Egyedülálló barlangot mutattak be Budapesten - képes-filmes beszámolónk

A világ legnagyobb hévizes víz alatti barlangtermét mutatták be a sajtónak november 18-án Budapesten. Az új, fokozottan védetté nyilvánított természeti kincs egyelőre ez egyetlen alkalommal volt látható a nyilvánosság számára.

A Molnár János-barlang - a rózsadombi nagy barlangrendszerek ötödik, de egyetlen aktív képviselője - nemcsak hazánk legnagyobb víz alatti üregrendszere, de a főváros alatti elhelyezkedésével világviszonylatban is egyedülálló. A nagyrészt a vízszint alatt elhelyezkedő és így csak búvárok számára "járható" rendszer vizét a mélyből feltörő meleg, valamint a budai hegyek felől áramló hideg karsztvízből kapja.

 

 

 

Kiránduljon velünk a barlangba most! Filmes összefoglalónk

A barlangrendszer feltérképezése során bebizonyosodott, hogy a legnagyobb termet csupán 8-10 méteres távolság választja el az 1977-ben, vízkutatási céllal létesített József-hegyi tárótól. Novemberben Adamkó Péter barlangkutatónak és csapatának egy alagút fúrásával sikerült megközelíthetővé tennie ennek a föld alatti csodavilágnak egy darabját. Egy korábban csak búvártechnikával megközelíthető teremből speciális módszerrel eltávolították a szén-dioxidot, és az most veszélytelenül megtekinthető. A 27 fokos melegvizű tónak otthont adó barlangtermet Kessler Huberről, a magyarországi barlangok legnagyobb kutatójáról nevezték el.

 

A barlangot Szabó Imre környezetvédelmi és vízügyi miniszter, a fent említett Adamkó Péter és Dr. Leél-Össy Szabolcs barlangkutatók mutatták be a sajtó munkatársainak.

 

Nézzen további képeket a barlangból!

 

Leél-Össy Szabolcs az [origo] kérdésére elmondta: a barlangra utaló első víz alatti nyomokat az 1970-es években találták meg a mintegy 800 éves, az Árpád-korban felduzzasztott Malom-tóban, ám csak 5-6 éve, a modern búvártechnikának köszönhetően derült ki, hogy milyen hatalmas képződményről van szó.

 

Egy 20-30 ezer köbméteres csarnokot kell elképzelnünk, amelynek a nagy része víz alatt van, és amit most látunk, az csak a jéghegy csúcsa, a kupola teteje.

 

A barlang alsó része (80-90 méterrel a felszín alatt) geológiai léptékkel igen fiatal, mindössze néhány tízezer éves. Tudományos jelentőségét az adja, hogy itt még aktuálisan vizsgálható az úgynevezett termálkarsztos barlangkeletkezés, azaz az a folyamat, amelynek során melegvizes (hévizes) oldatok üregrendszereket alakítanak ki a mészkőben.

 

Nézzen további képeket a barlangból!