A szagok hatalma - a veszélyérzettől a szexuális vonzalomig

Svájci kutatók nemrég fejtettek meg egy régi talányt: mire szolgál az orrban elhelyezkedő rejtélyes sejtcsoport, az úgynevezett Grüneberg-ganglion. Kiderült, hogy érzékeny veszélyérző detektor, amely a szorult helyzetben lévő állatok által kibocsátott feromonok (különleges illatanyagok) hatására jön ingerületbe. Mivel a gangliont más emlősökben, így az emberben is megtalálták, a fölfedezés jó alkalmat nyújt arra, hogy áttekintsük, milyen sok helyen játszik fontos szerepet emberekben is a sokszor alábecsült, "mellékes" érzéknek tekintett szaglás.

A Grüneberg- (Grueneberg-) gangliont 1973-ban vették észre először egerekben, de szerepével egészen 2005-ig nem foglalkoztak. A sejtcsoport funkcióját csak a közelmúltban sikerült kiderítenie a Lausanne-i Egyetem egyik biológusának. Marie-Christine Broillet már akkor gyanította, hogy a ganglionnak szerepe lehet a félelem "kiszagolásában", amikor korábbi kutatások során elektronmikroszkópos vizsgálatokkal olyan fehérjéket mutattak ki, amelyek kapcsolatban állnak a feromonérzékeléssel.

Feltételezésének megerősítéséhez két egércsoportot hozott létre munkatársaival. Az egyik csoport egyedeiből sebészi úton eltávolították a Grüneberg-gangliont - de a szaglásuk egyébként érintetlen maradt -, a másik csoportot semmilyen beavatkozásnak nem vetették alá, az egyedek ganglionját érintetlenül hagyták. Ezután stresszt átélt egerek ketrecéből származó, "riadó-feromonnal" teli levegőt pumpáltak a két egércsoport plexidobozaiba.

E feromonok hatására a normális egerek vagy megdermednek, vagy elszaladnak. Broillet megfigyelése szerint az érintetlen ganglionú egerek is a leírt módon viselkedtek, azok a társaik viszont, amelyekből kioperálták ezt a sejtcsoportot, továbbra is úgy tevékenykedtek, mintha mi se történt volna. (A kísérletről készült videó a Science oldalán.) A korábbi tanulmányok a félelem kémiai jeleinek érzékelését általánosságban kapcsolták össze a szaglórendszerrel, a mostani kísérletekből azonban egyértelműen kiderült, hogy a riadó-feromonokat a Grüneberg-ganglion érzékeli, és onnan jut az ingerület az agyba.

Az emberi szaglás felépítése

Sokáig nemcsak a laikusok, de a szakemberek is alábecsülték a szaglás szerepét az embereknél. Az kétségtelen, hogy a legjobb szaglású állatokkal, például a patkányokkal vagy a kutyákkal nem vehetjük föl a versenyt. A szagnyomkövetésre kitenyésztett vérebek orrában 300-szor annyi szagérzékelő sejt található, mint az emberében. A patkányok szervezetében háromszor annyi szagérzékelő proteinreceptort kódoló gén van, mint bennünk, emberekben. Ráadásul a kutyák és a patkányok orra jobban alkalmazkodott a szagok érzékeléséhez, mint az embereké: hosszabb, nagyobb a szaglófelülete, és a szűrőberendezése jobban tisztítja, melegíti és nedvesíti a belélegzett levegőt. A kutyák ráadásul sokkal gyorsabb ütemben szimatolnak (szívják be és fújják ki a levegőt), mint az emberek, ez is hozzájárul kiváló szagkövető képességükhöz.

Az embernek, ennek ellenére figyelemreméltóan kifinomult a szaglószerve. Amikor az emberek szaglásznak, a kémiai anyagokkal teli légáramlatok örvénylő mozgással jutnak az orrba, elhaladnak az orrüreg tetejét bélelő nedves szaglóhám felett, amelyben hozzávetőleg 12 millió szagérzékelő sejt ül. Az egyes szaglósejtek felületén lévő apró csillókat olyan fehérjék borítják, amelyek befogják az orrba belépő szagmolekulákat. A mintegy 350 szagérzékelő fehérjéből mindegyik szaglósejten egyféle típus található meg, amely csak korlátozott számú szagmolekula érzékelésére szakosodott. Ezek a receptorfehérjék különféle kombinációkban működnek, így teszik lehetővé, hogy az emberek legalább tízezer-féle szagot érzékeljenek. A szaglósejtektől érzőidegek szállítják a jeleket az agy szaglógumójához, amely azután az agy más területeihez közvetíti az információt.

Az emberi szaglórendszer felépítésének és működésének feltárásában az amerikai Richard Axel és Linda B. Buck ért el úttörő eredményeket, amelyért a két kutató 2004-ben megosztott élettani-orvosi Nobel-díjat kapott.

Szexuális vonzódás szag alapján

Noha például élelemszerzésre nemigen használjuk a szaglásunkat (bár a szagló- és ízérzékelésünk nagymértékben összefügg - a náthás, eldugult orrú ember nem érzi az ízeket sem), potenciális párunk felmérésére annál inkább. Ez a "párszaglászás" - az állatokkal ellentétben - az esetek zömében nem tudatosan zajlik.

Mindnyájunknak egyedi a szaga. A különféle mirigyek, köztük a mellbimbók körül, a nemi szerveknél és a hónaljban található, az állatok bűzmirigyével rokon apokrin mirigyek tejszerű váladéka nagyjából 200 vegyületet tartalmaz. A vegyületek aránya személyenként eltérő, sőt, ezeket az anyagokat a bőrön élő baktériumok tovább alakítják, illatos "főzetté". A férfiak és a nők jellegzetes illatát a nemi hormonok eltérő aránya szabja meg.

Ellenállhatatlan parfümök

A feromonokra lecsapott az illatszeripar is. Napjainkban tucatjával árulnak "feromonnal dúsított" parfümöket mindkét nem számára, hogy ezek használatával fokozzák hódítási esélyeiket. Azt azonban még egyetlen objektív vizsgálat sem mutatta ki, hogy (az önbizalom-növelő hatáson kívül) van-e ezeknek az illatszereknek tényleges fiziológiai hatásuk.

A szagingereket az orrból az agy szaglógumójába továbbító neuronok szoros kapcsolatban állnak az emberi agy legősibb területeivel, így a limbikus rendszerrel, amely az érzelmeket például az agressziót és a félelmet felügyeli, valamint a hippokampusszal, amely a memóriarögzítést szabályozza. Ezért tehát a szagok tudattalan érzelmi válaszokat váltanak ki, mielőtt az agy külső részére, a tudatos értékelésért felelős agykéregbe jutnának.

Az egyik jellemző, amit minden valószínűség szerint fölmérünk a szag alapján, a másik ember immunrendszerének állapota. A szaglás - egy 2005-ös amerikai tanulmány szerint - segít meghatározni partnerünk nemi irányultságát is. De vajon kiváltanak-e egyes emberi illatok kifejezett szexuális reakciókat? Az állatok feromonokat választanak ki, hogy fiziológiai vagy viselkedésbeli választ hívjanak elő ellenkező nemű fajtársukból. A kandisznó testszagában jelen lévő androsztenon nevű vegyület a kocákból például valóságos ivarzási dühöt vált ki. Egy adott szag ilyen nyilvánvaló viselkedési hatását embernél még sosem dokumentálták. Ivanka Savic, a stockholmi Karolinska Egyetemi Kórház idegtudósa kollégáival azonban nemrég kimutatta, hogy legalább két nem-gáznemű vegyület - egyiket a férfiak, másikat a nők választják ki - jellegzetes agyi aktivitást vált ki az ellenkező nemű személyekből.

E vegyületek egyike, az androsztadienon - amely a férfi verejtékben és a spermában fordul elő - segíthet, hogy a nők kellemes hangulatba kerüljenek. 2007-ben egy amerikai és egy izraeli idegtudós, Claire Wyart és Noam Sobel megállapította, hogy az androsztadienon illata - amely leginkább a pékélesztő szagára emlékeztet - javította a kísérletbe bevont 21 heteroszexuális nő hangulatát és fokozta a nemi vágyukat. Az androsztadienon megemelte a kortizol (egy stresszhormon) szintjét is a nők nyálában. A kutatók szerint ez az első eset, amikor kimutatták, hogy a férfi verejték egyik összetevőjének szaga jelentős változást indukált a nők hormonális egyensúlyában.

A félelem szaga

A testszagnak vannak a szexualitástól független hatásai is az emberi interakciókban, többek közt a hangulat jelzésére is alkalmas. Denise Chen, a Rice Egyetem pszichológusa és munkatársai arra kértek önkénteseket, hogy viseljenek a hónaljukhoz illesztett gézpárnákat miközben vígjátékokat vagy horrorfilmeket néznek. Ezután más embereket arra kértek, hogy szagolják meg a gézpárnákat. Azt tapasztalták, hogy az önkéntesek határozottan el tudták különíteni a "vidámság" szagát a "félelemétől".

A szag által kiváltott érzelem még a viselkedést is képes megváltoztatni. Egy 2006-os kísérletben a kutatók azt tapasztalták, hogy a "félelem" verejtékszagát szagoló alanyok jobban teljesítettek egy szóasszociációs tesztben, mint azok, akik "semleges" verejtékszagú vagy üres gézpárnát szagoltak. Mint már említettük, a félelem és a riadó kémiai jelei nagyon erőteljes hatásokat váltanak ki egyes állatokból, ilyenkor sokkal éberebbé, óvatosabbá válnak. Lehetséges, hogy az emberek is éberebbé válnak a félelem szagától, s ezért javul a teljesítményük.

Korábban említettük, hogy az emberben is megtalálható az egerek "riadó-feromonját" érzékelő Grüneberg-ganglion. Embereken még nem végeztek ezzel a sejtcsoporttal kapcsolatos vizsgálatokat, ezért nem tudjuk biztosan, nálunk is ez a receptor felelős-e a félelem szagának érzékeléséért és továbbításáért. Mivel azonban az ember és az egér anatómiája és élettana nagyon hasonlít egymáshoz (ezért is annyira elterjedt kísérleti állat), így valószínűsíthető, hogy a Grüneberg-ganglion az emberben is ugyanazt a szerepet tölti be, mint az egérben, csak az ingerre adott reakció nem olyan heves, mint az állatokban.