Az emlősfajok negyedét fenyegeti a kihalás

Az emlősök osztályába tartozó állatok természetvédelmi helyzetének első átfogó felmérése lesújtó eredményt hozott. Az emlősfajok felének állománya jelentősen csökkent, és a világ minden negyedik emlősfaját kipusztulás fenyegeti.

Az emlősök helyzetének felmérése a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) által végzett globális vizsgálat része, amelyben a világ fenyegetett fajait gyűjtik össze. Az IUCN évente adja ki veszélyeztetett fajok Vörös Listáját, és négyévenként méri föl a világ fajainak globális helyzetét. A kormányok és természetvédelmi szervezetek ezen adatok felhasználásával alakítják ki védelmi stratégiájukat és osztják el a természetvédelemre rendelkezésre álló erőforrásokat.

A legújabb adatok

Az emlősökkel foglalkozó mostani fölmérés 188 fajt helyezett a súlyosan veszélyeztetett fajok közé. Ezek közé tartozik például az ibériai vagy párduchiúz (Lynx pardinus), amelynek vadon élő állományát 84-143 felnőtt egyedre becsülik. Egyes fajokról nem állnak rendelkezésre pontos adatok, de a kutatók a kihalással fenyegetett emlősfajok arányát 21-36% közé teszik.

Jan Schipper, az IUCN washingtoni központú emlősfelmérési programjának vezetője szerint az emlőspopulációk 52%-ának létszáma csökkenő tendenciát mutat. Ezt a negatív trendet új védelmi intézkedések nélkül nem lehet megállítani, és végképp nem lehet megfordítani. Az emlősöket fenyegető veszélyek közül kiemelkedik az erdőirtás, az élőhelyek elvesztése és a vadászat. Új veszélyek is megjelentek, ilyen például az egyre fokozódó környezetszennyezés. A legdrámaibb a helyzet Délkelet-Ázsiában, ahol a főemlősfajok 79%-át fenyegeti a kipusztulás.

Az ibériai hiúz (Lynx pardinus) a legveszélyeztetettebb macskaféle. Becslések szerint mindössze 84-143 példánya él (kritikusan veszélyeztetett faj)

A fölmérésbe 5487 emlősfajt vontak be, köztük olyan tengeri emlősöket is, amelyek korábban nem szerepeltek a Vörös Listában. A legutóbbi globális emlősfelmérést 1996-ban végezték, de ezeknek az adatoknak a jelentős része már elavult, és a mostani fölmérés majdnem 700 új fajjal bővült. A szakértők szerint a két fölmérést nem is érdemes összehasonlítani, mert téves következtetésekre vezetne. "Ez a legutóbbi áttekintés szolgálhat most a természetvédelmi státusz alapvonalául. A következő lépés a tendenciák megfigyelése" - mondja Schipper.

A kutatók részletes információkat gyűjtöttek többek közt a fajok elterjedéséről, élőhelyéről, populációik nagyságáról és a fajokat fenyegető veszélyekről. Ezeket az adatokat mindenki számára elérhetővé tették.

A tasmán vagy erszényes ördögöt (Sarcophilus harrisii), a Föld legnagyobb termetű húsevő erszényesét egy titokzatos bőrbetegség tizedeli, amely 10 év alatt az állomány 60%-át pusztította el - már csak 20 ezer egyed él bolygónkon (veszélyeztetett faj)

Más állatcsoportok a Vörös Listán

Az idei Vörös Lista természetesen nemcsak az emlősökkel foglalkozik. A többi állatcsoportot is a korábbi éveknél jóval több faj képviseli, így például első ízben került föl a listára sok gerinctelen élőlény. Korábban - a források hiánya miatt - a lista az ismertebb madár- és emlősfajokra korlátozódott, amelyek csak a világ élőlényeinek 2-3%-át teszik ki.

Az emlősök pusztulásának fő oka élőhelyük zsugorodása, pusztulása: emiatt került a veszélyeztetett fajok közé a halászmacska (Prionailurus viverrinus) is

"Most kezdünk kiemelkedni a természetvédelmi tudás 'sötét középkorából', amikor csak a fajok nagyon szűk halmazából nyert adatokra támaszkodtunk" - nyilatkozta Jonathan Baillie, a londoni Zoológiai Társaság természetvédelmi programjainak vezetője. "Tovább kell tágítanunk a területet, sokkal több csoportot kell bevonnunk a vizsgálatokba, így jóval objektívebb és reprezentatívabb módon tájékoztathatjuk a politikusokat és a természetvédelmi irányelvek elkészítőit."

A legnagyobb pusztulás egyébként a tengeri gerincesek között tapasztalható: az 1995 és 2005 között eltelt mindössze tíz év alatt 28 százalékkal csökkent a tengerekben, óceánokban élő gerincesek száma. Ezen belül az északi vizek gerinces populációiban csak az 1990-es évek óta mutatkozik hanyatlás, szemben a déliekkel, ahol a teljes vizsgált időszakban komoly pusztulás mutatkozott. A tengeri madarak állománya is harmadával, míg a szárazföldieké negyedével csökkent. A legsúlyosabban fogyatkozó fajok között a kardhal (Xiphias gladius), a csipkés pörölycápa (Sphyrna lewini) és a Jangcében élő folyami delfin (Lipotes vexillifer) egyaránt szerepel - ez utóbbi valószínűleg az elmúlt években halt ki. A folyamidelfin-fajok a leginkább veszélyeztetett tengeri emlősök körébe tartoznak.

Az afrikai elefánt (Loxodonta africana) helyzete javult: a mérsékelten veszélyeztetett kategóriából a sebezhető kategóriába került vissza

A Vörös Lista kategóriái

• Kipusztult (Extinct) - már az utolsó ismert példánya is elpusztult
• Súlyosan veszélyeztetett (Critically Endangered) - a kipusztulás közvetlen közelébe került, kihalófélben lévő fajok
• Veszélyeztetett (Endangered) - fajok, amelyeket a jelenlegi tendenciák mellett természetes környezetükben már a közeli jövőben biztosan a kihalás veszélye fog fenyegetni
• Sebezhető (Vulnerable) - fajok, amelyek a jelenlegi tendenciák mellett természetes környezetükben előreláthatóan a kihalás szélére fognak kerülni
• Mérsékelten veszélyeztetett (Near Threatened) - potenciálisan veszélyeztetett fajok, amelyeket jelenleg nem fenyeget a kihalás veszélye, de védelem nélkül előreláthatóan a veszélyeztetett fajok közé kerülnek
• Nem veszélyeztetett (Least Concern) - elterjedt fajok, amelyeket jelenleg nem fenyeget a kihalás veszélye
• Adathiányos (Data Deficient) - fajok, amelyekről nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű adat

A Vörös Listán nem szereplő fajok

• Fosszilis (Fossil) - főleg megkövült maradványokból ismert élőlények. Általában a 10 ezer évnél régebben kihalt fajok
• Régen kihalt (Prehistoric) - a 16. század előtt kihalt fajok
• Közönséges (Secure) vagy háziasított (Domesticated) fajok