Újabb óriáslényeket ástak ki Los Angeles szívében

A legutolsó jégkorszak élővilágát legteljesebben a világhírű La Brea lelőhelyről ismerjük, amely Los Angeles szívében van. A Page Múzeum bejelentése szerint egy most zajló ásatás révén a leletek száma megduplázódhat, és újraírhatják a 10-40 ezer éves lelőhely tudományos jelentőségét.

Az új lelőhely akkor került a paleontológusok látóterébe, amikor a Page Múzeummal szomszédos művészeti múzeum (Los Angeles County Museum of Art) területén építkezés kezdődött.

Az alapozás során olyan rétegekhez fértek hozzá a kutatók, amelyek többnyire a felszín alatt rejtőznek. Az építési területen kezdett leletmentés eredménye minden várakozásukat felülmúlta. A paleontológusok irányításával 23 nagyméretű tömböt emeltek ki az alapozás területéről, úgy, hogy a földet körüldeszkázva hatalmas ládákat alakítottak ki. A ládák mérete 1,5x1,5x1,5 méter (3 tonna súlyú üledék) és 3,5x4,5x3 méter (56 tonna súlyú üledék) között változott. A kiemelt tömbök száma alapján nevezték el a mentési munkálatokat 23-as projektnek.

Egy óriásfarkas koponyája

A 23-as projekt révén a mai napig mintegy 700 nagyméretű példány maradványa került elő Los Angeles szívében. Ezek között vannak oroszlánkoponyák és -csontok, óriásfarkasok, kardfogú macskák, fiatal lovak és bölények, prérifarkasok, hiúzok és óriáslajhárok.

A kaliforniai aszfaltgödrök

Eddig több mint 100 aszfaltgödröt azonosítottak a Los Angeles-i Hancock Park területén. 1908 óta több mint egymillió fosszíliát emeltek ki belőlük, amelyek 10-40 ezer évvel ezelőtt élt élőlények maradványait képviselik. A leletek alapján eddig több mint 650 növény és állatfajt azonosítottak a paleontológusok. A leggyakoribbak az óriásfarkasok, de a híres kardfogú macskáknak is több mint 2000 példánya került elő.

A vastag, ragadós aszfalt a több ezer méteres mélységben rejtőző kőolajtárolókból szivárgott a felszínre és ott több ezer év alatt rengeteg állatot csapdába ejtett. Nyáron a vékony fedőréteg alatt rejtőző aszfalt cseppfolyóssá vált, és az óvatlan állatok beleragadtak, és így a ragadozók könnyű prédájává váltak. Sokszor azonban a könnyű zsákmányban reménykedő ragadozók sem tudtak kievickélni a csapdából. Télen az aszfalt újra megszilárdult, és keveredett az aszfaltot beborító üledékekkel. Évezredek alatt nagy mennyiségű üledék és aszfalt halmozódott fel, magába rejtve a csapdába esett állatok és növények maradványainak hatalmas tömegét.

A homokos, aszfaltos üledékben az emlősök mellett találtak madarakat, teknősöket, kígyókat, teljes rovarmaradványokat és fatörzseket is. A legnagyobb szenzáció azonban nem a ládákból bukkant elő. Az építkezésen egy nagyon jó megtartású hím kolumbiai mamut (Mammuthus columbi) csaknem teljes csontváza is előkerült, a szinte sértetlen, 3 méter hosszú agyarral együtt. Annak ellenére, hogy az egyik legjelentősebb és leggazdagabb pleisztocén lelőhelyről van szó, mégis a Zed névre keresztelt példány az első közel teljes (80%-os) mamutmaradvány a Rancho La Brea területén.

Zed a legjobban megmaradt kolumbiai mamutfosszília

Zed fosszilizálódott csontjait a bezáró üledékkel együtt gipszbe ágyazták, és úgy szállították a Page Múzeumba. A munkát a múzeum híres laboratóriumában folytatták, ahol a látogatók hatalmas üvegablakokon keresztül nyomon követhetik a preparálás folyamatát. Miután a gipszet óvatosan szétnyitották, a csontokat aprólékosan megtisztították, és a bezáró üledéket és talajt is részletesen átvizsgálták, mivel azok is sok ezer apró növény, hal és csiga maradványát rejtették magukban.

Zed a mamut medencéjét tisztítják a Page Múzeum laboratóriumában

A már megtisztított csontok egyből a kiállítótérbe kerültek, jelenleg a hatalmas agyarak tisztogatása folyik a laboratóriumban.A Page Múzeum a világ egyik legnagyobb és legváltozatosabb gyűjteményével rendelkezik a késő-pleisztocén ősmaradványok tekintetében. A lelőhely fontosságát mutatja, hogy a pleisztocén legutolsó 300 ezer évét Észak-Amerikában Rancholabrea kornak szokták nevezni. A múzeum kutatói úgy becsülik, hogy a 23-as projekt megduplázhatja a gyűjteményben lévő példányok számát. Ezek a friss leletek évtizedekre ellátják a kutatókat munkával, és számos új eredményt szolgáltathatnak a globális felmelegedésről, valamint a jégkorszakban lezajlott geológiai és biodiverzitás változásokról.