dél-Kaliforniai Egyetem egyik neves repülőmérnöke.

A denevérek és a madarak repülése közötti különbségek annál inkább észrevehetőek, minél kisebb méretű denevérfajt vizsgálunk - magyarázza Geoffrey Spedding. A kaliforniai kutató megállapításait egy kisméretű denevérfaj szárnycsapásainak aerodinamikai teljesítményére alapozza. A 10 és 30 gramm közötti testtömegű és 25-30 cm fesztávolságú denevérek szárnycsapásai nyomán keletkező légörvények lényegesen eltérnek az állatvilágban korábban megfigyeltektől.

A szárnycsapások által keltett légáramlatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy denevért látunk-e röpülni vagy sem - mondja Spedding. Ez az egyedi repülési mód a denevérszárnyakat mozgató keskeny csontok között feszülő flexibilis bőrredőknek köszönhető - a redők állapota az izmok, illetve a légellenállásból eredő erők miatt a repülés minden egyes pillanatában más és más. A madarak szárnyával ellentétben a denevérszárnynak repülés közben vitorla módjára folyamatosan feszülnie kell, ellenkező esetben a bőrredő csupán zászlóhoz hasonlóan lobogna, és nem termelne felhajtóerőt. Ez azt is jelenti, hogy a szárnyfesztávolságot a denevér csak egy bizonyos fokig változtathatja repülés közben.

A döntő mozzanat a mozgás során az, amikor a denevér szárnyát az alsó állásból a felsőbe emeli vissza. A madarak tollai ilyenkor a zsalugáter falapjaihoz hasonlóan mozdulnak, ám tollak híján a denevérnek evolúciós útja során más megoldást kellett kifejlesztenie - magyarázza Spedding. Így alakult ki az a repülő állatok közül egyedül rájuk jellemző, fordulatos szárnymozgás, amely a szárny emelésénél figyelhető meg.

Denevérek repülése közelről (Dél-Kaliforniai Egyetem)

Arra még nem született magyarázat, hogyan képesek a denevérek rendkívül egyenetlen áramlási körülmények, illetve erős turbulenciák ellenére is biztonságosan repülni. A végcél a tudósok szerint nem csupán a denevérek repülési képességeinek teljes feltérképezése és megértése, hanem azok alkalmazása is. Ez leginkább a kisméretű robotrepülőgépek fejlesztésének adna lendületet, amelyek így sikerrel manőverezhetnének akár a városok sűrű épületrengetegeiben is.

A denevérek 50 millió éve fejlődtek ki, és mára az emlősfajok 20 százalékát alkotják. Legtöbbjük rovarokkal táplálkozik, s éjszakánként akár testtömegükkel azonos mennyiségű táplálékot is magukhoz vesznek. Rendkívül mozgékonyak, kiválóan manővereznek repülés közben. Ezen képességük visszhang-lokalizációs tájékozódásukkal párosulva - amely tulajdonképpen egy ultrahang-tartományban működő szonár - nagyszerű ragadozókká teszi őket.