Ijesztőek a globális légszennyezési adatok

A várakozásokkal ellentétben 2006-ról 2007-re globálisan három százalékkal emelkedett a fölmelegedést okozó széndioxid-kibocsátás. Úgy tűnik, a számos lehetséges forgatókönyvet felvázoló kutatók közül azoknak lett igazuk, akik a legrosszabb eseményekkel számoltak. A friss adatokat látva a helyzetet több vezető klímaszakember is ijesztőnek nevezi.

Az emberiség történetében soha nem tapasztalt mértékű, 9,34 milliárd tonnányi volt a főképp az ipari tevékenységekből, a közlekedésből és az erdőirtásból eredő globális széndioxid-kibocsátás a tavalyi évben - derült ki a Global Carbon Projekt nevű, a világ klímakutató intézeteinek adatait elemző nemzetközi szervezet internetes oldalán közölt legfrissebb jelentéséből. Az előző évhez, 2006-hoz képest ez körülbelül 3%-os emelkedést jelent, és a szén-dioxid légköri koncentrációja elérte a 383 ppm-es értéket (a levegő minden egymillió molekulájából 383 széndioxid-molekula). 2000 és 2005 között a kibocsátás összesen emelkedett 3,2%-kal, míg az előző évtizedben (1990-től 1999-ig) 0,8%-kal. Mindebből világosan látható, hogy a globális széndioxid-kibocsátás növekedése jelentősen gyorsul.

Az emelkedést javarészben fejlődő országok produkálták, elsősorban Kína, amely megközelítőleg a globális emelkedés feléért felelős. A most nyilvánosságra hozott számok azt mutatják, hogy mára egyértelműen Kína vált a globális légszennyezés meghatározó szereplőjévé. Az 1,3 milliárd lakosú ázsiai ország 2 milliárd tonna szénszennyezést produkált 2007-ben, ami 7,5 százalékkal több az előző évinél. Kína 2006-ban "előzte meg" a korábban a szennyezők első helyét elfoglaló Egyesült Államokat, amely 2007-ben ismét a második legnagyobb kibocsátó lett 1,75 milliárd tonnával. Az USA 2007-ben a korábbi évnél közel 2 százalékkal nagyobb mértékben járult hozzá a globális légszennyezéshez, miután 2006-ban sikerült csökkentenie kibocsátását. A harmadik helyen India áll, majd Oroszország következik.

Az EU a saját útját járja

Az Európai Unió külön utat jár: vállalta, hogy 2020-ra legalább 20%-kal mindenképpen csökkenti a kibocsátást az 1990-es szinthez képest. Nem zárkózik el a 30%-os csökkentéstől sem, de ezt már feltételekhez köti: egyrészt más fejlett országok is tegyenek hasonló erőfeszítéseket, másrészt a fejlődők, főképp a gyors gazdasági növekedésű fejlődő országok is tegyenek vállalásokat, például azt, hogy a kibocsátásuk növekedése ne legyen egyenesen arányos a gazdasági növekedésükkel.

A fejlődő országok - köztük Kína és India - a globális szennyezés-kibocsátást szabályozó Kiotói Jegyzőkönyv értelmében nem vállaltak kibocsátás-csökkentést. Jelenleg ők hozzák létre a globális széndioxid-kibocsátás 53 százalékát, ebben a tekintetben 2005-ben tettek túl a fejlett országokon, területükön ugyanakkor a világ népességének 80%-a él. A gyors gazdasági növekedésű fejlődő országok a klímatárgyalásokon azt igyekeznek elérni, hogy a nemzetközi vállalásokban ne az országok, hanem az üvegházhatást okozó gázok egy főre jutó kibocsátásának határértékét határozzák meg.

Örülhetünk, ha csak rossz, és nem katasztrofális lesz a helyzet

A számokat több klímaszakember is kifejezetten ijesztőnek találja, mert sokan arra számítottak, hogy lassulni fog az energiafelhasználás emelkedésének üteme. Ezt a nézetet vallja Gregg Marland, az amerikai Oak Ridge National Laboratory vezető kutatója, aki szerint egy dolog világos: egészen más módon kell hozzáfognunk a kibocsátás csökkentéséhez, mint ahogy most tesszük. Két éve maga a globális klímaváltozás megfigyelésére létrehozott kormányközi testület (IPCC) is jóval alacsonyabb kibocsátást prognosztizált.

A kibocsátás fő forrásai továbbra is az ipar és a közlekedés, de becslések szerint a közel 10 milliárd tonnányi éves szénkibocsátás 15%-a változó földhasználatból ered, ami főleg a trópusi erdők égetéses kiirtását jelenti. Ráadásul az erdők és óceánok is mind kevesebb és kevesebb szén-dioxid megkötésére képesek, így ha az emelkedés a jelenlegi ütemben folytatódik, a jövőben a kutatók által felvázolt legszélsőségesebb hőmérsékletemelkedéssel kell szembenéznünk - intenek a klímaszakemberek. Az IPCC két éve, az elmúlt évben mért adatoknál jóval enyhébb kibocsátás-növekedéssel számolva 2,4-6,3 Celsius-fokos átlagos globális hőmérsékletemelkedést vázolt a század végére.

"Ha a következő évtizedekben a dolgok így folytatódnak, pokoli szerencse kell ahhoz, hogy csupán rossz, és ne katasztrofális idők köszöntsenek az emberiségre" - értékelte az adatokat Stephen Schneider, a Stanford Egyetem klímakutatója.

Az IPCC hosszú távú tendenciákat vázol föl, amelyekhez a gazdaságkutatók előrejelzéseit veszi alapul, a 2007-es év esetén ezek a gazdasági várakozások bizonyultak tévesnek. Akárhol is hibáztak a szakemberek, ez mit sem változtat a tényeken, amelyek azt mutatják, hogy sajnos mindinkább a szélsőséges forgatókönyvek igazolódnak be. Ha a széndioxid-kibocsátás ilyen ütemben folytatódik, akkor hosszú távon, a század végére akár 7-8 fokos globális átlaghőmérséklet-növekedés is bekövetkezhet - tudtuk meg Ürge-Vorsatz Dianától, a Közép-európai Egyetem Éghajlatváltozási és Fenntartható Energiapolitikai Központjának vezetőjétől, az IPCC vezető kutatójától. Hazánk, földrajzi elhelyezkedése miatt az egyik legveszélyeztetettebb ország Európában, ezért Magyarországot a globális melegedés a 1,5-2-szerese sújthatja.

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium legfrissebb adatai a 2006-os évre vonatkoznak: akkor Magyarország széndioxid-kibocsátása körülbelül 60 millió tonna volt, ami 2%-os csökkenés az előző évhez képest. A 2007-es adatok várhatóan a jövő év tavaszán lesznek elérhetőek, ám tekintve, hogy Magyarországon körülbelül egy évtizede kisebb ingadozásokkal stabil a kibocsátás, a szakemberek hasonló, stagnálás körüli eredményre számítanak. A magyar kibocsátást egyre nagyobb arányban a közlekedés, a gépkocsiforgalom adja.