Óriásbéka és sztármamut - 2008 őslénytani meglepetései

Az előző évekhez hasonlóan 2008 sem szűkölködött érdekes és izgalmas őslénytani leletekben és eredményekben. Méretrekordok dőltek meg az ősi békák, rágcsálók és tengeri hüllők világában, soha nem látott élességgel pillantottak bele egy borostyánkőbe, alaposan kitolódott az élveszülés első ismert időpontja, és újabb hiányzó láncszemet találtak a szárazföldi gerincesek felé. Idén a Magyar Természettudományi Múzeum jégkorszaki kiállítása alkalmából néhány hónapig Magyarországon tartózkodott a világ egyik leghíresebb mamutja, Gyima.

Avalon robbanás a prekambrium-kambrium határon

Már régóta ismert, hogy a komplex felépítésű állatok többsége az úgynevezett kambriumi robbanás során jelent meg a Földön, amely mintegy 542 millió évvel ezelőtt következett be. A Virginia Egyetem kutatói kimutattak egy másik robbanásszerű evolúciós eseményt, amely 33 millió évvel korábban történt. Az Avalon-robbanásnak nevezett esemény a ma ismert állatoktól teljesen eltérő makroszkópos életformák körében zajlott le. A kutatók a kambriumi robbanás előtt élt, úgynevezett Ediacara fauna 200 fajának 50 morfológiai tulajdonságát vizsgálták meg. Eredményeik szerint az Ediacara-szervezetek fő típusai nagyon hirtelen jelentek meg, miközben forradalmi változások következtek be az élőlények morfológiai felépítésében. Ezen élőlények többsége azonban még a kambriumi robbanás előtt kihalt.

Ajánlat: Dupla robbanás a prekambrium-kambrium határon 

Kréta időszaki óriásbéka

A madagaszkári Mahajanga-medence 65-70 millió éves üledékes kőzeteiben bukkantak egy gigantikus kétéltű maradványaira. A teljes csontvázat ugyan nem tudták összeállítani, de csaknem teljes egészében ismerik az állat koponyáját. A becslések szerint fejének szélessége 20 cm, míg az állat hossza az orrától a farkáig mintegy 40 cm volt. A Beelzebufo ampinga 2-3-szor nagyobb, mint az ugyanebbe a családba tartozó legnagyobb dél-amerikai béka, és 4-5-ször nagyobb, mint a legnagyobb ma élő madagaszkári béka. Meglepő módon a fosszilis béka jobban hasonlít az eddig endemikus dél-amerikai csoportnak tartott Ceratophrynae alcsaládhoz, mint bármelyik madagaszkári békához. Ez a hasonlóság közös ősre utalhat, és nem zárható ki, hogy Gondwana szuperkontinens egyes részei később darabolódtak fel, mint eddig gondolták.

Ajánlat: Kréta időszaki óriásvarangy Madagaszkárról

Óriás tengeri hüllő a Spitzbergákról

Norvég kutatók a valaha talált legnagyobb tengeri hüllő felfedezéséről számoltak be. A jura időszak során élt hatalmas ragadozó hossza elérte a 15 métert. A 150 millió éves Pliosaurust 2006 nyarán fedezték fel, de a csontvázat csak 2007 augusztusában tudták kiemelni. Megtalálták a koponya egyes részeit, a fogakat, a nyak és a hát nagy részét, a vállövet és egy majdnem teljes mellső uszonyt. A Pliosaurusok voltak a földtörténeti középidő csúcsragadozói a tengerekben, és főleg tintahalakkal, halakkal és kisebb tengeri hüllőkkel táplálkoztak. Az eddig ismert legnagyobb képviselőjük az Ausztráliában felfedezett, 10-11 méter hosszú Kronosaurus volt.

Ajánlat: Kiemelték az eddigi legnagyobb tengeri szörnyet

Gyima rövid látogatása Budapesten

A Magyar Természettudományi Múzeum jégkorszaki kiállítása alkalmából néhány hónapig Magyarországra érkezett a világ egyik leghíresebb mamutja, Gyima. A pleisztocén jégkorszak egyik emblematikus figurájának számító mamut nem tartozik a ritka ősmaradványok közé. Ám míg hazánkban csak csontjaira és fogaira számíthatunk, addig Szibéria jeges talajából számos példányuk tökéletes épségben került elő. Gyima testére 1977-ben bukkantak rá. A negyvenezer éves állat 6-7 hónapos korában pusztult el. Miután megfulladt, a fagyos iszap megvédte a fizikai eróziótól és a kémiai lebomlástól. A 138 cm hosszú és 1 méter magas mamutbébi elpusztulásakor csaknem egy mázsa lehetett. Tejfog-agyarának hossza mindössze 6 cm. Gyomrában csak kevés füvet találtak, mivel ilyen fiatal korban főleg még anyatejjel táplálkozott. Testének egy részén a világosbarna színű szőrtakaró is megőrződött.

Ajánlat: Még szopott és tejfogagyara volt a Budapesten látható mamutbébinek

A borostyánkövek rejtett csodái

Egy új vizsgálati módszer megdöbbentő részletességgel tárta fel az átlátszatlan borostyánkövekben lévő apró ősmaradványokat. A délnyugat-franciaországi Charentes lelőhely 100 millió éves borostyánköveit úgynevezett szinkrotron röntgensugár képfeldolgozási technikával tanulmányozták. A kísérlet sikeresnek bizonyult, hiszen a 640 darab átlátszatlan borostyánkőben 356 ősmaradványt azonosítottak. A többnyire kis méretű leletek között darazsak, legyek, hangyák, pókok és atkák kerültek elő. A kutatók szerint a nagyobb méretű állatok valószínűleg ki tudtak szabadulni a ragadós gyantából. Néhány felfedezett példányt ezután ún. fáziskontraszt mikrotomográf használatával virtuálisan kiemelték a borostyánkőből. A 3 dimenziós rekonstrukciókon a legapróbb részletek is jól megfigyelhetők.

Ajánlat: Feltárultak az átlátszatlan borostyánkövek csodái

Minden idők legnagyobb fosszilis rágcsálója

A valaha talált legnagyobb rágcsáló koponyáját Dél-Amerikában fedezték fel a Rio de la Plata folyó mentén. A Josephoartigasia monesi mintegy 4 millió évvel ezelőtt élt, és testtömege elérhette az egy tonnát. Az Uruguayban talált 53 cm hosszú koponya alapján a testhossza mintegy 3 méter lehetett. Testfelépítése a ma élő legnagyobb rágcsálóéhoz, a vízidisznóhoz hasonlított. A fogak vizsgálata alapján az állat nem a szokásos rágcsáló étrenden élt, hanem lágy vízi növényeket, esetleg gyümölcsöket fogyasztott. Erre utalnak kis méretű rágófogai és gyenge rágóizmai. Az őskörnyezeti rekonstrukció szerint egy folyóvízi esztuárium, vagy delta területén élhetett, melyet erdők vettek körül.

Ajánlat: A valaha talált legnagyobb testű rágcsáló