Mindenütt olvad a jég: képsorozat egy 50 év alatt felére zsugorodott gleccserről

Két friss amerikai jelentés is komoly változásokról számol be a földi jégtakaró kiterjedésében. Észak-amerikai gleccsereknél 50%-os térfogatvesztést is megfigyeltek, az északi-sarkvidéki tengeri jégtakaró területe pedig 1,29 millió négyzetkilométerrel volt kevesebb júliusban a sokévi átlagnál.

Az Amerikai Geológiai Szolgálat (US Geological Survey) friss adatokat közölt három olyan jégárról, amelyek kiterjedését már 1957 óta követik. A Gulkana és a Wolverine gleccserek Alaszkában, illetve a South Cascade gleccser Washington államban amolyan "jelzőbólyának" számítanak, mert a tapasztalatok szerint változásaik számos más amerikai jégár változásait reprezentálják.

A képsorozaton látható South Cascade gleccser az elmúlt fél évszázad során térfogatának közel felét, tömegének pedig negyedét veszítette el (a két alaszkai jégár tömegvesztesége körülbelül 15%-os). A jégolvadás az elmúlt 15 évben vált igazán intenzívvé, és a gleccserek kiterjedése már nincs szinkronban a csendes-óceáni vízfelszín hőmérsékletének és nyomásának változásaival.

"Nem kétséges, hogy a legtöbb hegyvidéki gleccser világszerte zsugorodik a felmelegedő klíma miatt" - mondja Edward Josberger, az Amerikai Geológiai Szolgálat kutatója.

A South Cascade gleccser zsugorodása 1959 után (fotó: USGS)

Hasonló tendencia figyelhető meg az északi-sarkvidéki tengeri jég kiterjedésében. Az USA Nemzeti Hó- és Jég Adatközpontja (National Snow and Ice Data Center) is a napokban közölte az arktikus térségről legújabb jelentését. Ennek legfontosabb megállapítása, hogy a harmadik legkisebb júliusi jégborítást figyelték meg a műholdas észlelések történetében. Ennél csak 2007-ben és 2006-ban volt rosszabb a helyzet. 2007-hez hasonlóan idén júliusban is kiterjedt, magasnyomású légköri rendszer uralta a területet, és több beeső napsugárzás volt a tiszta égbolt miatt, ami fokozta a jég olvadását.

Az arktikus (északi-sarkvidéki) jég kiterjedése 2009 júliusában 8,81 millió négyzetkilométer volt. Ez mindössze 680 ezer négyzetkilométerrel több, mint a 2007-ben mért legalacsonyabb érték. A rózsaszín vonal a júliusi kiterjedés 1979 és 2000 között mért átlagát jelzi - ennél a most mért érték 1,29 millió négyzetkilométerrel kevesebb. A fekete kereszt a földrajzi Északi-sarkot jelöli (forrás: National Snow and Ice Data Center, USA)

Az arktikus jégnek kulcsszerepe van a Föld hőháztartásában: világos színe miatt visszaveri a beeső napsugárzás zömét, hidegen tartva a sarkvidéki területet. Mérések alapján a jég kiterjedése az elmúlt 30 évben drámai módon csökkent, a legnagyobb csökkenés a nyári olvadási időszakban tapasztalható. A visszaverő felület csökkenésével a Föld egyre több és több hőt nyel el, ami további jégolvadáshoz vezet (önerősítő folyamat, pozitív visszacsatolású rendszer). Az arktikus jég teljes elolvadását egyes kutatók már a 21. század közepére jelzik, aminek következményei jórészt ismeretlenek számunkra.

Az arktikus jég feletti magasnyomású légköri rendszer tiszta égboltot és nagyobb mértékű olvadást hozott