Légikatasztrófa testközelből - a Szuhoj utolsó másodpercei

Mint az a híradásokból már ismert, 2009. augusztus 30-án a lengyelországi Radom városának katonai repülőterén lezuhant és megsemmisült a Belorusz Légierő egyik Szuhoj Szu-27UBM Flanker típusú kétüléses harci repülőgépe. A fedélzeten tartózkodó pilóták életüket vesztették a balesetben. Tudósítónk a becsapódás helyszínének közeléből örökítette meg a gép repülésének utolsó másodperceit.

A szombati heves esőzés után ragyogó napsütés és kéklő ég fogadta a radomi repülőtéren a százezres tömeget, mely jókedvűen várta a szenzációsnak ígérkező airshow kezdetét. A szóló bemutatót tartó gépek közül a legnagyobb látványosságnak kétségtelenül a kétüléses Szu-27-es ígérkezett.

Röviddel 13 óra után hosszas kigurulást és várakozást követően kezdte meg utolsó, végzetes repülését a belorusz harci gép, fedélzetén két nagy tapasztalatú pilótával. A makulátlan festésű, impozáns méretű Szuhoj pilótafülkéjében a Belorusz Légierő nyugati hadműveleti-harcászati parancsnokságának parancsnokhelyettese, Alexander Morfickij ezredes és a 61. vadászrepülő bázis parancsnokhelyettese, Alexander Zsuravlevics ezredes foglalt helyet.

A rövid gurulás után az utánégetős AL-31 típusú hajtóművek bődületes erejét kihasználva meredeken emelkedett majd balra kifordult a hatalmas Flanker. A gép azonnal intenzív manőverezésbe kezdett, függőleges és vízszintes figurákat is végrehajtott, azonban a második perc táján szemmel láthatóan megtört a lendület.

A háthelyzetben lévő vadászt először talpra állította a pilóta, majd azt követően két, jobboldali irányban megkezdett lassú palástorsó után egyre fogyó sebességgel és magassággal balra süllyedt a Szu-27-es. Ekkor már koordinálatlannak tűnt a mozgása, nyoma sem volt a kezdeti dinamizmusnak, sőt a hajtóművek hangját sem igazán lehettet hallani. Egyértelmű volt, hogy komoly baj lehet, a másodperceken belül bekövetkező szörnyű tragédia azonban talán még elkerülhetőnek tűnt. Tolóerő hiányában azonban a gépet a süllyedésből már nem tudták kivenni a pilóták, a tehetetlenül vergődő 23 tonnás vasmadár egy facsoport mögött a földnek ütközött és felrobbant.

A gép tartályaiban lévő néhány tonnányi kerozin (a maximális 10 tonna helyett a bemutatóra feltehetőleg 2-3 tonna üzemanyaggal szállt fel a Szuhoj) hírtelen fellobbanó narancsvörös lángba borította a csúszó roncsot, majd csak a sűrű fekete füst gomolygását lehetett látni. A pilóták ekkor már minden bizonnyal halottak voltak, ugyanis meg sem kísérelték a katapultálást, az utolsó pillanatig küzdöttek, hogy levegőben tartsák a harci gépet, vagy legalább kivezessék a lakott területek fölül. 

A Szuhoj Szu-27 Flanker a szovjet/orosz repülőgépgyártás egyik sikertípusa, az elmúlt évtizedekben számtalan modifikációban több mint ezer példányt gyártottak a különböző repülőgépgyárakban belőle. Kiváló manőverezőképssége és impozáns fegyverterhelése, valamint nagy hatótávolsága miatt a nyugati országokban is komoly elismerést vívott ki. Bár a típus már nem fiatal, hiszen az 1980-as évek eleje óta szolgálatban áll, azonban folyamatosan továbbfejlesztették az alap konstrukciót, melyből haditengerészeti vadászgépet (Szu-33), többfeladatú vadász-bombázót (Szu-30) és csapásmérő (Szu-34) verziókat is gyártanak. A típuscsalád jelenleg is az orosz hadiipar leginkább keresett és legnagyobb bevételt hozó produktuma. Számos országban állnak rendszerben a Szu-27-es típuscsalád példányai Indiától Kínán át Algériáig és Venezueláig. A Belorusz Légierő mintegy kéttucatnyi, részben modernizált Szu-27-essel rendelkezik, a most lezuhant példány egy kétüléses Szu-27UBM volt.

Szerencse a szerencsétlenségben, illetve valószínűleg a személyzet hősiességének köszönhető, hogy a földön a civil lakosság körében nem követelt áldozatokat a Szuhoj lezuhanása. Más kérdés, hogy eleve elkerülhető lett-e volna a gép és a pilóták pusztulása. A helyszínen először úgy tűnt, hogy a háthelyzetből kicsit túlhúzva talpraállított gépben a pilóták túl nagy terhelést kaphattak (negatív G erők után hírtelen pozitív G erők hatottak) és a térbeli koordinációt elveszítve vitték végzetes mozgássorozatba a Szu-27-est. Ezt a felvetést cáfolja, hogy a fejünk felett elhaladó gép hajtóműveinek már nem hallottuk a hangját, így vélhetően tényleg a madárral való ütközés és a tolóerő elvesztése okozhatta a katasztrófát. A palástorsókat ráadásul általában utánégetővel hajtják végre a pilóták, mivel ez a manőver normál esetben sebességvesztést okoz, így a plusz tolóerőre mindenképpen szükség van, pláne alacsony magasságon.

Mivel a beloruszok eddig nem szerepeltek külföldi repülőnapokon, ezért nem tudni, hogy a feladatot végrehajtó pilótáknak volt-e ilyen irányú gyakorlata, egyáltalán a program fel volt-e építve, vagy inkább improvizációs jellegű volt. A viszonylag rövid, de intenzív manőverezéssel járó demo repülések megtartása nagy tömeg előtt plusz mentális terhelést ró a pilótákra, így nem véletlen, hogy a legtöbb országban kellő tapasztalattal rendelkező, kijelölt bemutatópilóták és dedikált gépek vannak erre a célra. A baleset pontos okainak kiderítését szakértők bevonásával vizsgálják a lengyel és belorusz hatóságok.

A Szovjetunió széthullását követően létrejött önálló Belorusszia (Fehéroroszország) komoly légierővel és fejlett hadiiparral rendelkezik. A meglehetősen elszigetelten élő, Lukasenko elnök által irányított ország szoros kapcsolatokat ápol Oroszországgal, azonban az utóbbi időben a nyugati országok felé is nyitni próbálnak. Ennek a folyamatnak a része volt a Belorusz Légierő bemutatkozása is a nemzetközi porondon, a Varsótól délre fekvő Radomban megrendezett repülőnapon azonban tragédiába fulladt a Szu-27-es bemutatója. Kérdéses, hogy a balesete milyen hatással lesz az enyhülési folyamatra, csak bízni lehet benne, hogy a jövőben is láthatjuk a fehérorosz harci gépeket a nagy nemzetközi légibemutatókon.

Temesvári Péter