Azonosították a legtávolabbi szupernóvákat

2009.07.08. 19:13

Minden korábbinál távolabbi szupernóvákra akadtak a szakemberek. Több távcső és egy új módszer segítségével 11 milliárd évvel ezelőtt, tehát a Nagy Bumm után mindössze 2,7 milliárd évvel felrobbant két csillagot azonosítottak.

A hawaii Keck Obszervatórium műszerei és a kanadai-francia-hawaii teleszkóp (CFHT) segítségével Jeff Cooke (University of California, Irvine) és kollégái minden korábban ismertnél távolabbi szupernóva-robbanások nyomára akadt egy viszonylag egyszerű módszer segítségével.

Munkájuk keretében 50-100 naptömegű csillagok robbanásaira vadásztak az ősi Világegyetemben. Az ilyen, úgynevezett II-es típusú szupernóva-robbanások nagytömegű szülőobjektumai még a kataklizma előtt sok anyagot bocsátanak ki az űrbe. Ezt követően a hatalmas robbanás ismét nagy anyagtömeget vet ki, méghozzá az előzőnél sokkal nagyobb sebességgel. A robbanáskor kidobott anyag rövidesen eléri a korábban "lepöfékelt" gázt, majd ütközik vele, és sugárzásra készteti. Az így bekövetkező kifényesedés olyan erős, hogy a robbanás után akár évekkel is azonosítható, nagy távolságból is.

A szakemberek a CFHT-vel a Legacy Program keretében rögzített és archivált felvételeket elemezték. Több, az égboltnak ugyanarról a részéről eltérő időpontban készült felvételt adtak össze digitálisan, és így halványabb objektumokat is megfigyelhettek, mint az egyes felvételeken külön-külön. (Ilyen képösszeadást korábban főleg közvetlenül egymás után rögzített felvételeknél végeztek).

A négy évnyi megfigyelést felölelő adathalmazon végezték a vizsgálatokat, és így akadtak négy igen távoli, átmenetileg felfényesedő, majd visszahalványodó objektum nyomára. Ezekről a Keck-távcsövekkel rögzítettek színképi méréseket, így sikerült távolságukat is megbecsülni. Kiderült, hogy közülük kettő 11 milliárd fényévnyire volt, azaz sokkal messzebb, mint a korábban azonosított legtávolabbi szupernóvák.

Az eddig megfigyelt legtávolabbi, a fentihez hasonló (II-es típusú) robbanások mintegy 6 milliárd évvel ezelőtt történtek, míg az összes azonosított szupernóva-robbanás közül az eddig legmesszebb megfigyelt távolsága is "csak" 9 milliárd fényév volt.

Forrás: J. Cooke/UCIrvine/CoC

Az egyik távoli szupernóva képe (J. Cooke/UCIrvine/CoC)

A Világegyetem legelső csillagainak tanulmányozása segít annak megismerésében, miként dúsult fel a csillagközi anyag a hidrogénnél és héliumnál nehezebb elemekben. Emellett elképzelhető, hogy a legelső csillagok között olyan extrém nagytömegű objektumok is voltak, amelyekhez hasonlók ma már nem létezhetnek. A távoli szupernóvák vizsgálata mindezek felett a Világegyetem tágulási sebességének, illetve a tágulás változásának elemzésében is közreműködik - ennek megfelelően az egész Univerzum jellemzőiről, és részben a láthatatlan avagy sötét energiáról is nyújt ismereteket.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK