Az afrikai népesség átfogó genetikai vizsgálata megerősíti emberőseink afrikai eredetét

Egy afrikai, amerikai és európai kutatókból álló csoport 10 éven át tartó vizsgálatai nyomán elkészült az afrikai genetikai állomány eddigi legátfogóbb elemzése. A kutatók több mint 3000 afrikai és a világ más tájairól származó önkéntes genetikai vizsgálatával kimutatták, hogy Afrika mai népessége 14 ősi populációból fejlődött ki.

Dr. Tishkoff mintákat gyűjt Tanzániában

A kutatók 121 afrikai, 4 afroamerikai és 60 nem afrikai populációban vizsgálták 1327 DNS-marker (jellegzetes szekvenciaelem) variációs mintázatát. A tanulmány az afrikaiak genetikai felépítését 14 ősi populációcsoportra vezeti vissza, amelyek összefüggésbe hozhatók a nemzetiségi hovatartozással, valamint a közös kulturális és/vagy nyelvészeti sajátosságokkal. A kutatócsoport kimutatta, hogy Afrikában nagyobb a genetikai sokféleség, mint bárhol másutt a világon.

A kutatók azt is megállapították, hogy az emberek ősi származási helye feltehetőleg Dél-Afrikában található, közel a Dél-afrikai Köztársaság és Namíbia közti határhoz. Az adatok statisztikai elemzésével a kutatók fel tudták térképezni a populációk ősi vándorlásait, és meghatározták, hogy a modern emberek Kelet-Afrikának nagyjából Vörös-tenger közepével egybeeső pontjáról hagyták el Afrikát. Az Afrikában élő, földrajzilag változatos vadászó-gyűjtögető populációk - köztük a közép-afrikai pigmeusok és a dél- és kelet-afrikai csettegő hangokkal beszélő populációk - közös ősi rokonságára is bizonyítékot találtak. Fölvetették annak lehetőségét, hogy az eredeti pigmeus nyelv is valószínűleg tartalmazott csettegő hangokat. Összességében figyelemre méltó összefüggést mutattak ki az Afrikában föllelhető kulturális, nyelvi és genetikai sokféleség között.

A modern emberek földrajzi eredete és az Afrikából kiinduló vándorlási útvonal modellezése. A vörös kör az Afrikán belüli vándorlás feltételezett kiindulási helyét, a fehér kör pedig az Afrikából kiinduló vándorlás feltételezett helyét jelöli. A színek az egyes populációk becsült genetikai sokfélesége és az eredettől való távolság közötti statisztikai összefüggés különböző értékeinek felelnek meg. A számok a hosszúsági és a szélességi fokokat jelzik

Sarah Tishkoff, a Pennsylvaniai Egyetem genetikusa, a Science május 1-jei számában megjelent tanulmány vezető szerzője elmondta, hogy ez az eddigi legátfogóbb kutatás, amelynek során az emberi sejtmag genomjának genetikai sokféleségét vizsgálták Afrikában. A célkitűzés az volt, hogy olyan kutatásokat végezzenek, amelyekből az afrikai emberek hasznot húznak, egyrészt azzal, hogy többet megtudnak a népességtörténetükről, másrészt azzal, hogy lefektetik a jövőbeni genetikai kutatások alapjait, köztük a betegségekkel és a gyógyszerekre adott válaszreakciókkal kapcsolatos genetikai és környezeti kockázati tényezőkkel foglalkozó vizsgálatokét.

Tishkoff azt mondja, hogy nincs olyan afrikai népesség, amely önmagában képviselné a kontinensen jelenlévő sokféleséget. Ezért számos etnikailag eltérő afrikai populációt kell bevonni az emberi genetikai variációval, a betegségre való fogékonysággal és a gyógyszerválasszal foglalkozó tanulmányokba.

Az antropológusoknak, történészeknek és nyelvészeknek most rendelkezésükre áll egy teljesen új kutatási adattömeg, amelynek segítségével ellenőrizhetik az Afrikában lezajlott emberi vándorlással, kulturális evolúcióval és populációtörténettel kapcsolatos eddigi elméleteket. Az alaptudományok képviselőinek, az orvosoknak és az egészségügyi tisztviselőknek most megvan az alapjuk ahhoz, hogy olyan vizsgálatokat végezzenek, amelyekkel földeríthetik az afrikai és az afroamerikai emberek betegségekkel kapcsolatos génjeit, és megállapíthatják, milyen genetikai különbségek tesznek egyes embereket fogékonyabbá olyan betegségekre, amilyen az AIDS, a daganatos megbetegedések vagy a malária.

Forrás: ScienceExpress/AAAS