A halak felét ma már telepeken nevelik

Az egészséges életmód részeként javasolni szokták, hogy fogyasszunk több tengeri halat azok omega-3 zsírsav tartalma miatt, mert ennek nagy szerepe van a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében. Ennek köszönhetően az utóbbi néhány évtizedben jelentősen megnőtt az igény a különböző haltermékekre. Egy friss kutatási eredmény szerint ma már az elfogyasztott halak 50 százalékát telepeken nevelik.

Elsőre talán azt gondolnánk, a telepeken való halnevelés a tengeri ökoszisztémák számára lehetőséget ad arra, hogy regenerálódjanak a túlhalászat által okozott károk után, ám ez sajnos nincs így. A telepeken nevelt halfajok zöme ugyanis ragadozó (például a lazac, a tonhal és a pisztráng), s vadon befogott halak, elsősorban szardellafélék húsával, valamint halolajjal etetik őket.

Az akvakultúra, a tengeri és édesvízi állatok tenyésztésével foglalkozó iparág fejlődésével együtt ezek felhasználása is megduplázódott az elmúlt 10 évben, jelenleg a halhús 68, a halolaj 88 százalékát használják fel más halak etetésére, derül ki az amerikai tudományos akadémia folyóiratának (PNAS) honlapján megjelent új tanulmányból.

A 2006-ban megtermelt 51,7 millió tonna hal táplálásához körülbelül 20 millió tonnát kellett az óceánokból lehalászni, s a kutatás vezetője, Rosamond L. Naylor (Stanford Egyetem) elmondása szerint 450 gramm lazachús előállításához több mint négyszer annyi, 2 kilogramm szardellára is szükség lehet. A szerzők szerint ha csak 4 százalékkal csökkentenék az eledelben a halolaj mennyiségét, már 1,3 kilogrammnyi hal is elég volna a egy lazac felneveléséhez, ezzel szemben a halhús ugyanilyen arányú csökkentése nem befolyásolja jelentősen a szükséges táplálékmennyiséget.

Piacra válogatják a hawaii halfarmon nevelt moit (Polydactylus sexfilis)

A mindenevő halak, mint a pontyfélék vagy a tilápia etetéséhez kevesebb halhúsra van szükség, ám annak ellenére, hogy 1995 és 2007 között a pontyfarmokon 50, a tilápiafarmokon pedig majdnem 75 százalékkal csökkentették a hús arányát az eleségben, 2007-ben továbbra is 12 millió tonna halászott halat használtak fel, ami másfélszer több, mint amit együttesen a rákot és lazacot tenyésztő telepeken elfogyasztottak. Hiába kismértékű tehát a fogyasztás helyi szinten, ha ezeket összeadjuk, akkor globálisan így is nagyon sok halhúsra van szükség - összességében tehát ezek sem mondhatók "környezetbarát" halaknak, arról nem is beszélve, hogy nem tartalmaznak omega-3 zsírsavakat. Ezen alkotók mesterséges előállítása jelenleg is számos vizsgálat célkitűzése, többek között egysejtű mikroorganizmusokkal és genetikailag módosított növényekkel kísérleteznek a kutatók.

Az omega-3 zsírsav, a szív barátja

A hidegtengeri halak legfontosabb tápanyagai az omega-3 zsírsavak, melyek édesvízi halak közül egyedül a busában mutathatók ki kisebb mennyiségben. A tengeri halakat rendszeresen fogyasztó országokban kimutathatóan alacsonyabb a szív- és keringési betegségek előfordulásának aránya, mint más országokban. Az omega-3 zsírsavak várandós nőknél segítik a magzat fejlődését, csökkentik a koraszülés veszélyét, csecsemőknél pedig elősegítik az optimális látásélességet és a szellemi fejlődést. A magas vérnyomás kezelésében is eredményesek, bizonyítottan vérnyomáscsökkentő hatásúak, valamint csökkentik a szívbetegségek és a trombózis kialakulásának veszélyét is. A kedvező hatások már heti egyszeri fogyasztásnál is jelentkeznek, de ajánlott hetente legalább kétszer valamilyen hidegtengeri halból készült ételt fogyasztani.

A szerzők abban bíznak, hogy törvényi rendelkezésekkel majd sikerül rákényszeríteni a halfarmokat, hogy csökkentsék a halhús és halolaj arányát az eleségben, Naylor szerint ugyanis csak így lehet megelőzni a vadon élő szardellák és egyéb táplálékul szolgáló halfajok populációinak összeomlását.