Szaftos férgek, ropogós tücskök - ránk is a rovarevés vár

2008.06.13. 16:11

Európában és Észak-Amerikában az emberek többsége a rovarokat visszataszítónak tartja; csak egészen szélsőséges helyzetekben merülhet föl a gondolat, hogy velük csillapítsuk az éhségünket. Egészen más a helyzet azonban Afrika, Ázsia és Dél-Amerika számos országában, ahol a rovarok - sütve, főzve vagy nyersen - alapvető táplálékforrást jelentenek.

A közép-afrikai gyerekek játék közben hangyákat, lárvákat kapnak be csemegeként. Délkelet-Ázsia városaiban járva lépten-nyomon láthatunk "grillezett" tücsköt áruló utcai árusokat. Sőt még az autóval közlekedő ausztrál bennszülöttek, az aboriginek is képesek órákat vezetni azért, hogy ráakadjanak a mézesbödönhangyák egy-egy rejtekhelyére, ahol azután remek pikniket tarthatnak.

Napjainkra legalább 113 országban maradt fenn a rovarevés, azaz az entomofágia szokása - mutat rá Julieta Ramos-Elorduy, az ehető rovarok egyik legismertebb szakértője, a mexikóvárosi Nemzeti Autonóm Egyetem munkatársa. A témában az ENSZ idén februárban Thaiföldön rendezett konferenciát, az egyre fokozódó élelmiszerválságot látva ugyanis fontos kérdés, miért, illetve miért nem használja ki az emberiség jobban e táplálékforrást. Mint azt Patrick B. Durst holland kutató, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) munkatársa, a konferencia szervezője elmondta: nem az a cél, hogy tömegesen vegyék rá az európaiakat és az amerikaiakat a rovarevésre, de bíznak abban, hogy a nyugati társadalmak is elfogadóbbak lesznek a rovarfehérjével kapcsolatban, különösen akkor, ha nem kell szembesülniük azzal, hogy valójában rovarokat esznek - írja a ScienceNews.

Ízlés dolga

A nyugati emberek csak végső esetben fanyalodnak entomofágiára, akkor, ha semmilyen más ehető hús vagy növény nem elérhető. A trópusokon és szubtrópusi vidékeken azonban bizonyos rovarokat, például a kifejlett termeszeket vagy bizonyos rovarlárvákat szívesebben fogyasztanak, mint a "megszokott" madár-, hal- vagy emlőshúst. A világon megközelítőleg 1400 rovarfajt esznek meg az emberek, ebből legalább 500 számít rendszeres élelemforrásnak a fekete kontinensen, és mintegy 200 Thaiföldön. Mexikóban - ahol elterjedt az entomofágia - ezernél is több rovarfaj szerepel az étlapon, mégpedig szó szerint, ugyanis éttermekben is rendszeresen felszolgálják őket. Akadnak olyan különlegességek is, mint az agávéhernyó (az óriási Aegiale hesperiaris lepke lárvája), amelynek egy adagjáért 25 amerikai dollárt kérnek.

Afrika nagy részén a mopaneféreg - a Gonimbrasia belina lepke mopanefákon táplálkozó hernyója - számít rendkívül népszerű ínyencfalatnak. A mopaneféregre akkora a kereslet, hogy a biológusok aggódni kezdtek a faj jövője miatt: csupán Dél-Afrikában több mint 1600 tonna szárított mopaneférget adnak el évente. A hernyók fontos fehérjeforrásként szolgálnak a közép-afrikai országokban: egy korábbi FAO-tanulmány szerint a Közép-afrikai Köztársaság lakóinak mintegy 85 százaléka, a Kongói Demokratikus Köztársaság lakóinak 70 százaléka, a botswanaiak 91 százaléka fogyaszt hernyókat.

Miért nem eszünk rovarokat?

1885-ben jelent meg Vincent M. Holt rövid, 99 oldalas könyve, melynek címe: Miért nem eszünk rovarokat? Vitairatában - amelyben receptek is szerepelnek - teljesen logikusan érvel a rovarevés mellett. Többek között fölveti, hogy sokunk undorral fintorogna, ha főtt vagy sült tücsköt tálalnának föl számunkra, de nagy örömmel vennénk, ha a rovarok "tengeri rokonai", languszta, homár vagy más rák kerülne az asztalra. Holott a rákok általában dögevők, a rovarok jelentős része viszont friss növényekkel táplálkozik.



Fogynak a rovarevők

Számos vidéken azonban eltűnőben van a valaha népszerű rovarevés szokása. Erre a szakemberek Ecuadorban találtak először bizonyítékot, miközben a Platycoelia lutescens nevű ganéjtúró bogarat tanulmányozták. A kutatások folyamán 48 Quito körüli munkás, illetve szellemi foglalkozású lakost kérdeztek arról, milyen szerepet játszik a fehér bogár a helyi étrendben. Mindenki elismerte, hogy a catso blancónak nevezett ízeltlábú kulináris csemegének számít. A munkások mindegyike úgy nyilatkozott, hogy legalább évente egyszer esznek ilyet. Néhányan az egész családot elviszik a közeli mezőkre október végén, november elején, hogy elfogják a talajból az átalakulás után ekkor kibújó kifejlett bogarakat. A megkérdezett 24 módosabb, szellemi foglalkozású ember közül azonban csak egy ismerte el, hogy már kóstolta a catso blancót, a többiek mereven elzárkóztak a bogárevéstől.

Forrás: Getty Images

Fane Jalazi, 68 éves malawi asszony szárnyashangyákat pucol, mielőtt kisütné őket

Ehhez némileg hasonló jelenséget tapasztalt Kenyában Francis O. Orech, a Princess Anne-i Maryland Eastern Shore Egyetem élelmezéstudományi szakértője. Orech egy dán kutatócsoporttal tanulmányozta az afrikai luo törzs rovarevési szokásait. A törzs tinédzserei és fiatal felnőttei múlt századi csökevénynek tekintik a rovarevést. Egyikük emlékezett, hogy gyerekkorában evett hangyákat és termeszeket, ám a kutatók csak a 45 éven felüliek között találtak olyan egyéneket, akik még tudták, hol lehet biztosan fellelni ehető rovarokat, hogyan kell megfogni és elkészíteni őket.

Kinek a bifsztek, kinek a rovar

A rovarok fogyasztása egészségesebb, mint például a vörös húsoké. A luo törzs által leggyakrabban fogyasztott öt faj között szerepeltek hangyák, termeszek és egy tücsökfaj. A vizsgálatok kiderítették, hogy a luók által fogyasztott fajok mindegyike, kivált a tücsök, jó ásványianyag-forrás. Kutatások kimutatták, hogy a tücskök és a szöcskék azonos mennyisége táplálóbb lehet, mint ugyanannyi marha- vagy sertéshús. Ennek egyik oka, hogy a rovarok húsa általában kisebb arányban tartalmaz vizet, mint a lábasjószágoké. Sok rovar ráadásul gazdagabb ásványi anyagokban, vitaminokban, esszenciális aminosavakban, mint a húsok többsége. A rovarokban a lipidek zöme is hosszú láncú, telítetlen zsírsav, amely egészségesebb, mint a hagyományosan fogyasztott húsokban lévő telített zsírsavak.

33 mód a szöcskék, hangyák, vízipoloskák, pókok, százlábúak és hasonlók elékszítésére

A virginiai Richmondban idén május 18-án megrendezett Broad Appétit Food Festival legnépszerűbb standját David George Gordon mondhatta magáénak. Gordon az Eat-a-Bug Cookbook szerzőjeként a rovarfogyasztás egyik legfőbb népszerűsítője az Egyesült Államokban. Egyszerű recepteket ajánl - főtt tészta olaszosan, hozzá hatlábú húsgolyók, tücsökből. Szakácskönyvéből mindent megtudhatunk, amit a rovarhúsról tudni érdemes, az állatok helyes felszeletelésétől az elkészítés változatos módjaiig.


A rovarburgeré a jövő?

Patrick Durst úgy véli, hogy az európaiak és az amerikaiak jó részét két jelentős aggály tántorítja el a rovarevéstől. Az egyik, hogy nem tartják elég higiénikus ennivalónak a rovarokat, a másik, hogy - akármennyire is egészséges a fogyasztása - a tücsök vagy a sáska mégsem annyira ínycsiklandó küllemű. A hollandiai Wageningen Egyetem szakemberei azt állítják, megtalálták a megoldást mindkét problémára: biotechnológiai eljárással rovarsejteket állítanak elő. Céljuk, magyarázta Marjoleine C. Verkerk kutató, hogy "higiénikus" rovarfehérjéket állítsanak elő, amelyek megszáríthatók, és hozzáadhatók például a pékáruhoz vagy esetleg rovarburgerré formázhatók.

Forrás: Getty Images

A Fear Factor amerikai élelmiszermárka barbecue, sajtos és mexikói fűszeres ízben kínálja ropogtatni való lárváit

Egy japán konzorcium még távolabbi célokat tűzött ki: űrennivalót készítenének rovarokból. Masamichi Yamashita vegyészmérnök a japán Űrtudományi és Űrhajózási Intézetben segít megtervezni azt a környezetet, amely a jövő űrutazóit veszi majd körül. Erőfeszítéseik fő célja, hogy a rovarokból egyszerre potenciális táplálékforrást és természetes hulladékanyag-újrahasznosítót hozzanak létre az űrhajósok számára. Yamashita és munkatársai olyan ökoszisztéma kialakításán dolgoznak, amelyben selyemlepkék és szenderek bábjai szerepelnek a rákhús ízét idéző tápanyagforrásként.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK