Porzik az Aral-tó - a hét műholdképe

Az Aral-tó az emberi beavatkozás által egyik legmarkánsabban érintett terület Földünkön. Az elmúlt évtizedekben a tavat tápláló folyók vizének elvezetése miatt szintje több méterrel süllyedt, a vízfelület pedig töredékére zsugorodott. A nagyobb szelek felkapják a kiszáradó tómedence porát, és több száz kilométerre repítik.

A tó Alekszej Butakov 1848-49-es térképe szerint

Az Aral-tó két fő tápláló folyója a Szir-darja és az Amu-darja. Vizüket az 1960-as évek óta gyapotföldek öntözésére használják. Az erre szánt víz azóta hiányzik a folyók beszállítása és a párolgás közti, a félsivatagi zónában különösen kényes egyensúlyból, így a tó egyre zsugorodik. Ma már csupán szerény torzója a hajdani kiterjedt vízfelületnek, gyakorlatilag kisebb tavacskák láncolatává csappant.

A szárazra került tófenék egykori iszapja ma már csak por, és ha - mint a mostani felvételen is látjuk - egy erősebb szélroham érkezik, az felkapja, és száz kilométerekre repíti, tovább fokozva ezzel a vidék megpróbáltatásait.

A tó eredeti állapotát Alekszej Butakovnak, az orosz birodalmi haditengerészet parancsnokának 1848-49-ben felmért, 1853-ban kiadott térképe alapján tanulmányozhatjuk (fent). Az Aral alakja ezen nagyon hasonló a néhány évtizede még az iskolai atlaszainkban ábrázolthoz: ez is jelzi, hogy a drámai változás az elmúlt évtizedekben következett be, és egyre gyorsul.

A Terra műhold MODIS-rendszerének felvétele április 10-én készült.

Ajánlat: Felvételeken az Aral-tó déli részének zsugorodása az elmúlt 30 évben

Ökológiai katasztrófák képei a Times világatlaszban - az Aral-tó