Megtalálták az óriáskígyók óriását Dél-Amerikában

A paleontológusok egy csaknem 13 méteres óriáskígyó ősmaradványára bukkantak Kolumbiában. Ez a valaha létezett legnagyobb ismert kígyó. A hüllő fölfedezése önmagában is szenzációs, de az állat méretei alapján a trópusok múltbeli éghajlatára is következtetni lehet.

Egy mai anakonda (elöl) és a Titanoboa (hátul) csigolyája

A kutatók becslései szerint a Kolumbia északkeleti részén talált óriási óriáskígyó nagyjából 58-60 millió évvel ezelőtt élt. A hatalmas hüllő mellett eltörpülnek napjaink legnagyobb kígyói, a pitonok és az anakondák, amelyek hossza rendszerint nem haladja meg a 6-6,5 métert. Még az eddig talált legnagyobb és hitelesen lemért piton hossza is éppen csak elérte a 10 métert.

A kígyó - pontosabban 28 egyed - fosszilizálódott csigolyáira és bordáira Jason Head, a Torontói Egyetem gerincesekkel foglalkozó paleontológusa talált rá csoportjával egy külszíni szénbányában, Cerrejón közelében. A csigolyák szerkezete arra utal, hogy a kígyó az óriáskígyó, azaz a Boa constrictor közeli rokona, ezért a csoport a Titanoboa cerrejonensis ("Cerrejón titáni óriáskígyója") nevet adta a kihalt állatnak. A kutatók összevetették a Titanoboa két legjobb állapotban megőrződött csigolyájának alakját és méretét a ma élő kígyókéival, és ennek alapján kiszámították, hogy az állat 12,8 méter hosszú és 1135 kilogramm tömegű lehetett. Az eredmények a Nature legújabb számában olvashatók.

A kígyók és általában a hüllők változó testhőmérsékletű állatok. Ez nemcsak azt jelenti, hogy testhőmérsékletük a külső környezetnek megfelelően ingadozik, hanem azt is, hogy az anyagcseréjükhöz szükségük van a környezetből származó hőre. (A ma élő óriáskígyók zöme azért él Dél-Amerika és Délkelet-Ázsia trópusi részein, mert a magas hőmérséklet itt teszi lehetővé, hogy ekkora testet fenntartson a környezetfüggő anyagcsere.)

A kutatócsoport a legnagyobb ma élő kígyókra és a Titanoboa becsült méretére alapozott modellek alapján kiszámította, milyen meleg időnek kellett lennie a trópusokon 58-60 millió éve, a paleocénben. Az átlagos évi középhőmérséklet legalább 30-34 Celsius-fok lehetett, hogy megfelelően működjön a kígyó anyagcseréje. Ez az értéktartomány egyezik a paleocén klímamodellek korábbi becsléseivel, amelyek magas légköri szén-dioxid-koncentrációt feltételezve készültek.

Mintegy 60 millió évvel ezelőtt a Titanoboák uralták a mai Kolumbia területén elterülő esőerdőket

Az eredmények azt az elképzelést támasztják alá, hogy paleocén trópusok és a magasabb szélességi fokokon elterülő vidékek közötti hőmérsékletkülönbség ugyanolyan nagy volt mint napjainkban, noha a magasabb szélességi fokokon a mainál jóval magasabb hőmérséklet uralkodott. Ez ellentmond az ún. "termosztátelméletnek", amely azt jósolja, hogy a trópusok hőmérséklete viszonylag állandó marad, még ha a világ más részei föl is melegednek. Ha a kígyóősmaradvány alapján számított értékek a helyesek, akkor a trópusokon is erős fölmelegedés várható.

Néhány tudós azonban vitába száll Head csoportjának értékelésével. Lisa Sloan a Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem klimatológusa úgy véli, hogy a kutatók a hőmérséklet számításakor túl kis értéket - 7 méter - adtak meg a legnagyobb mai anakonda méretének. Sloan szerint ez a hossz elérheti a 11 métert. Ha ez igaz, akkor jóval alacsonyabb hőmérséklethatárok jönnek ki a paleocén trópusokra.