Az igazi Nemo kapitányra emlékezünk

Hatvan éve, 1948. november 3-án hajtotta végre a világ első mélytengeri merülését Auguste Piccard svájci-belga fizikus, kutató és felfedező. Fia, Jacques Piccard - aki a csendes-óceáni Mariana-árokban 10 916 méteres merülési rekordot állított fel - 2008. november 1-jén, 86 évesen hunyt fel Genfben, ahol "az egyik utolsó nagy felfedezőként, a legnagyobb mélység embereként, egy igazi Nemo kapitányként" méltatták.

Auguste Piccard és a túlnyomásos gömbfülke

Piccard bázeli tudóscsaládba született 1884-ben, apja a helyi egyetem kémiatanszékét vezette, nagybátyja tervezte a Niagara-vízesés első turbináit. A családi hagyományt követve ő maga gépészmérnöki, majd fizikusi doktorátust szerzett.

Fizikusként a kozmikus sugárzás érdekelte, azonban a sztratoszféra vizsgálatához az akkoriban felbocsátott meteorológiai szondák nem feleltek meg. Auguste Piccard tehát léghajós lett, léggömböt tervezett. A 2,1 méter átmérőjű, légmentesen záródó, túlnyomásos gömbfülkét támogatójukról, a Tudományos Kutatások Belga Nemzeti Alapjáról (FNRS) nevezték el.

Elsőként 1931. május 27-én Auguste Piccard és Paul Kipfer próbálta ki a szerkezetet. Az FNRS a németországi Augsburgból 15 781 méter magasra emelkedett, ahol a légnyomás a tenger felettinek már csak egytizede volt, s 16 órás repülés után egy gleccseren szállt le. A második úton, 1932. augusztus 18-án új kabinnal, rádióval felszerelve, belsejében Auguste Piccard-ral és Max Cosyns belga fizikussal 16 940 méter magasra jutott fel.

Mélytengeri búvárgömb

Ha a gömbfülke bevált a levegőben, miért ne válna be a tenger mélyén? - gondolta Piccard, aki már egyetemista korában foglalkozott a mélytengeri merülés gondolatával. Az álom megvalósításához csatlakozott fia, Jacques Piccard. Együtt építették a mélytengeri búvárgömböt, amelyet a görög bathüsz (mély) és szkafosz (hajó) szavakról batiszkáfnak neveztek el.

Az első "mélytengeri léggömb" ismét belga támogatással épült, ezért az FRNS 2 nevet kapta. 1948-ban a nyugat-afrikai partok közelében Auguste Piccard és Theodore Monod professzor 25 méterre merült vele, majd elérték az 1360 métert is (korábban búvárharanggal csak 650 méterig jutottak a búvárok).

A tapasztalatok alapján 1953-ra megépült a Trieste nevű batiszkáf. Az 50 tonnás, 18 méter hosszú szerkezet személyzete a ballaszttartályok alatti fülkében foglalt helyet, oldalai 12 centi vastag acélból készültek. A megfigyelést nyomásálló plexi üvegablakon keresztül, reflektor segítségével, szabad szemmel végezték. Ezzel 1953-ban apa és fia 3150 méterre ereszkedett a tengerbe.

Jacques Piccard svájci és Donald Walsh amerikai óceánkutató a Triest mélytengeri tengeralattjáróval lemerülni készül 10 916 méteres mélységbe, a Mariana-árokba 1960. január 23-án

Auguste Piccard 1962. március 25-én halt meg Lausanne-ban. Halála előtt még megérhette, hogy Jacques fia a csendes-óceáni Mariana-árokban 10 916 méteres merülési rekordot állított fel.

Jacques Piccard a Mesoscaphe nevű tengeralattjárója mellett

Az ifjabb Piccard 2008. november 1-jén, 86 évesen hunyt fel Genfben, ahol "az egyik utolsó nagy felfedezőként, a legnagyobb mélység embereként, egy igazi Nemo kapitányként" méltatták. A technika szerelmeseként Jacques Piccard több búvárhajót is épített közepes mélységekre, s 82 éves koráig maga is használta őket.

A svájci óceánkutató mélytengeri tengeralattjáróinak és batiszkafjának modelljei mellett

Egyik nagy kutatóteljesítménye az volt, hogy 1969-ben sodródó merüléssel egy hónapon át követte a Golf-áramlatot, háromezer kilométeren keresztül. A legnagyobb érdemének azt tartotta, hogy életre bukkant a Mariana-árok fenekén, s ez ahhoz vezetett, hogy betiltották az atomhulladék eltemetését a tengeri árkokban.