Minden eddiginél ősibb agyat fedeztek fel

Egészen különleges dologra bukkantak francia és amerikai kutatók egy 300 millió éves halkoponya vizsgálata közben: az eddig ismert legősibb agykövületet találták meg benne.

A kutatók beszámolója szerint ez az első ismert eset, hogy egy ilyen régi fosszíliában ennyire lágy részek maradványai őrződtek meg. A lágy szövetek ugyanis általában nem kövülnek, vagy ha szerencsés körülmények között mégis, akkor inkább a bőr és a kompaktabb szervek, például a vesék.

A francia és az amerikai természettudományi múzeum kutatói az Európai Szinkrotronsugárzási Központban (European Synchrotron Radiation Facility, ESRF, Grenoble, Franciaország) vizsgálták egy ősi porcoshal (a földtörténeti karbon időszakban élt Iniopterygia) néhány példányának maradványait. Olyan koponyákat tanulmányoztak, amelyek nem lapultak szét a fosszilizáció során.

Az egyik koponya nagy meglepetést tartogatott számukra: a koponyát kitöltő anyagon belül egy tömörebb, a környezetétől eltérő összetételű terület képe bontakozott ki. Ezt alaposabban szemügyre véve kiderült, hogy egy szimmetrikus és megnyúlt szerkezetről van szó, amely éppen úgy helyezkedik el, ahogyan egykor az agynak kellett elhelyezkednie a koponyában.

További vizsgálatokkal sikerült feltárni a részletesebb szerkezetet, és a 3D-es rekonstrukció során azonosították az egyes agyi területeket is (például a kisagyat, a nyúltagyat, a látáshoz kapcsolódó függelékeket stb.). Egyedül az előagyat nem találták meg, ez talán túl vékony volt ahhoz, hogy fosszilizálódni tudjon.

A vizsgált ősi halak a tengerimacska-alakúak (Chimaeriformes) rendjébe tartozó fajok kihalt rokonai. A tengerimacska-alakúak porcos halak, a cápák és a ráják rokonai, egyik közismertebb mai képviselőjük a Callorhinchus milii nevű faj. A tengerimacskáknak van egy földközi-tengeri képviselőjük is, a tengerimacska (Chimaera monstrosa). A rend a földtörténeti óidő végén fajokban sokkal gazdagabb volt.

A kutatás legfontosabb eredménye, hogy bebizonyította: a mai modern vizsgálati technológiákkal elérhetővé vált ősi idegrendszerek anatómiai vizsgálata. Erre alapozva pedig - további hasonló leletekkel - összehasonlító anatómiai vizsgálatokat lehet végezni, felderítve a gerincesek agyának törzsfejlődését.

A kutatók beszámolója a PNAS 2009. március 2-i számában jelent meg.