Látásbeli alkalmazkodás lehet a fajképződés hajtóereje a bölcsőszájú halaknál

Az evolúcióbiológusok általános véleménye szerint új faj akkor alakul ki, amikor két populáció földrajzilag elszigetelődik egymástól, s ezért eltérően fejlődnek tovább. A Nature folyóiratban megjelent új kutatási eredmények szerint egy új faj kialakulásához elegendő lehet az is, ha más látási körülményekhez kell alkalmazkodni az élőlényeknek.

Pundamilia pundamilia tiszta vízben élő hímje. A Pundamilia nemzetség vörös és kék tagjai már genetikailag elkülönült fajokat alkotnak

Ole Seehausen, a Berni Egyetem biológusa által vezetett kutatócsoport a kelet-afrikai Viktória-tóban élő bölcsőszájú halakat (Cichlidae) tanulmányozta. A tóban e halcsaládnak több mint 500 faja honos. Ezek rendkívüli sokfélesége (diverzitása) fontos modellként szolgál az evolúcióbiológusok számára, mivel a gerincesek egyetlen más csoportja sem vált szét ennyire gyorsan ilyen sok (összesen mintegy 2000) fajra.

Seehausen elmondása szerint a kutatóknak korábban nem volt semmilyen elképzelésük arról, miként tudott egy tóban ennyi faja kialakulni egy halcsoportnak. A svájci kutatócsoport abból a feltételezésből indult ki, hogy a fajok sokféleségének a hátterében részben a látás állhat. A víz átlátszósága és a környező fény mennyisége ugyanis jelentős mértékben változik a Viktória-tó különböző részein, és ugyanígy változik a fajok egyedeinek a színskálája is. A sekélyebb részeken a kék fény az uralkodó, és a vizet a Pundamilia pundamilia kék hímjei népesítik be. Ahogy a víz mélyül, a vörös fény válik fokozatosan uralkodóbbá, és egyre több látható a Pundamilia nyererei vörös hímjeinek képviselőiből.

Színérzékelést hangoló gén

Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a természetes szelekció a szemet a környezethez hangolva hat a látásra. Ily módon látják az egyedek a legjobban, mit esznek, mi akarja őket megenni és mely fajtársak tartózkodnak a közelben. A kutatók korábban megtalálták egy olyan gén változatait is, amely a hal látásának a különböző színek érzékeléséhez hangolásáért felelős.

A mostani vizsgálatban azt tapasztalták, hogy egyes génváltozatokat hordozó halak érzékenyebbek a vörös fényre. Ezek a halak a tó mélyebb részein élnek. Más változatok érzékenyebbek a kék fényre, az ezeket hordozó halak otthona a sekélyebb víz. "Határozott kapcsolatot találtunk a látásgén-változat és a hal színe között" - mondta Seehausen. "A vörös halakban olyan gén található, amely a vörös szín érzékelése felé tolja el a látást, a kék halakban pedig olyan látási gének, amelyek a kék szín érzékelését segítik elő."

A kutatócsoport megfigyelte, hogy a kék felé tolódott látású nőstények elsősorban kék színű hímekkel párosodnak, a vörösre érzékeny látású nőstények pedig a vörösekkel. Ez arra utal, hogy a látásbeli különbségek párválasztási eltérésekhez vezethetnek, ami - a kutatók szerint - végső soron új fajok létrejöttét eredményezhette.