Azonosították a legősibb ismert nyulat

A húsvét megünneplése viszonylag rövid múltra tekint vissza ahhoz képest, hogy mikor jelent meg az első nyúl.

A tavalyi év egyik szép tavaszi napján Kenneth Rose anatómiaprofesszor váratlan felfedezést tett a Johns Hopkins Egyetem egyik szemináriumi óráján. Éppen egy nyúllábat tartott a kezében, amelyen a tapsifülesek anatómiáját szemléltette a diákoknak.

A jobb oldali képen is látható csontok látványa váratlanul rádöbbentette, hogy nagyon hasonló fosszilis csontok rejtőznek már jó ideje az egyik fiókjában. Ezeket egy indiai ásatáson találták néhány évvel korábban, de mivel nem tudta közelebbről meghatározni őket, félretette a későbbi vizsgálatokra váró egyéb anyagok mellé. A nyulakra ekkor még nem is gondolt lehetőségként, mivel sehol nem találtak ilyen idős nyúlfosszíliákat.

A váratlan felismerés az eddig ismert legidősebb nyúlmaradványok ismertetéséhez vezetett a Proceedings of the Royal Society oldalain. A Közép-India nyugati részén talált csontok több millió évvel megelőzik az eddig ismert legkorábbi leleteket, míg az indiai szubkontinensen mintegy 35 millió évvel terjesztik ki a nyúlfélék ismert földtörténeti elterjedését.

A korábbi fosszíliák és a molekuláris adatok azt sugallták, hogy a házinyulak és a vadnyulak körülbelül 35 millió évvel ezelőtt váltak el a pocoknyulaktól. Ezek a csoportok mindannyian a Lagomorpha rendbe tartoznak. A Rose által vezetett kutatócsoport azonban megállapította, hogy az 53 millió éves indiai fosszíliák fejlett nyúlszerű tulajdonságokat mutatnak. Ráadásul nagyon hasonlítanak néhány eddig még nem publikált 48 millió éves (középső-eocén) kínai csontmaradványra is.

Ezek a leletek arra utalnak, hogy a Lagomorpha rend csoportjainak szétválása már a kora-eocénben elkezdődött. A mindössze 6-8 milliméter hosszúságú indiai maradványok nagyon hasonlítanak a mai nyulak megfelelő csontjaihoz, amelyek azonban 4-5-ször nagyobbak.

A paleontológusok lemérték a csontok minden méretét, és összehasonlították nyolc ma élő házinyúl- és vadnyúlfaj adataival. Szintén összevetették a méreteket két pocoknyúlfajjal, amelyek az észak-amerikai Sziklás-hegységben élnek. Az ún. karakteranalízis segítségével a csontok 20 anatómiai tulajdonságát vizsgálták, amelyek azt mutatták, hogy a csontok egyértelműen a Lagomorpha rendbe tartoznak, és közelebb állnak a nyulakhoz, mint a pocoknyulakhoz.

Ezután számos statisztikai teszt révén hasonlították össze az egyes méreteket a ma élő nyulakkal és pocoknyulakkal. Azt találták, hogy az indiai fosszíliák néhány primitív tulajdonsága ugyan a pocoknyulakhoz hasonlít, a specializált csonttani bélyegek viszont sokkal inkább nyúl-jellegűek.

Rose szerint már a lábcsontok alapján is szerencsésnek mondhatják magukat, de az lenne az igazi mázli, ha az állatok fogaira is rábukkannának. Ezek mutatnák meg az igazi különbségeket a pocoknyulaktól és a későbbi leszármazottaktól.