Így épült Budafok víztornya - képes-animációs beszámoló műszaki szemmel

2008.04.29. 10:57

Budafok és környéke folyamatosan növekvő vízigényének kielégítésére új víztorony épült a Tétényi-fennsíkon. Hasonló beruházásra közel harminc éve nem került sor a Fővárosi Vízműveknél. Megnéztük műszaki szemmel.

Az első budapesti vasbeton víztorony az 1900-as évek elején épült Kőbányán, nem sokkal azután, hogy a Parlament helyén, az akkor Flottillenplatz-nak nevezett téren létrehozták Budapest első vízműtelepét. A kőbányait számtalan további víztorony követte: minden korabeli belső városrész és külső peremterület megépítette saját víztárolóját. Ezek nagy része nem pusztán ipari létesítmény, hanem szemet gyönyörködtető építészeti műalkotás is volt egyben. Közülük jó néhány a mai napig áll, bár a vízhálózat egységesítése és korszerűsítése többségüket szépen lassan feleslegessé tette. Jelenleg a főváros napi ivóvízellátásában négy teljesít szolgálatot: a csepeli (3000 m3), a Lakatos utcai (3000 m3), az Eötvös úti (200 m3), illetve idén februártól az újonnan épült budafoki (3000 m3) víztorony.

Mivel magaslati területen található, Budafok és környéke mindig is kritikus pontnak számított a fővárosi vízszolgáltatásban. Már az 1970-es évek végén, amikor a mainál lényegesen nagyobb volt a napi vízfogyasztás - és így e terület ellátási bizonytalansága -, felmerült egy víztorony építésének terve. Az elképzelést nem követte rögtön tett, a konkrét tervpályázatot végül csak 2001-ben írták ki. Az építkezés megkezdése 2003-ban kezdődött, és a kitartó várakozás után idén februárban az új torony a budapesti vízellátó hálózat része lett. Ezzel hosszú távon biztosítottá válik az egyenletes, szünetmentes vízszolgáltatás a Tétényi-fennsíkon.

A víztorony építészeti kialakítása

A pályázati kiírásban a műszaki funkcionális követelményeken túl hangsúlyosan szerepelt az is, hogy az új létesítménynek építészeti értéket kell képviselnie (a pályázatot lásd a Víztorony.hu oldalán). Bár a beérkezett 22 pályamű között monumentális, grandiózus, romantikus hangulatú vagy épp futurisztikus egyaránt volt, a választás végül egy hagyományos, "torony jellegű" építményre esett (a nyertes pályázat bírálata itt olvasható). Ennek különlegessége aszimmetrikus felépítésében rejlik. Az építészek elmondása szerint a "kortárs építészeti megfogalmazásba illeszkedő kialakítása dinamikus hatást kelt".

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Ha a főbejárat felől közelítjük meg a víztornyot, elsőre semmi sem tűnik fel, szemből minden szabályosnak hat. Talán csak a szabálytalanul felhasított vonalú bejárati ajtó, illetve a toronyhoz vezető támfalak egyre emelkedő vonala kelt egy kis "gyanút". Ám ha oldalról, pláne messziről szemléljük az építményt, akkor tűnnek csak fel merész vonalai. Már a torony törzse sem hagyományos henger vagy hasáb alakzat: keresztmetszete félbevágott ellipszis, vagyis "patkó" alakú. A víz tárolására szolgáló, gömbsüveg alakú kehely pedig kicsit excentrikusan, eltolva lett a karcsú törzsre helyezve: a két fő alkotórész (kehely, törzs) súlyvonalai nem esnek egybe. A kehely alátámasztását négy konzol is segíti, amelyek a törzsből nyúlnak ki a kehely alsó felülete alá. Mindez olyasféle látványt kelt a szemlélőben, mintha emberi kéz tartaná a hatalmas tartályt. A szerkezet arányait a lehetőségekhez képest úgy tervezték meg, hogy az építmény összhatása könnyed legyen, így a távolból nézve szinte úgy tűnik, mintha a víztartály lebegne az erdő fölött.

Műszaki érdekességek a kivitelezés során

A nem mindennapi építészeti koncepció (az optimális forgásszimmetrikus tartószerkezeti formától való eltérés) különlegesen nehéz feladat elé állította a számításokat végző statikusokat és a kivitelezőket egyaránt. Az alábbi animáción jól nyomon követhetők az építkezés lépései, amelyek közül két kuriózumot érdemes kiemelni: a különleges zsalumegoldásokat és a kéregpanel technológiát.

 

 

A kivitelezés talajmechanikai vizsgálatokkal vette kezdetét, majd elkészítették a 19 méter átmérőjű, 3,5 méter vastag, henger alakú alaptestet, amelyhez közel 1000 m3 betont használtak fel. A torony törzsét kúszózsalus technológiával, több lépésben húzták fel. A törzsbe később lépcsőt, liftet építettek, majd töltő és ürítő csővezetékrendszert szereltek.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Vasbeton víztornyoknál a tartály kialakításának egy lehetséges módja az, ha a szerkezetet a földön kibetonozzák, majd hidraulikus emelőberendezések segítségévek a törzs mentén felhúzzák, és a helyére illesztik. Ám kiderült, hogy az excentrikus szerkezet miatt itt ennek a szokásos módszernek az alkalmazása meglehetősen kockázatos lenne. Többek között azért, mert a kehely felhúzása során a szerkezetben kedvezőtlen, a betont megrepeszteni képes erőhatások alakultak volna ki. Nem volt más hátra: a kelyhet a végleges helyén, vagyis 24 méterrel a talajszint fölött kellett kialakítani.

Ahhoz, hogy a kehely alsó részének betonozását meg tudják kezdeni, roppant összetett zsaluzatot kellett a törzs köré építeni. A 10 méter sugarú, 700 m2 felületű, helyenként majd 30 méter magas zsaluzat lélegzetelállító látványt nyújtott (felvételek a zsaluzatról és a víztorony elemeiről képgalériánkban).Ez a 3500, egyenként 1,8 méter magas keretből álló "állvány-erdő" tartotta a magasban a lassan szilárduló beton súlyát. Egy bizonyos átmérő elérése után azonban át kellett térni az ún. kéregpaneles technológiára, ugyanis az egyre terebélyesebb állványzat egyre nagyobb összegeket emésztett fel.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

A kéregpaneles technológia alkalmazásának ötlete az építkezés során pattant ki a kivitelezők fejéből. Olyan gömbszegmens alakú monolit betonrétegeket gyártottak le előre a földön, amelyek együttesen a kehely formáját adták ki. Összesen 60 darab, 7 cm vastag, acélbordákkal merevített panel készült. Ezeket a rendkívül karcsú elemeket egyesével felemelték, és körben haladva rögzítették a már korábban, az állványerdő segítségével elkészített alsó kehelyrészhez, illetve kikötötték a törzshöz. Amint körbeértek, a vékony panelokra további 33 cm-nyi betonréteget húztak.

Mindeközben a kehelyben kialakították a kétrekeszes víztartályt, a kehely felső peremére merevítő gyűrűt építettek, végül tetőszerkezetet húztak az egész fölé. Utóbbit úgy tervezték meg, hogy a víztorony adott esetben kilátóként is működhessen. A liftből kilépve előbb kilátóteraszra jut az ember, ahonnan a körbefutó járdán végigsétálhat a kehely kerülete mentén, gyönyörködve Budapest teljes panorámájában. A kilátás a víztoronyból csodaszép, ám a kilátó egyelőre nem látogatható.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK