Az éjjellátás ára a színvakság

Az éjszakai életmódot folytató emlősök éjjellátó képessége a szem fényérzékelő sejtjeinek, a pálcikáknak különös sejtmag-felépítésén alapszik - állapították meg a müncheni egyetem humángenetikusai.

Frankfurti, brit és kanadai tudósokkal együttműködve a kutatók azt vizsgálták, hogy miként helyezkednek el a sejtmagok negyven különböző állatfaj, többek között szarvasmarhák, lófélék, macskák, egerek, nyúlalakúak és főemlősök pálcikáiban. Az éjjel aktív fajok látósejtjei a fényt jobban összegyűjtik, mint a nappali fajokéi és ebben döntő szerepük van a sejtmagoknak - számoltak be a kutatók vizsgálatuk eredményéről a Cell című szaklapban.

Az éjszakai emlősök szemét pálcikáik sejtmag-felépítése különbözteti meg a többi állatétól. A pálcikák DNS-e helytakarékossági okokból minden állat esetében fehérjékre csavarodik fel, és úgynevezett kromatinkomplexet alkot a sejtmag belsejében. A legtöbb állattal ellentétben az éjszakai emlősök használatban lévő (fellazult, éppen átíródó DNS-ű) kromatinjai a sejtmag külső részén helyezkednek el, és csak a nem használt, sűrűbben felcsévélt szakaszok vannak legbelül. A sejtmag szélén elhelyezkedő, fellazult kromatinállomány kevésbé szórja a fényt, mint a sejtmag központjában összpontosuló, ezért az éjszakai állatok sejtmagjai fokozott fénytörő képességgel rendelkeznek, és egyféle mikrolencseként összegyűjtik a fényt. Több egymás felett elhelyezkedő sejtmag szinte veszteség nélkül továbbítja azt a fényérzékeny pigmentek felé - így jóval kevesebb fény is elegendő a látáshoz.

"A kutatás lényegi eredménye, hogy az emlősöknek életvitelük szerint változhat a sejtmagjaik felépítése" - hangsúlyozta Boris Joffe, a müncheni egyetem kutatója. A pálcikák kiemelkedően fontos szerepe miatt az éjjeli emlősök elsősorban fekete-fehéren látnak, míg a csapok által lehetővé tett színlátásuk kevésbé fejlett. Az éjjellátás ára tehát a színvakság.