Emberőseink is rossz famászók voltak

Sokan gondolják, hogy a korai emberfélék még jól másztak fára, az emberszabású majmokhoz hasonlóan. Egy amerikai kutató azonban vadon élő csimpánzok megfigyelése és több millió éves emberi ősmaradványok anatómia elemzése alapján arra a következtetésre jutott, hogy őseink famászó képessége semmivel sem volt jobb, mint a mai embereké.

Jeremy DeSilva, a massachusettsi Worcester State College antropológusa Ugandában készített számos videofelvételt ma élő legközelebbi állati rokonainkról, a csimpánzokról (Pan troglodytes). A felvételek alapján tanulmányozta a mászás közben fölvett testhelyzetüket (lásd például a képen). Megmérte, mennyire képes felfelé hajlani a bokájuk (úgy, hogy a lábujjak felfelé emelkednek), és arra az eredményre jutott, hogy a csimpánzok sokkal szélsőségesebb bokaelfordításra képesek, mint a mai emberek.

DeSilva mérései szerint a csimpánzok akár 45 fokban is képesek felfelé hajlítani a bokájukat, míg a mai embereknél ez az érték csupán 15-20 fok. Ez a különbség annak köszönhető, hogy a majmok sípcsontjának elülső bokaízületi felszíne sokkal szélesebb, mint az embereké.

A kutató ezután azt vizsgálta meg, hogy a korai hominidák bokaízületei a mai emberekéire vagy a csimpánzokéira hasonlítottak-e jobban. Tizenkét eltérő korú (1,5-4 millió éves) korai emberféle (hominida) sípcsontjainak fosszilis maradványait elemezte. Ennek alapján az ebben az időintervallumban élt emberősök bokájának hátrahajlása ugyanabba a tartományba esik, mint a mai embereké. A kutató szerint ebből az következik, hogy egyáltalán nem tudtak olyan ügyesen fára mászni, mint a csimpánzok, ha egyáltalán másztak fára.

Az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratának legújabb számában közzétett eredmények először magát a kutatót is meglepték, hiszen a fára mászás képességének számos előnye lehetett volna a korai emberek számára, az élelem gyűjtögetésétől kezdve a ragadozók előli elrejtőzésig. Úgy tűnik azonban, hogy a felegyenesedve járás kialakulása még nagyobb haszonnal járt, és ezért cserébe az emberősök "lemondtak" a fára mászásra alkalmasabb bokaízületről.

A két lábon járás egészen más testarányokat követel meg, mint a fára mászás. Sok energiát igényel a lábfej és a boka fölemelése, ezért fontos a tömegük minimálisra szorítása. A mászáshoz azonban más elhelyezkedésű csontok szükségesek a lábfejben, mint a járáshoz. A két különböző csontkészlet megtartására viszont nem volt lehetőség.

Forrás: PNAS