Újjászületik az újpesti vasúti híd - képes-filmes beszámoló

Már egyetlen szakasz sincs meg az újpesti vasúti híd régi felszerkezetéből. Az utolsó darabot a múlt héten bontották le úgy, ahogyan többi hattal is tették: előbb középen kettévágták, majd úszódarukkal elvontatták a kiszolgált elemeket. Miközben az utolsó nagy hazai "K" rendszerű vasúti híd ütött-kopott profilvasai, rozsdás csavarjai és sínszálai elindultak a kohó felé, a helyükre már érkeztek is Csepelről az új elemek. Június 20-a óta tart a vágányzár ezen a vonalszakaszon, a munkálatokat a pesti oldalon kezdték, jelenleg a harmadik hídnyílás beépítésénél tartanak. A tervek szerint az első vonat szeptember 22-én haladhat át az újjávarázsolt hídon.

Hányatott sorsú híd

Az újpesti vasúti híd (hivatalos nevén Északi összekötő vasúti híd) meglehetősen hányatott sorsú műtárgy volt. Eredeti, 1896-os építésű szerkezetéből a második világháború utánra jóformán csak a pillérek maradtak meg, mert kiemelt célpont lévén 1944-ben folyamatosan bombázták.

A háború után meglehetősen vontatottan haladt az újjáépítése. Lassacskán azért kiemelték a roncsokat, helyreállították a lerobbantott hídfőket és mederpilléreket, ám a Dunába taszított felszerkezet teljesen használhatatlanná vált. Így a még utolsó épen maradt szegmensét is lebontották, és egy Sió-hidat emeltek belőle Simontornyánál.

Az acélszerkezet pótlására végül szükségmegoldás született: nem gyártottak újat, hanem a Déli összekötő vasúti híd felújítása során szükségtelenné vált, valamint a hadsereg raktáraiban tartalékot "K" rendszerű hídelemekből rakták össze, akár egy legót. A szerelőket a legnagyobb munka közepette lepte meg a Duna 1954. évi nagy áradása. Végül 1955 májusában indult meg rajta ismét a vasúti forgalom.

Nézzen képeket a híd felújításáról!

Bár az "összeeszkábált" hidat ideiglenesnek szánták, és forgalomba helyezését első alkalommal mindössze két évre engedélyezték, végül 53 éven keresztül teljesítette feladatát. Napjainkra azonban annyira elhasználódott, hogy a vonatok szinte csak lépésben (30 km/h) haladhattak át rajta, és a déli oldalon a gyalogjárda is zárva volt évek óta. Felújítása, megerősítése nem lett volna gazdaságos, korszerű megoldást csak a felszerkezet teljes lebontása és egy vadonatúj megépítése jelentett.

Ilyen volt a "rövid életű" híd

Szétvagdosták a régi hidat

A helyszíni munkálatok 2007 szeptemberében, mederkotrással kezdődtek. Bár a háború utáni roncseltávolítás során is kiemeltek 13 ép bombát, most ismét találtak 9 darab féltonnás robbanószerkezetet. (A véletlen úgy hozta, hogy a hatástalanításukra kitűzött időpont az egyik vasutassztrájkkal esett egybe, így vágányzárat nem is kellett aznapra elrendelni.) Ezután a pilléreket erősítették meg, amelyeket egyrészt a vízszint ingadozása károsított az idők folyamán jelentősen, másrészt még mindig jócskán találtak rajtuk háborús sérüléseket is. 

Ekkor még zavartalan volt a vasúti forgalom, amit végül idén június 20-án szüntettek be, 93 napra. Azóta a pesti oldalról indulva egymás után lebontották le a régi elemeket: a pillérek között félúton kettévágták, és bárkákra emelve elvontatták a még így is jelentős méretű vasdarabokat.

Ezeket később szétdarabolják, és a MÁV vashulladékként értékesíti őket. Egy kis emlék azért marad: a Közlekedési Múzeum megvásárolt egy 12 méteres szakaszt, amelyet idővel kicsinosítanak és régi pompájában megidézve a Vasúttörténeti Parkban kiállítanak.