Nehezebb a holdraszállásnál, de ismét megfejtették a Stradivarik titkát

Hegedűkészítők generációi évszázadokon át próbálták a Stradivari és Guarneri hegedűk utolérhetetlen hangzásvilágát reprodukálni, ám nem jártak sikerrel. Most, 33 évvel elméletének felállítása után, a Texas A&M Egyetem magyar származású professzora ismét biztos benne, hogy lehullt a lepel a titokról. "A felfedezés világszerte fokozott érdeklődésre tarthat számot a művészettörténészek és a hangszerkészítők között" - mondta az [origo]-nak.

Joseph Nagyvary magyar származású biokémia professzor még 1976-ban vetette fel, hogy az egykori híres mesterek hangszereinek utánozhatatlan hangját, illetve ennek eredetét nem csupán a felhasznált faanyagban és különleges konstrukcióban, hanem vegyi anyagok felhasználásában is kereshetjük. Legutóbb 2006 novemberében jelent meg olyan cikke a Nature folyóiratban, amelyben ennek alátámasztására vonultat fel vizsgálati eredményeket.

Nagyvary most azt állítja, hogy Renald Guillemette-tel, a Texas A&M Egyetem Elektrospektroszkópiai Laboratóriumának vezetőjével és Clifford Spiegelman statisztika professzorral együttműködve újabb bizonyítékokat talált a sokat vitatott elméletre.

A professzor "hosszas könyörgések árán" apró anyagdarabkákhoz jutott a Stradivari és Guarneri hegedűk restaurátoraitól. "A minták analizálásakor kiderült, hogy a régi olasz hegedűk faanyaga különbözik a korabeli angol és francia gyártmányoktól és a természetes fától is, mert faanyagukon erős, vegyszeres kezelés nyomai mutathatók ki. A kezelés során a fa sűrűsége csökken, áteresztőképessége növekszik, ezért a különböző oldatok mélyen behatolnak a faanyagba, döntően befolyásolva a végeredményt. Hatásuk igen erős lehet, összetételüktől függően kedvezően és kedvezőtlenül is befolyásolhatják a hegedű hangszínét" - mondta Nagyvary az [origo]-nak.

A vizsgálatok során a faforgácsokat végül hamuvá égették, hogy részletesen feltárhassák a kémiai összetevőket. A fából - számos más vegyszer mellett - borax, fluoridok, króm és különféle vasvegyületek kerültek elő. A borax (nátrium-tetraborát) régóta ismert vegyület, már az ókori Egyiptomban is használták a mumifikáláshoz, később pedig rovarölőszerként alkalmazták. A vegyszerek jelenléte a hegedűkészítők és a helyi gyógyszerészek, kémikusok együttműködésére utal. Eredetileg a faanyag tartósítása lehetett a cél, hiszen Stradivari és Guarneri is meg akarta óvni hangszereit a kártevő rovaroktól, amelyek igen elterjedtek voltak abban az időben - magyarázza a kutató.

Ötmillió dolláros hegedűk

Antonio Stradivari (1644-1737) mintegy 1200 hegedűt készített élete során, kizárólag a legtehetősebbek, főként az arisztokrácia számára. Napjainkra mindössze 600 Stradivari hegedű maradt, melyek értéke darabonként elérheti az 5 millió dollárt (egymilliárd forintot). A kevésbé ismert kortárs mester, Guarneri del Gesu nehezen tudta eladni munkáit, bár azokat ma már minőségben és árban is egyenértékűeknek tartják a Stradivarikkal.

Nagyvary szerint felfedezése világszerte fokozott érdeklődésre tarthat számot a művészettörténészek és a hangszerkészítők között, és alapjaiban fogja megváltoztatni a hegedűkészítési eljárásokat: a természetes úton szárított fát felváltja a kémiai úton kezelt anyag használata.

Holló Bence, a Magyar Hegedűkészítők Társaságának elnöke az [origo]-nak elmondta: Nagyvary neve ismert a szakmában, hiszen szinte évente bejelenti, hogy megfejtette a Stradivarik titkát, és több hazai hegedűkészítővel is kapcsolatba került. A szenvedélyes Stradivari-kutató újabb eredménye a gyakorló hegedűkészítők számára inkább bulvárhírnek vagy önreklámnak tűnik. A fémes nyomelemek jelenléte az olasz hegedűk lakkjában régóta ismert tény, számos elmélet született ennek indoklására. Valójában ma sem tudjuk pontosan, hogyan lakkoztak a régi olasz mesterek, és hogy hogyan került a fába az a sok fémes nyomelem, ami az analízisekkel kimutatható. Ami a hegedű hangját illeti, tudni kell, hogy a hang megítélésében rengeteg a szubjektív tényező. Eleve hajlamosak vagyunk "szebbnek" hallani egy olyan hegedűnek a hangját, amiről úgy tudjuk, hogy Stradivari (tehát dollármilliókat ér), függetlenül attól, hogy valóban Stradivarit hallunk-e. Nagyon fontos a hegedűművész szerepe is. A Stradivarikon és Guarneriken már generációk óta a világ legjobb hegedűsei játszanak, akik pont a hang megformálásában rendelkeznek kiemelkedő adottságokkal. Ezek a művészek egy gyári hangszerből is képesek minőségi hangot kihozni. A jelenség tehát összetettebb. "Stradivari titka" egy mítosz, amit nem lehet egy kiló boraxszal kiváltani.

Lehetséges-e a Stradivari vagy a Guarneri hegedűknél is jobbat készíteni? Nagyvary szerint hangosabbat lehet, de hangszínben ezek jelentik a felsőfokot - más hangzású hegedű készíthető az új módszerekkel, de jobb elméletileg nem. Az elért kutatási eredményeket Nagyvary azért praktikus szempontok szerint is kamatoztatni próbálja: a nagyvaryviolins.com honlapon a Stradivarik legpontosabb másolatait ígérik, hangról hangra utánozva őket a készítés során.