Példátlan mélységben figyeltek meg élő halakat - videó

Egy brit-japán kutatócsoport 17 egyedből álló halrajt vett filmre 7,7 kilométeres mélységben a Csendes-óceánban, a Japán keleti partja mentén húzódó Japán-árokban. A felvételeket egy a rendkívüli nyomás elviselésére tervezett, távirányítású merülőegységre szerelt kamerával készítették.

Pseudoliparis amblystomopsis halraj

A lefilmezett halak a mintegy 30 centiméter hosszúra megnövő Pseudoliparis amblystomopsis fajba tartoznak. A halrajt akkor kapták lencsevégre, amikor az egyedek éppen mélytengeri garnélákból lakmároztak - számol be a történtekről a BBC hírportál.

Mostanáig egyetlen halról állapították meg, hogy a fenti fajnál mélyebben is előfordul. 1970-ben a Puerto Rico-árok fenekéről, több mint 8 kilométeres mélységből kotorták ki az Abyssobrotula galatheae nevű faj egy példányát, de a hal elpusztult, mire a felszínre hozták. Az eddigi legnagyobb mélység, ahol elevenen pillantottak meg halat, nagyjából 7 kilométer volt.

Az óceánok legnagyobb mélységeinek titkát fürkésző Hadeep program 2007-ben kezdődött az Aberdeeni Egyetemhez tartozó Oceanlab és a Tokiói Egyetem Oceanográfiai Intézetének együttműködésével. A kutatók a 6-11 ezer méter mélységben húzódó, úgynevezett hadopelagikus zóna kutatását tűzték ki célul. A zóna nagyon keskeny mélytengeri árkok rendszeréből áll, amelyek többsége a csendes-óceáni tűzgyűrű mentén húzódik. A területeket a kutatók különlegesen tervezett, kamerákkal fölszerelt távirányítású járművekkel vizsgálják át.

 

 

Fölmerül a kérdés, hogyan tudnak az állatok egyáltalán életben maradni ezekben a mélységekben - mondta el Priede professzor, az Oceanlab igazgatója. Három probléma is akad. Először is a tápanyag-utánpótlás kérdése. A tápanyagnak egészen távolról, 8 kilométerrel feljebbről kell érkeznie. A halaknak meg kell birkózniuk a rendkívül nagy nyomással is. A mélytengeri állatoknál sokféle élettani változás figyelhető meg, elsősorban molekuláris szinten. A harmadik probléma pedig, hogy ezek a mély árkok tulajdonképpen kis szigetek a kiterjedt mélységben, és kérdés, vajon elég nagyok-e életképes bennszülött társulások (endemikus populációk) eltartására.

Úgy tűnik, hogy a most megfigyelt faj képes megbirkózni mindhárom problémával. "7703 méteres mélységben pillantottuk meg ezeket az élőlényeket, és ráadásul meglehetősen nagy csoportra akadtunk" - jegyzi meg Priede professzor. "Ezenkívül könnyen lehet, hogy a videóra vett 17 egyed egy családi csoportot képez, akkor pedig fölvetődik a kérdés, létezik-e egyfajta szülői gondoskodás ezeknél a halaknál."

A mélytengeri kutatóegység leeresztése

A kutatók nagyon meglepődtek a halak viselkedésén. "Úgy gondoltuk, hogy ilyen mélységben a halak meglehetősen inaktívak, igyekeznek a lehető legtöbb energiát megtakarítani" - mondta Priede. "De ha megnézzük a videót, látjuk, hogy a halak nyüzsögnek, önfeledten táplálkoznak, bekapják az arra sodrodó táplálékot." Mivel a teljes sötétségben élnek, az orrukon lévő rezgésérzékelő receptorokat használják a navigációhoz és az élelem felkutatásához.

A következő expedíció 2009 márciusában indul, és az óceán 6000-9000 méteres mélységeit vizsgálja majd. Alan Jamieson, az Aberdeeni Egyetem kutatója bízik abban, hogy a csoport további halakra bukkan. Elmondta, hogy korábban még senki sem tudta alaposabban vizsgálni ezeket a mélységeket, és véleménye szerint léteznek az eddig fölfedezetteknél még mélyebben élő halak is.