Hogyan működnek a ruha alá látó repülőtéri szkennerek?

Egyre több repülőtéren "ruha alá látó", egésztest-képet létrehozó készülékekkel történik az utasok biztonsági átvizsgálása.  Ezeknek a  "rémszem" berendezéseknek technikai szempontból két fő típusa van, az egyik milliméteres rádióhullámok, a másik röntgensugarak visszaverődését használja képalkotásra. Az utasról készült kép háromdimenziós, és vagy tisztázza a vizsgált személyt, vagy hagyományos motozásra irányítja.

A milliméteres hullámszkenner azt használja ki, hogy a rövidhullámok tartományában a ruházat, a haj és az egyéb szőrzet átlátszó, míg testünk bőre és a fémtárgyak nem. Ennek az az egyik oka, hogy a ruha szálainak és a hajszálak jellemző vastagsága kisebb a vizsgáló sugárzás hullámhosszánál, így azokkal nagyon gyenge a kölcsönhatásuk. 

Rövid vizsgálati távolságú, egyszemélyes berendezések már több mint húsz repülőtéren működnek, a világ legelső reptéri milli-szkennere az amszterdami Schiphol repülőtéren állt üzembe 2007 májusában.  A londoni Luton repülőtéren is találkozhat az utas ilyen szkennerrel, az Egyesült Államokban pedig több mint húsz üzemel belőlük.

A másik fajta, röntgensugarakkal működő repülőtéri szkenner abban különbözik az orvosi röntgenkészülékektől, hogy az utóbbiak átvilágítják a test szöveteit, az előbbiek viszont a ruhán áthatoló, de a testfelületről visszavert sugarakkal dolgoznak. További eltérés, hogy az utóbbiak esetében le kell vetkőzni, az előbbiek pedig vetkőzés nélkül meztelenítenek - legalábbis a biztonsági ellenőr számára. Annak ellenére, hogy a repülőtéri röntgenberendezés keményebb sugarakkal működik, mint az orvosiak, azoknál mégis kevésbé veszélyesek, mert sugárzása nem hatol be a testbe, és mert a sugárzásnak való kitettség időtartama is sokkal kisebb.

Az orvosi szakértők szerint a vizsgált személyt egy alkalommal 0,009 milirem, vagy annál kevesebb sugárzás éri - az Egyesült Államokban a jelenlegi egészségügyi sugárzási határérték 25 milirem/év, amit több mint kétezer vizsgálat alatt gyűjthető össze. Ha azonban valaki még fel is száll a repülőre, akkor sokkal hamarabb, mert egy 1 órás repülés 12 km magasságban 0,5 mrem sugárterheléssel jár együtt. A röntgen-utasszkennerrel jobb felbontású kép készíthető, mint a milliméteres rádiósugárzást használó utasvizsgálóval - a röntgenes berendezés már a piercingeket is megmutatja. A londoni Heathrow repülőtéren már működött röntgenszkenner 2004 és 2008 között, jelenleg Manchester és Melbourne repülőterén üzemel egy-egy kísérleti példány.

Néhány milliméteres felbontás érhető el a rádióhullámokat használó egésztest-szkennerrel. A vizsgált személy arcát a biztonsági tiszt maszkolva látja

Az utasszkenner használata egyik típus esetében sem kötelező, az utas a hagyományos motozást is választhatja az új rendszer helyett. Az utas-szkenneléssel készült képeket nem őrzik meg, kivételt csak egyes, a médiumok számára készített próbafelvételek jelentenek. Sokan vélik úgy, hogy az új technológia más túl sokat mutat meg. Vajon mi jelent nagyobb kockázatot - a terrorista fenyegetés, vagy a vizsgálat során készült képekkel való esetleges visszaélés? Ez most több országban vita tárgya, melyek a helyi sajátosságoktól függően különböző eredményekkel végződhetnek.

A különböző elveken működő szkennerrekkel a vizsgálat távolsága akár 50 méterig is kiterjeszthető, ebből a távolságból embercsoportokat, járműveket, konténereket is lehetne biztonságosan szkennelni.

Ilyen képet szolgáltat a röntgensugarakat használó egésztest-szkenner

Posztobányi Kálmán