Ősmadarak és tollas dinoszauruszok színesben

Egy 100 millió éves ősmaradvány vizsgálata azt sejteti, hogy a fosszilizálódott tollak szerencsés esetben megőrizhetik az eredeti színezettségük nyomait.

A Yale Egyetem kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy a pigmentmaradványok segítségével felismerhető a tollak színmintázata. Ezzel lehetővé válhat a régóta kihalt fajok (akár madarak, akár a tollas dinoszauruszok) egykori színének a meghatározása is.

A paleontológusok egy 100 millió éves (kora-kréta) brazíliai madártollat vizsgáltak, amely szabad szemmel is jól láthatóan sávosan díszített. Az igazi meglepetés azonban akkor érte a kutatókat, amikor a tollat elektronmikroszkóppal is megvizsgálták.

A mindössze 1-2 mikrométeres, pici, egyenes kolbászkákra emlékeztető alkotórészeket már korábban felfedezték, de azt gondolták, hogy azok a toll lebontásában szerepet játszó baktériumok maradványai. A Yale munkatársai azonban felfigyeltek arra, hogy a parányi képletek a tollnak csak a sötét színű sávjaiban fordulnak elő.

Baktériumok esetén viszont nem lenne semmi ok arra, hogy a tollnak csak egyes részein gyűljenek össze. Arra következtettek, hogy a melanoszómáknak nevezett pigmenttartalmú sejtszervecskék maradványaira bukkantak. Ezek szénbázisú melanint tartalmaznak, amely a mai színes tollak egyik leggyakoribb színezőanyaga (pigmentje).

Kémiai vizsgálatokkal megerősítették, hogy a sötét sávok tartalmaznak szenet, a világos sávok viszont nem. A kutatók tanulmányozták egy ma élő madár hasonló mintázatú tollát, és ugyanolyan pálcika alakú melanoszóma-szerkezetet találtak az elektronmikroszkópos vizsgálatok során.

Balra a csíkos fosszilis toll, jobbra egy ma élő harkály tolla látható. A pásztázó elektronmikroszkópos képeken kivehetők a sötét sávokban elhelyezkedő ún. melanoszómák, amelyek szerkezete nagyon hasonló a fosszilis és a mai tollban (Jakob Vinther/Yale)

A melanoszómák alakja, mérete és elrendeződése attól függően változik, hogy milyen színek alapjául szolgálnak. Így annak ellenére, hogy a Biology Letters folyóiratban megjelent publikáció csak a sötét és világos sávok közötti különbséget mutatta ki, a módszer potenciálisan felhasználható annak megállapítására is, hogy az ősi melanoszómák milyen színt hoztak létre.

Független szakemberek - akik nem vettek részt a vizsgálatban - is megerősítették, hogy a különböző színezettségű mintázatok (pl. sávok vagy cikkcakkos lefutású területek) ily módon azonosíthatók. A valódi színek megállapítása azonban egyelőre még erősen spekulatív. Ehhez arra lenne szükség, hogy részletesen megvizsgálják az egykori madarak fosszilis tollainak szerkezetét, és összehasonlítsák a ma élő közeli rokon fajok változatos és színpompás tollaival. A kutatók reményei szerint a fosszíliák különböző részeiről származó tollak mikroszerkezete a különböző eredeti színeknek megfelelően fog változni.