Lakatlan lehet Galaxisunk peremvidéke

Egy új vizsgálat megerősíti a feltételezést: Galaxisunk peremvidékén a nehéz kémiai elemek aránya olyan kicsi, hogy kevesebb planéta születhet az összeálló csillagok körül, mint a Napunk környezetében. Ennek megfelelően az élethordozó bolygókból is kevesebb lehet a távolabbi térségekben.

Galaxisunknak, a Tejútrendszernek a peremvidékén kisebb a csillagsűrűség és a csillagok keletkezési gyakorisága, ennek megfelelően ott kevesebb nehéz elem jöhetett létre, mint csillagvárosunk belső részében. Chikako Yasui és kollégái a Cassiopeia csillagképben mutatkozó két fiatal csillaghalmazt vizsgáltak, amelyek a galaktikus centrumtól 62 ezer fényévre vannak. (Napunk 26 ezer fényévre található a középponttól.)

Mindkét csillagcsoport viszonylag fiatal, koruk nagyságrendileg félmillió év lehet - ennek megfelelően sok tagjuk körül vártak olyan anyagkorongokat, amelyekből később bolygók születhetnek. Az ilyen korongok jelenlétére a közeli infravörös tartományban mutatkozó sugárzástöbblet utal. A megfigyelések alapján az esetek közel ötödében mutatkozott ilyen korong - sokkal ritkábban tehát, mint például a Nap környezetében.

A jelenség oka talán az lehet, hogy a nehéz elemek (csillagászati szakkifejezéssel élve a fémek) kisebb koncentrációban vannak jelen a vizsgált zónában, minta Nap környezetében. A Tejútrendszer centrumától ilyen távolságban a csillagközi anyag fémtartalma csak közel tizede a Napunk szomszédságában jellemzőnek.

A fémekben szegényebb környezetben a csillagkörüli korongok gyorsan szétoszlanak. A kisebb fémtartalom miatt kevesebb porszem keletkezik a korongokban, amelyek a csillag ultraibolya sugárzását elnyelik. Ezek hiányában a sugárzás a korong gázanyagnak nagyobb részét eléri és felfűti - ezért gyorsan szétoszlatja azt, talán még azelőtt, hogy bolygók állnának össze belőle. Ennek megfelelően a Tejútrendszer peremvidékén kevesebb bolygórendszer és egyben kevesebb, az élet számára kevesebb kedvező planéta lehet, mint a beljebb lévő térségekben.

Néhány molekulafelhő (fekete korongok) és a most vizsgált felhő (kék korong) helyzete a Tejútrendszer spirálkarjaihoz képest (Digel et al. 1994)