Zoknik és nanotechnológia: a lábszag marad, az ezüst megy

2011.03.10. 9:01

Az ezüstöt tartalmazó zokni segít megelőzni a kellemetlen lábszag kialakulását. A legfrissebb vizsgálatok szerint azonban az ezüst nagy része néhány mosás után kioldódik az anyagból, és kikerül a természetbe.

A mikroszkopikus méretű ezüstszemcsék gátolják a mikroorganizmusok szaporodását, így fejtik ki áldásos hatásukat, azonban a friss eredmények szerint ez rövid ideig tart, mert az ezüst könnyen kimosódik a zokni anyagából. A mosóvízzel távozó ezüst ezt követően a szennyvíztisztító telepek úgynevezett eleveniszapjában gyűlik össze. Az eleveniszap (más néven aktivált iszap) a biológiai szennyvíztisztításban alkalmazott mikroorganizmusokat tartalmaz.

Az Arizonai Állami Egyetem kutatói hatféle, kereskedelmi forgalomban kapható, ezüsttel kezelt zoknit teszteltek. Több módszerrel is megvizsgálták a zoknik ezüsttartalmát, mérték az ezüst mennyiségét, illetve mikroszkóppal vizsgálták a nanorészecskék elrendeződését. Miután megmérték az ezüst mennyiségét, többféle mosási programon is kimosták a zoknikat desztillált vízzel. Mosószert nem használtak, hogy ne legyenek túl nagy eltérések az egyes mosások között, és sima csapvízben is elvégezték a mosást.

Az ezüstrészecskék kis rögökbe álltak össze a zokni anyagában, illetve a vízben is. Megfigyelték azt is, hogy az ezüst egy része dugóhúzó alakú képződményeket hozott létre, ami mint a bogáncs, úgy ragadt a zoknira. A legtöbb zokniból az ezüst nagy része 2-4 alkalom során kimosódott. "Az eredmények nem meglepőek, de eddig még senki sem vizsgálta ezt a kérdést, és fontos tudnunk, hogy mit veszünk a boltban" - mondta Bernd Nowack, a svájci Empa (Hatósági Anyagbevizsgáló és Anyagkutató Laboratórium) szakembere.

Az ezüst kikerül a környezetbe

A kutatás másik részében a helyi szennyvíztisztító telepről származó aktivált iszapot vizsgálták, és a zoknikból kimosódó ezüst nagy részét meg is találták. Megállapították, hogy a szennyvízzel valóban kerül ki ezüst a környezetbe, azonban egy jelentős részét a szennyvíziszap megköti. Ez jelentősen megváltoztatja a nanorészecskék kikerülési útvonalát a természetbe, és kérdéses, hogy vajon az ezüst milyen arányban kerül ki a földekre.

Troy Benn és Paul Westerhoff, a vizsgálatokat végző szakemberek nem tudják megmondani a pontos mennyiségeket, de úgy becsülik, hogy a nanorészecskék fele ionos, oldott állapotban van. Ebben a formában képes reakcióba lépni a kénnel, így végül ezüst-szulfid keletkezik. "Valós körülmények között, egy igazi szennyvíztisztítóban az ezüst nanorészecskék valószínűleg feloldódnak és kénhez vagy szulfidhoz kapcsolódnak" - mondta Martin Scheringer, a zürichi ETH (Szövetségi Technológiai Intézet) kutatója. Ennek egy része kicsapódik és kikerül a szennyvíztelepről anélkül, hogy az eleveniszap megkötné, és behut a természetes édesvízi rendszerekbe is.

Korábbi vizsgálatok során kimutatták, hogy az ezüst nem okoz nagy károkat a halakban, de hogy más élőlényekre milyen hatással van, azt nem vizsgálták. Az ezüst-szulfid kevésbé mérgező, mint az ezüst, viszont tovább fennmarad, és lehetséges, hogy könnyebben hozzáférhető az élő szervezetek számára.

Életút-elemzések kellenek

A kereskedelmi forgalomban megjelenő, nanotechnológiával előállított termékek száma egyre növekszik a világon, jobb minőségű, tartósabb és talán olcsóbb árucikkeket kínálva a fogyasztóknak. Ám egyre több tanulmány hívja fel arra is a figyelmet, hogy mindezen termékek környezetre és emberi egészségre gyakorolt hatását még nem ismerjük pontosan, és mind több kutató szorgalmazza legalább az úgynevezett teljes életút-elemzés (LCA) elvégzését, amelyből kiderül, hogy az adott termék a gyártástól a felhasználáson át a használatból történő kivonásáig milyen hatással van a környezetre, illetve használójára.

Visszatérő téma a nanotermékekre jellemző mérgezés-adatok hiánya. Van-e bármiféle kockázatuk hosszú távon az emberi egészségre, biztonságra? Mi történik az ilyen termékekkel az elhasználódásuk, eldobásuk után? Hogyan bomlanak le, és mennyi idő alatt? Milyen hatással lesz a környezetünkre, ha az elhasználódott termékek egyszer csak felhalmozódnak? Mindezen kételyekről még korábban megkérdeztük Bíró László Pétert, az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézetének tudományos tanácsadóját is. Hallgassa meg a válaszát! Forrás: [origo]

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK