Kiderült, hogy a majmok is jó politikusok

Vágólapra másolva!
A falkában élő emlősöknél a legnagyobb, legerősebb hím - testi erejét kihasználva - előbb-utóbb igényt tart a falkavezér pozícióra. Egy új tanulmány szerint viszont csimpánzoknál megesik, hogy nem ő lesz a vezér, hanem az, amelyik igazi politikus alkat: szívességeket tesz, szövetségeseket toboroz.
Vágólapra másolva!

A kutatók a tanzániai Gombe Nemzeti Parkban több mint 10 éven keresztül figyelték a hím csimpánzok trónkövetelő magatartását a testméretük függvényében. Megfigyeléseik szerint a legnagyobb termetű hímek főként agresszív viselkedéssel biztosították pozíciójukat. A kistermetűek ellenben nem voltak erőszakosak, helyette rendszeresen kurkászták, kényeztették a család többi tagját a széleskörű támogatottság megszerzéséért.

A viselkedést tanulmányozó kutatók 1989 és 2003 között három vezérhím, Frodo, Wilkie és Freud magatartását vizsgálták. Frodo, a maga 51,2 kg-os súlyával a Gombe-ban valaha megfigyelt legagresszívebb alfa hím címét büszkén viselő csimpánz termetére és testi erejére támaszkodva biztosította vezető szerepét. Megbocsátó vezérnek nem volt mondható, a kegyvesztett családtagok ritkán nyerték el újra Frodo bizalmát, noha előfordult, hogy a kurkászást engedélyezte számukra.

A világ egyik legrégebbi zoológiai kutatásának helyszíne

A Gombe Nemzeti Parkot 1968-ban alapította Jane Goodall, aki 1960 óta tanulmányozza az itt élő csimpánzok viselkedését. Alapítója a Jane Goodall Institute for Wildlife Research, Education and Conservation nevű szervezetnek, amelynek célja egyebek mellett a főemlősök természetes élőhelyeinek megőrzése, illetve azok viselkedésének megfigyelése természetes környezetükben.



Frodóhoz képest a másik véglet Wilkie volt. A mindösszesen 37 kg-os csimpánz megszállott kurkászónak bizonyult: a család hím és nőstény tagjait egyaránt roppant lelkesedéssel tisztogatta, ami úgy tűnik, jó módszer a vezető pozíció biztosításához, támogatói erejét ugyanis együttesen használta. Ha például egy erősebb hím megtámadta, a csoport többi tagja - hímek és nőstények - egyként keltek a védelmére.

A két hím tehát egészen eltérő módon tartotta kezében a hatalmat: Frodo erővel, Wilkie ésszel.

A harmadik megfigyelt falkavezér, a 44 kg-os Freud mind termetét, mind súlyát tekintve Frodo és Wilkie között helyezkedett el. Freud nemcsak méretben volt az előbbi kettő között félúton, hanem viselkedését tekintve is: az agresszív és kényeztető magatartás megfelelő kombinációját alkalmazta pozíciójának megszilárdítása érdekében, és szinte sosem volt kérdés, hogy melyik helyzetben melyik módszerhez nyúl.

Nemek és agresszió

Az állati viselkedést tanulmányozó tudományágban, az etológiában az agresszió nem a pejoratív értelemben emlegetett öncélú erőszakot jelenti. Célja és létezésének értelme különböző mélységekben magyarázható. A közösség szintjét tekintve az agresszív egyedek jobb eséllyel védelmezik a csoportot, nagyobb élőhelyet, territóriumot tudnak megszerezni más, gyengébb vezérrel rendelkező állati közösségek rovására. A faj fennmaradását tekintve is kulcsfontosságú: az erős, nagytermetű hímek nagyobb hatásfokkal szaporodnak, utódai jobb eséllyel maradnak életben és hatékonyabban szaporodnak a kisebb, gyengébb hímek utódaihoz képest, és így tovább: vagyis az "erős vérvonal" megy tovább generációkon át.

Az agresszió a hímek és a nőstények között is előfordul, ám célja eltérő. A táplálékért, ivóvízért, búvóhelyért mindkét nem tagjai hasonlóan vetélkednek, akár agresszív eszközöket is felhasználva, hiszen ezek a források létfontosságúak a túlélés szempontjából. A szexuális célú agresszió, amikor az egyedek a párzás jogáért versengenek, szinte csak a hímekre jellemző. Ennek oka abban rejlik, hogy a két nem tagjai eltérő mennyiségű energiát fektetnek a szaporodásba. A nőstények nagy méretű petesejteket képeznek, majd az emlősök, madarak, hüllők és számos más faj esetében az anya hosszú ideig táplálja testén belül az utódot. Emiatt a nőstények igen értékesek a szaporodás szempontjából, ellentétben a hímekkel, akik kevesebb energiát fordítanak a hímivarsejtek termelésére és az utód ápolására. A nőstények, befektetéseik miatt, biztosak lehetnek benne, hogy lesz hím, amelyik majd velük akar majd párzani. A hímeknek azonban vetélkedniük kell a forrást jelentő nőstényekért.

Ajánlat: Agresszív állatok - agresszió és erőfitogtatás az állatvilágban

A csapodár csalogány: félrelépés és hűség az állatvilágban



Az eddigi ismeretek és leírások szerint a főemlősöknél egymás kurkászása a bőr és a szőrzet tisztántartásán túl olyan, mint embereknél a simogatás. A közeli rokonok, párkapcsolatban lévők és a barátok kurkásszák egymást a legtöbbet, de az is megfigyelhető, hogy az alacsonyabb rangú egyedek így próbálják a magasabb rangúak kegyeit elnyerni. Ez utóbbi esetben a magasabb rangú fél alkalomadtán segítséggel viszonozza a kényeztetést, illetve az is előfordul, hogy a bizalmas kapcsolat láttán a kurkászó egyed riválisai megriadnak, és mérséklik a vezető bizalmát élvező társuk felé intézett támadásaikat.

A kutatók a fenti megfigyeléseiket az American Journal of Primatology című szaklap februári számában tették közzé. Eredményeik és következtetéseik azért számítanak rendkívülinek, mert ez idáig a főemlősöknél a kurkászást nem tekintették a hatalomszerzés és a vezető pozíció biztosítására irányuló lehetséges eszköznek. Mindezidáig úgy tudták, hogy az efféle érintkezés lentről felfelé követi a ranglétrát: az alacsonyabb szinten lévők behódolási szándékkal tisztogatják a magasabb rangú társaikat, továbbá a többnyire azonos szinten lévő barátok, és a párkapcsolatban lévő felek kurkásszák egymást, de sosem a "vezér a népét".

Forrás: AFP

Anne Pusey, a Minnesotai Egyetemen működő Jane Goodall Főemlőskutató Intézet alapítója és igazgatója, Goodall korábbi asszisztense és a publikáció fő szerzője szerint "további alfa hímek megfigyelése szükséges ahhoz, hogy eldöntsük, a kurkászás a kistermetű hímek esetében tényleg szokásos, bevált eszköze-e a hatalom ilyen módon történő megszerzésének és biztosításának. Az eddigi megfigyelések alapján úgy tűnik, hogy a kevésbé domináns egyedek ezt a módszert bevetve hatékonyan tudnak békülni a rivális hímekkel, és egyben a falka többi tagjának támogatását is ezzel a módszerrel biztosítják."

Szlávik Attila

Jane Goodall nyomdokain - Salonga-kalandok

Forrás: [origo]

A Kongói Demokratikus Köztársaságban található Salonga Nemzeti Park különleges főemlősöket, bonobókat rejt. Az őket tanulmányozó kutatócsoporthoz egy magyar etológus is csatlakozott. Csatádi Katalin személyes hangú beszámolóin keresztül mi is megismerhetjük a kongói kutatótábor mindennapjait. Tábornapló a kongói dzsungelből