Egy furcsa pár az év madara

2009-ben Magyarországon egy igazán furcsa pár az év madara. A vetési varjút és a kék vércsét rendszertanilag nem fűzi össze különösebben szoros kapocs, az értékes ragadozót azonban életmódja annál inkább a szántókon feketéllő varjakhoz köti. Hogyan választják meg még nálunk is demokratikusabb módon Belgiumban az év madarát? S miért számít provokatívnak a lettek idei választása, akiknél 2009 a kárókatona éve?

A kék vércse az idei párok egyik tagja

Ha végiglapozunk egy igazán lelkiismeretesen összeállított, részletes naptárt, azt látjuk, hogy az évnek szinte alig maradt olyan napja, amely valamilyen szempontból ne lenne "jeles"; vallási és világi ünnepek, emlékezetes nemzeti vagy nemzetközi események évfordulói tarkázzák a kalendáriumot keresztbe-kasul. Talán a legizgalmasabbak a sokszor meghökkentő témájú "világnapok", amelyek nem a szó klasszikus értelmében vett ünnepek, inkább reklámok, figyelemfelkeltők, egy-egy jelentős környezeti vagy társadalmi-kulturális értékre, problémára hívják fel a figyelmet.

Hasonló cél vezeti a tudományos intézményeket és a társadalmi szervezeteket akkor, amikor teljes évet szentelnek egy-egy állat- vagy növényfaj népszerűsítésére, megismertetésére. A kiválasztott élőlények általában nem önmagukért izgalmasak az adott évben, sokkal inkább képviselői, "nagykövetei" valamilyen átfogóbb, akár világméretű természetvédelmi vagy kulturális problémának, amely így érthetőbbé, személyesebbé a közönség számára.

Az például, hogy a "természetes vízfolyások veszélyben vannak" túlságosan elvont megfogalmazás, de ha választunk egy, a szóban forgó élőhelyhez kötődő kedves, szeretnivaló emlőst vagy látványos madarat és rajta keresztül mutatjuk be a kérdést, nagyobb érdeklődésre számíthatunk. Ezek természetvédelmi gyakorlatban az úgynevezett "zászlóshajó-fajok", amelyeket a közvélemény eleve kedvel, vagy irántuk könnyen szerelemre gyújtható. A zászlóshajók mögött sorakozhat egy sereg kevéssé vonzó élőlény, nehezen propagálható élőhely, amelyek a sikerre vitt népszerűsítő-védelmi akció következtében részesülnek a figyelemből, végső soron pedig az oltalomból.

A jól megtervezett "év állata-év növénye" típusú kampányok tehát valamilyen koncepció alapján jelölnek ki egy-egy élőlényt, vagy élőlény-csoportot. Ilyenek lehetnek pl.:

• az élőlény egy kevéssé ismert (vagy félreismert), de figyelemre érdemes, vagy veszélybe került csoportot képvisel - pl.: az év denevérének, az év kétéltűjének a megválasztása;
• nagyon népszerű, mindenki által ismert jószág, mégis valamilyen probléma van vele, vészesen fogyatkozik - pl. a füsti fecske;
• egy nagyobb szabású környezeti/kulturális probléma "képviselője", amely így könnyebben magyarázható, megérthető - pl. a mezőgazdasági területekhez kötődő fajok fogyatkozása, őshonos háziállatok eltűnése;
• esetleg egy természetvédelmi sikertörténet címerállata - például az óriás panda.

Egyes országokban, így Belgiumban nagy hangsúlyt kap a választás demokratikus volta - az érdeklődők elektronikus felületeken szavazhatnak egy adott listából saját belátásuk szerint. Ilyenkor maga a választás aktusa is a kampány részévé válik, mert hát ki ne szeretné, legalább egy éven át, a sikerre vitt jelöltet?

Vetési varjú

Vannak olyan esetek is, amikor a választással az arra illetékes grémium szándékosan darázsfészekbe nyúl, és olyan fajt választ, egy "anti-zászlóshajót" amelynek megítélése a különböző érdekcsoportok között ellentmondásos. Ilyen például idén Lettországban a kárókatona (Phalacrocorax carbo), amely finoman szólva nem örvend igazi népszerűségnek az európai halászok, haltermelők köreiben, de ilyen 2009 hazai választott madár-duójának feketébbik tagja, a vetési varjú, amely időnként a szántóföldi növénytermesztőknek okoz kellemetlenségeket, akár érzékeny károkat.

Európa számos országában évtizedes hagyomány az év madarának a megválasztása, ezek a legrégebbi év élőlénye típusú kampányok zászlóshajói.

Magyarországon 1979 óta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) választja az év madarát. Az idei év különlegessége, hogy nem egy, hanem két faj is az "év madara", ráadásul nem is közeli rokonokról, hanem távoli ismerősök látszólag indokolatlan párosításáról van szó. A látszat ellenére a színes, szinte papagáj küllemű kék vércse (Falco vespertinus) és a telente nagy tömegekben látható, komor fekete tollruhájú vetési varjú (Corvus frugilegus) élete nagyon is összefügg. A kék vércse egyetlen telepesen fészkelő, fokozottan védett sólyomfélénk, amely, mivel fészket építeni rest, a szintúgy telepesen költő varjú használaton kívüli fészkeit foglalja el.

Az intenzív művelésű, nagytáblás, monokultúrás szántók területi arányának növekedésével, illetve a legfontosabb táplálékforrást adó gyepterületek csökkenésével a vetési varjú egyre gyakrabban okozott kárt a vetésben, leginkább a csírázó kukoricában, így kivívta a gazdálkodók haragját, és 2001-es védetté nyilvánításáig különböző módszerekkel pusztították. A kíméletlen gyérítés következtében két évtized alatt a vetési varjak hazai állománya tizedére csökkent, ma 25 ezer párt számlál. A barátságtalanná váló alföldi, nyílt területekről a varjak egy része beköltözött a városokba, kórházak zavartalan parkjaiba, új ellenségre lelve a városlakók személyében.

Kékvércse-fiókák

A varjak fogyatkozásával a vércsék lehetőségei is csökkennek, így eshetett, hogy az elmúlt húsz évben a mintegy 2000 páros kékvércse-állomány kevesebb, mint a felére esett vissza. A 2009-es év "furcsa párja" erre az egymásrautaltságra hívja fel a figyelmet, tágabb értelemben azokra az ismert, vagy rejtetten létező kapcsolatokra, amelyek a természetes rendszerek sajátjai.

"Ha jó munkát végzünk 2009-ben, év végére - kis túlzással - alig marad ember Magyarországon, aki ne hallott volna a vetési varjúról és a kék vércséről, de ami még fontosabb, azt is tudni fogják, hogy e két, egymással igencsak távoli rokonságban lévő fajnak miképpen kapcsolódik össze a sorsa, és hol jövünk a képbe mi, emberek" - mutat rá Orbán Zoltán, az MME kommunikációs igazgatója. "Az év madara kampányoknak nem az az elsődleges célja, hogy megismertessen egy-egy élőlényt a közönséggel - a jól megválasztott év madara egy 'nyílvessző', amellyel sokkal általánosabb érvényű üzenet juttatható célba."

"És akik még ma ünneplik születésnapjukat..."

Az év fája 2009-ben a mézgás éger (Alnus glutinosa), amely hegyvidéki patakok partján, jó vízellátású sík- és dombvidéki lápterületeinken sokfelé megtalálható. Az év fáját a németországi Baum des Jahres mozgalom mintájára, 1996 óta választják hazánkban, a Cél az őshonos, erdészeti jelentőséggel bíró fafajok népszerűsítése. A mozgalom szülőhazájában, Németországban egyébként idén a nálunk is őshonos hegyi juharra (Acer pseudoplatanus) esett a választás.

Az év pókja kitüntető címet 2006 óta az Európai Arachnológiai Társaság ítéli oda igazi páneurópai együttműködés keretében; 21 ország 71 pókszakértőjének döntése alapján az idei év a furcsapóké (Hyptiotes paradoxus). Az állat nem különösebben ritka, Nyugat-Európától Kelet-Ázsiáig elterjedt. Különlegessége, hogy a jól ismert kör alakú háló helyett spórolósan csak egy körcikket sző, mindössze négy sugárirányú szál felhasználásával.

A szarka és a varjú szívesen lakmározik elhullott állatok teteméből

Hasonló múltra tekint vissza az év gombájának megválasztása - legalábbis hazánkban. 2005-ben döntöttek úgy először a Magyar Gombásztalálkozón a hazai gombászok, hogy a 2006. évet a gyilkos galóca népszerűsítésének szentelik. Idén a gyapjas tintagomba (Coprinus comatus) lett az év gombája. A tintagombák különlegessége, hogy a termőtest elöregedve tintaszerű kékesfekete folyadékká esik szét, s végül csak egy paca marad a helyén. A gyapjas tintagomba fiatalon, csodálatos átváltozása előtt ehető, de kerülni kell az alkoholfogyasztást a gombavacsora végén, mert így mérgezést okozhat.

Hazánkon kívül tucatnyi európai országban választják meg minden évben az év madarát. A "Bird of the Year", "Ave de Ano", "Vogel des Jahres", "Oiseau de l'année" vagy Lettországban a "Gada putns" ugyanazon mozgalom nemzeti szintű megjelenései. Az öreg kontinensen túl Dél-Afrikában és Új-Zélandon is dívik az év madarának megválasztása. Az alábbi rövid gyűjtemény még messze nem teljes, csupán egy pillanatkép a jelenlegi "év madara" helyzetről Európában:

• Ausztria és Németország: jégmadár (Alcedo atthis) - történelmi okoknál fogva a két ország madártani, madárvédelmi szempontból régóta szorosan együttműködik, így az év madara is közös. A faj szinte kizárólag a vízből szerzi táplálékát, így az élő vizek védelmére hívja fel a figyelmet;
• Lettország: kárókatona (Phalacrocorax carbo) - kétségkívül az év legprovokatívabb választása;
• Belgium: füsti fecske (Hirundo rustica);
• Észtország: macskabagoly (Strix aluco);
• Portugáliában még tart a szavazás: a mediterrán vészmadár, a vörösfejű gébics és a flamingó állnak versenyben a kitüntető címért;
• Ukrajna: függőcinege (Remiz pendulinus);
• Várjuk még Spanyolország, Luxemburg, Szlovákia, Svájc és Oroszország döntésének nyilvánossá tételét.

Mindennek lehet egy éve

Németországban különösen komolyan veszik a természeti csodáknak szentelt kampányokat. Szinte minden főbb állat- és növénycsoportból választanak az adott évben ünneplendő fajt, sőt, külön évet szentelnek egy-egy gyógynövény (idén a körömvirág, illetve az édeskömény) vagy őshonos háziállat (2009-ben az alpesi hegyijuh) népszerűsítésének. Az így választott zászlóshajók élére állnak majd' minden aktuális környezeti-természetvédelmi problémának a klímaváltozástól az élőhelyek pusztulásán át hagyományos fajták eltűnéséig. A szerencsés nyertesek közül kiemelendő az édesvízi angolna (Anguilla anguilla), amelyet egész Európában az év halfajának választottak.

Az édesvízi angolna a súlyosan veszélyeztetett fajok közé tartozik

A német példából okulva Magyarországon is bőven van lehetőség féltett természeti és kulturális értékeink népszerűsítésére. Miért ne lehetne például megválasztani az év természetvédelmi területét vagy az év horgászvizét? A naptár elbírja.