A természetvédelem is igazságtalan bolygónkon

A fejlett országokban óriási összegeket költenek olyan területek megóvására és fenntartására, amilyeneket ezzel párhuzamosan ezerszám pusztítanak el a fejlődő világban - akár éppenséggel a nyugati gazdasági igények kiszolgálása végett.

Átrendeződőben van a Föld természetvédelmi kockázati térképe - figyelmeztetnek a Kalifornia Egyetem biológusai. Az éghajlatváltozás és a természetes élőhelyek eltűnésének mai tendenciái jelentősen átrajzolhatják a leginkább veszélyeztetett, egyedülálló élővilágú területek, a globális természetvédelem ún. "forró pontjainak" elhelyezkedését a 21. század végére.

"A jövő legfontosabb természetvédelmi csatái nem a fejlett országok védett területein zajlanak majd" - állítja Walter Jetz, az egyetem biológus professzora, a munkacsoport vezetője. A természetvédelemben is tükröződnek a világban tapasztalható elosztásbéli egyenlőtlenségek, amelyeket tovább éleznek a globális környezeti változások.

A kutatók elemzése szerint a legnagyobb veszélynek a ritka bennszülött állat- és növényfajokban gazdag, fejlődő trópusi országok vannak kitéve. A természeti erőforrások intenzív kirablása folyik a Szahara alatti övezetben (például a Kongói Demokratikus Köztársaságban), Madagaszkáron, Dél- és Délkelet-Ázsia számos országában, így Indonéziában, Srí Lankán és a Fülöp-szigeteken, ahol a jelenlegi gazdasági helyzetben nincsenek komolyabb, természetvédelemre fordítható pénzösszegek, ennek megfelelően a védett területek aránya, illetve azok működésének hatékonysága a legalacsonyabb. Ezzel szemben Európa mérsékelt övi vidékein, a fejlett nyugat-európai országokban a védett területek aránya magas; hatalmas összegeket fordítanak - globális skálán mérve - kevésbé fenyegetett vagy kevésbé jelentős természeti értékek védelmére.

A Proceedings of the Royal Society B tudományos folyóiratban publikált tanulmány az első olyan kísérlet, amely a jelenlegi természetvédelmi rendszereket a világméretű környezeti változások tükrében elemzi, és ennek alapján fogalmaz meg ajánlásokat a jövőre vonatkozóan. A munka egyes részletei még kidolgozás alatt állnak, de az bizonyosan látható, hogy a mai, globális mértékű tendenciák más jellegűek, másféle skálán zajlanak, mint az emberiség által eddig végzett természetátalakítás.

A fenti térkép a különböző területek várható természetvédelmi kockázatát jelöli a vöröstől a sötétzöldig terjedő színskálával. Számokkal néhány terület adata az ott élő ritka kétéltű-, hüllő-, madár- és emlősfajok számáról

"A Millennium Ecosystem Assessment a felmelegedéssel, a mezőgazdasági területek növekedésével, valamint a népességnövekedéssel kapcsolatos jóslatait a védett területek jelenlegi hálózatával összevetve láthatjuk, hogy a korábbi, főként helyi problémákat kezelő megközelítés helyett a hosszabb távú, világméretű rendszerekben és folyamatokban gondolkodó, a jövőbeni veszélyeket figyelembe vevő természetvédelmi tervezésre van szükség" - fogalmazott Tien Ming Lee, a tanulmány egyik szerzője.

A Millennium Ecosystem Assessment (MEA) az ENSZ égisze alatt 2001-2005 között készült, 2005 márciusában nyilvánosságra került globális ökológiai felmérés, amely a korábbi folyamatokat elemezve azok jövőre vetíthető hatásait tárgyalja. A több mint 1300 szakember együttműködésében összeállított tanulmány riasztó megállapításai szerint a Föld természeti erőforrásainak kirablása jócskán átlépte a fenntarthatóság határát, és ennek következményei az elkövetkező 50 évben egyre súlyosbodnak majd.

A fejlett országokban - a jólét növekedésével párhuzamosan erősödő természettudatos gondolkodás jegyében - sokszor óriási összegeket költenek olyan természeti területek megóvására, romokból való "újrateremtésére" és fenntartására, amilyeneket ezzel párhuzamosan a világ másik sarkában ezerszám pusztítanak el - akár éppenséggel a nyugati gazdasági igények kiszolgálása végett. Globális léptékben értékelve a problémát az látszik célravezetőbbnek, ha a tehetősebb országokban a védelemre szánt erőforrások nagyobb részét Földünk gazdasági szempontból elmaradott, ugyanakkor a legnagyobb természeti gazdagsággal bíró országaiban használjuk fel, ott, ahol a természetvédelmi célú befektetések arányosan a legnagyobb hatással lehetnek a fajok kihalásának, illetve a sokféleség csökkenésének megfékezése szempontjából - áll a jelentésben.

Králl Attila