Hiányzó láncszem a korai dinoszauruszok világából

A paleontológusok egy olyan, fontos ősmaradványra bukkantak Dél-Afrikában, amely átmeneti helyzetet mutat a legkorábbi dinoszauruszok és a későbbi hatalmas növényevő Sauropodák között. A maradvány segíthet áthidalni egy hosszú evolúciós hézagot a dinoszauruszok két lábon járó közös őse, és a négy lábon cammogó óriások, például a Diplodocusok között.

A figyelemreméltóan teljes csontváz morfológiai bélyegei arra utalnak, hogy az állat még alapvetően két lábon járt ugyan, de alkalomszerűen - például táplálkozás közben - négy lábra ereszkedett.

A johannesburgi Witwatersrand Egyetem kutatói Dél-Afrika Senekal körzetében bukkantak a nagyméretű, rövid lábú, hosszú nyakú és kis fejű dinoszauruszra. Testfelépítése alapján arra következtettek, hogy egy igen nehéz és lassan mozgó állat maradványai kerültek elő. A paleontológusok az állkapcsok, a lábcsontok és az állat mérete alapján hamar felismerték az Aardonyx celestae névre keresztelt faj jelentőségét.

Több tulajdonság is egyértelműen utal a Sauropodák rokonságára (például a rövid és széles láb, valamint nagy és széles has). A lábujj csontok nagyon robosztusak és erősek, jelezve, hogy nagy súlyok cipeléséhez alkalmazkodtak. A fogak és az állkapcsok azt mutatják, hogy az állat növényevő volt, és hatalmas mennyiségű táplálékot fogyasztott, amelyet nagy adagokban tudott betömni széles szájába.

Habár a csontváz átmeneti jellegeket mutat, ez a faj túlságosan későn élt ahhoz, hogy az igazi közös őst tisztelhessük benne, hiszen ebben az időben már a Sauropodák is léteztek. Vagyis az átmenetnek már korábban meg kellett történnie, az Aardonyx azonban számos ősi bélyeget megőrzött. Ez azt jelenti, hogy a maga idejében a faj egy "élő kövület" volt, mint amilyen ma a bojtosúszós hal, vagy a Gingko biloba.

A kutatók bíznak benne, hogy a lelőhely még további fontos bizonyítékokat fog szolgáltatni a dinoszauruszok és ezen belül különösen a Sauropodák evolúciójáról. A négylábon való járás képességének megszerzése ugyanis kulcsfontosságú evolúciós lépés volt, amely lehetővé tette, hogy a későbbi hatalmas Sauropodák meg tudják tartani súlyos testüket.

Dr. Adam Yates, a Witwatersrand Egyetem palaeontológusa a megkövesedett dinosauruscsontok előtt áll Johannesburgban 2009. november 11-én