Lavinák és kőszáli kecskék között

A Norvégiában élő Haarberg Orsolya tarolt az idei Év természetfotósa versenyen: elnyerte az Év természetfotósa címet, az övé lett az Év természetfotója, és három további kategóriában ért el első helyezést fényképeivel. A felvételeket a szerző engedélyével közöljük.

Az év természetfotósára korábban már Londonban is felfigyeltek: Orsolya a magyar eredményhirdetés előtt, meghívott előadóként vett részt a brit Royal Geographic Society által szervezett WildPhotos konferencián.

A londoni szimpózium a legnagyobb angol természetfotós rendezvény, amelyen profik, amatőrök, szerkesztők, kiadók és természetvédők találkoznak. A programot a BBC Wildlife magazin korábbi szerkesztője, a Wildlife Photographer of the Year verseny egyik alapítója, Rosamund Kidman Cox szervezi, a hallgatók között, a számos képügynökség képviselője mellett, ilyenkor ott ül a National Geographic magazin képszerkesztője is. (Idén, két nappal a konferencia előtt hirdették ki a legnagyobb nemzetközi természetfotós verseny, a Veolia Environnement Wildlife Photographer of the Year 2009 győzteseit.) A magyar fotós külföldi előadásának sikerét jelzi, hogy már meghívták a 2011-ben megrendezésre kerülő, Wildphotos szimpóziumra is.

Varanger-félsziget, Norvégia (2006)

Nagy meglepetés a meghívás, mert azt jelenti, hogy a szervezők eredetinek és kiemelkedőnek találják a munkáját - mondta el az [origo]-nak Haarberg Orsolya. A Norvégiában élő fotós A csend arcai címmel tartott előadást, képein főleg a víz vagy annak egyéb formája szerepelt közegként, kövekkel kombinálva. Jelenleg a Wild Wonders of Europe szervezetnél dolgozik, amely céljául tűzte ki, hogy bemutassa, a sokak által unalmasnak tartott Európa természeti csodáit.

Orsolya idén ősszel sikert sikerre halmozott: a konferenciáról hazaérve, a november 3-ai ünnepélyes díjátadón kiderült, hogy a Magyar Természetfotósok Szövetsége idén őt választotta meg az Év Természetfotósának, az ő fényképe lett Az Év természetfotója, valamint 3 további kategóriában - A madarak viselkedése, Az emlősök viselkedése, Az állatok szemtől szemben - is első helyezést ért el fényképeivel a legfontosabb hazai természetfotós pályázaton. Orsolya évek óta a hazai élmezőnyben végez, 2007-ben is övé lett az Év természetfotója.

Mikor kezdett el fotózni, és hogyan lett a hobbiból hivatás?
Másodéves egyetemistaként kezdtem el fényképezni és 2001-ben, az egyetem negyedik évében felvettek a Magyar Természetfotósok Szövetségébe. Nem láttam megélhetési lehetőséget a természetfotózásban Magyarországon, de ettől függetlenül a természetfotózás megmaradt hobbi szinten. Az egyetem után megpályáztam egy doktori ösztöndíjat a Nyugat-Magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási Intézetében, ahol a hódok táplákozási viselkedésével foglalkoztam, folytatva a WWF hódvisszatelepítési programjában 1995-96 óta végzett munkámat. A doktori kutatásom terepi munka részét Norvégiában szerettem volna végezni, amihez nyertem is egy 8 hónapos ösztöndíjat a norvég államtól.

Erdély, Románia (2005)

Ebben az időszakban találkoztam a férjemmel, aki szabadúszó természetfotós Norvégiában és miután összeházasodtunk, úgy döntöttünk, hogy a megpróbálunk együtt dolgozni ebben a szakmában. Norvégiában jó ára van a természetfotónak és viszonylag nagy kereslet van rá, ezért nem lehetetlenség megélni belőle. Emellett magyarországi képeladások is segítik a munkánkat. 2008-ban jelent meg az első könyvünk, Lappföld- Európa Alaszkája címmel.

Miként került kapcsolatba a Wild Wonders of Europe szervezettel?
A Wild Wonders of Europe szervezői kerestek meg 2007-ben azzal a kérdéssel, hogy lennék-e a projekt egyik fotósa. Ez egy nagy nemzetközi projekt, amelynek célja Európa természeti értékeinek bemutatása és népszerűsítése. Az elmúlt év legnagyobb kihívása a bemutatásra kijelölt természeti értékek magas színvonalú megörökítése volt. A 2008 tavaszától 2009 nyaráig terjedő időszakban 60 európai természetfotós, több mint 100 fotós missziót teljesített Európa 45 országában. A megbízások során készült képek egy része megtekinthető a projekt weboldalán (www.wild-wonders.com), a fotósok blogjaiban és galériáiban, de az igazi attrakció 2010-ben kezdődik. Ekkor indul európai körútjára az elkészült képek javából összeállított kültéri kiállítás, előadások sora veszi kezdetét, és több nyelven megjelenik a Wild Wonders of Europe nagyformátumú fotóalbuma. Az én megbízásaim között szerepelt Izland és a stockholmi szigetvilág fényképezése.

Melyek a kedvenc témái?
Én elsősorban tájfotósnak vallom magam, kedvenc témáim a havas sarkvidéki tájak, a kövek, a víz és a jég.

Melyik volt a legizgalmasabb munkája?
Jártam a legtöbb európai országban, de más kontinensre még nem jutottam el. Az eddigi, egyik legizgalmasabb utam tavaly volt Olaszországban, amikor elkísértem a férjemet az olasz Alpokba zergéket és kőszáli kecskéket fényképezni a Wild Wonders of Europe megbízásából.

Lofoten, Norvégia (2005)

A Gran Paradiso Nemzeti Park egyik menedékházában szálltunk meg 5 héten keresztül, közel 2700 méter magasan. Október végén érkeztünk. A park őrei azt mondták, december közepéig ne is számítsunk havazásra, mert az utóbbi évek tapasztalatai szerint csak január elején hullik számottevő mennyiségű hó. Így aztán egy szál bakancsban mentünk fel a menedékházba (1000 méter szintkülönbség a parkolótól), és meglepve tapasztaltuk, hogy már a felfelé vezető úton havazik. A hatodik reggelre másfél méteresre nőtt a hótakaró - ekkor már nem volt mire várni, több órás küszködés után lejutottunk a hegyről, szerencsére nem kellett mentést kérnünk. Két nappal később hótalpakkal felszerelve tértünk vissza, és nekiálltunk fényképezni a táplálék után kutató kőszáli kecskéket.

Egymástól körülbelül 100 méterre dolgoztunk, amikor az első lavina lezúdult, éppen közöttünk. Ettől kezdve egymást érték a lavinák, ezért nagyon gyorsan elhagytuk a meredek hegyoldalakat, és a kevésbé veszélyes lankákon folytattuk a munkát.

Ilyen váratlan események gyakran előfordulhatnak - és végződhetnek sokkal rosszabbul is -, ezért fontos, hogy az ember tisztelje a természet erőit, és azokhoz alakítsa a fotós terveit.