Napfogyatkozás az északi sarkvidéken - a hét műholdképe

A teljes napfogyatkozások a legkülönlegesebb égi jelenségek közé tartoznak, és műholdról követve is igen látványosak. Ahhoz, hogy egy nagyfelbontású műhold vételi zónájába épp beleessen a teljes fogyatkozás sávja, nagy szerencse kell. Az augusztus 1-jei, pénteki fogyatkozás esetén a Terra műhold éppen jó helyen tartózkodott ehhez.

Az elmúlt pénteken déltájban hazánkból is megfigyelhető volt egy részleges napfogyatkozás. A teljes fogyatkozás (amikor a Hold teljesen eltakarja a Napot, így pár percre éjszakai sötétség köszönt be) zónája Földünk északi pólusa közelében húzódott: a műholdfelvétel elkészítésekor a Spitzbergák szigetcsoportjánál. Amikor a Földön teljes napfogyatkozás van, az az űrből "részleges földfogyatkozásként" látszik, hiszen Holdunk árnyéka a bolygó felszínének csak egy részére vetül.

Az emberi szem nagyon jól alkalmazkodik a fényerő csökkenéséhez: csak a teljes fogyatkozást éljük meg éjszakai sötétségként; ha a Nap korongjának egy kis része is kilátszik, nekünk az már nappalnak tűnik. (Az 1999-es fogyatkozáskor Budapesten 99%-ban takarta a Hold a Napot, itt mégsem volt éjszakai élmény, csak a teljes fogyatkozás szűk sávjában.)

Nézze meg a felvételt feliratok nélkül!

A műhold optikai és elektronikai rendszere ennél sokkal kevésbé alkalmazkodik a sötétséghez: a részleges fogyatkozás sávjában is sötétebbnek látszik a felszín, és körülbelül 90%-os fedés esetén már teljesen sötét a felszín. Felvételünkön is ez a helyzet: a teljes fogyatkozás szűk zónáját, az umbrát egy pár száz kilométeres sötét zóna veszi körül, de a teljes, 2000x3000 kilométeres ábrázolt területen látható a sötétedés. A legvilágosabb jobbra fent Szibéria északi partvidéke, az Északkeleti-átjáró környéke, ahol a ritka fényben is látjuk, hogy a sarki jégtakaró még eléri a partot.

A Terra műhold MODIS-rendszerének felvétele augusztus 1-jén készült (a felvétel alsó, déli szektorát az ELTE vevőállomása is rögzítette).