El kell engednünk a delfineket

2010.01.13. 21:10

A delfinek és az ember kapcsolata lesz az egyik legérdekesebb téma a világ legnagyobb tudománynépszerűsítő társaságának éves ülésésén San Diegóban. Egyre többen állítják, hogy a delfinek fogvatartása pszichológiailag káros az állatoknak, ezért nem szabadna üzemeltetni a delfináriumokat. A nyaranta az Adrián delfinmegfigyelő táborokat vezető Kováts Kinga szerint a delfinek még azt sem szeretik, ha motorcsónakkal közelítik meg őket, Pereszlényi Zsuzsa tengerbiológus pedig arról beszélt, hogy az egykor szabadon élő egyedek szenvedésként élik meg a bezártságot.

A delfinek és az ember kapcsolatával idén a világ legnagyobb tudománynépszerűsítő társasága, az AAAS is foglalkozik: a kaliforniai San Diegóban februárban megrendezendő konferenciára olyan kutatókat hívtak meg, akik már több éve, évtizede foglalkoznak a delfinek agyi képességeivel és társas viselkedésével.

Egyre többet tudunk a delfinek intelligenciájáról és szociális képességeiről, így az utóbbi időben több kérdés is felmerült a velük való helyes emberi bánásmóddal kapcsolatban. Számos modern kori delfin agya jelentősen nagyobb, mint az emberé, ha pedig a két faj testtömegét is figyelembe vesszük (ez a relatív agyméret), akkor a delfinek agya közvetlenül az emberi agy után következik. A delfinagy azonban nemcsak tömegében, hanem azoknak az anatómiai arányoknak az alapján is közvetlenül utánunk sorolható be, amelyekből az elmebéli képességekre következtetnek a kutatók. Bár ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a delfinek lennének a Földön a második leginkább intelligens faj, sok olyan etikai kérdést vet fel, amelyek alapján újra kellene gondolnunk a delfinekhez fűződő viszonyunkat - olvasható az AAAS konferenciaelőzetesében

A kutatók egyre nagyobb hányada gondolja úgy, hogy a delfinek szórakoztató céllal történő fogvatartása pszichológiailag káros az állatoknak, ezért nem támogatják a delfináriumokat. Kováts Kinga, a horvát Kék Bolygó Tengeri Természetvédelmi és Kutató Intézet magyarországi elnöke szintén elutasítja a fogvatartott delfinek szórakoztató látványosságként történő bemutatását. "Egyiptomban egy halászfalu arról lett híres, hogy egy teljesen szabadon élő delfinnek egy 25 éves halláskárosult beduin halász a barátja. Pár évvel ezelőtt volt szerencsém úszni Olene-nel, a nőstény delfinnel. Sajnos azt tapasztaltam, hogy a delfin bizalmatlan a turisták túlzott érdeklődése és agresszív viselkedése miatt. Sokan megsebzik az állat bőrét, veszélyeztetik a delfin egészségét és már akkor mesélték, hogy Olene első két borja elpusztult. A különféle bőrfertőzések a nem természetes körülmények között tartott delfineknél is elég gyakoriak, ami szintén felveti azt a kérdést, hogy jó-e az állatoknak, ha ölelgetjük, vagy elkerített tengerrészeken, állatkertekben mutogatjuk őket. A legtöbben nem is tudják, milyen sok delfin pusztul el már a befogáskor vagy szállítás közben. A többiek pár percig szórakoztatnak minket, de társaiktól elszakítva unatkoznak és csak a delfináriumok medencéiben úsznak körbe-körbe. Megéri? Hiszem, hogy ha reális képet adunk a delfinek életéről, a fogságban tartott állatok életkörülményeiről és a rájuk leselkedő veszélyekről, akkor az emberek egyre kevesebbszer látogatják majd a delfináriumokat és megakadályozhatjuk további állatok befogását" - mondja Kinga.

 

 

Palackorrú delfinek a hajó előtt az Adrián (Kék Bolygó)

Kinga és munkatársai nyaranta a horvátországi Veli Losinjban szerveznek táborokat 10-14 éves gyermekek számára, ahol a résztvevők játékos formában, terepgyakorlatokon és kirándulásokon ismerkedhetnek meg a delfinekkel és a tengeri élővilággal. Van egy önkéntes programjuk is, így akiben megvan a kellő motiváció, az két hétig részt vehet a Losinj-i delfinpopulációt kutató tengerbiológusok munkájában is. "A gyermekekkel szerzett tapasztalataink rendkívül pozitívak: nemcsak nekem, hanem nekik is sokkal nagyobb élmény a delfinek természetes élőhelyükön történő megfigyelése, mintha ugyanezt egy delfináriumban tennénk. Szélcsendes időben motorcsónakkal megyünk ki a tengerre, és ha szerencsénk van, az állatokat játék, táplálkozás vagy vonulás közben is megfigyelhetjük. A szigetvilág környékén élő palackorrú delfinek populációja a becslések szerint 120-160 egyedből áll, az állatok a horvátországi törvények és nemzetközi megállapodások szerint is egyaránt védettek. Ez azonban sajnos nem jelent mindenre garanciát: a terület jelenleg ugyan delfinrezervátumként van bejegyezve, ezt a minősítést azonban csak ideiglenesen kapta meg. Olyan tervek is vannak, hogy a környéken újabb kikötőket építsenek, ez azonban csak akkor lesz lehetséges, ha hagyományos nemzeti parkká minősítik vissza a delfinrezervátumot. Mindez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a delfinek a hajók túlzott zajterhelése miatt idővel elhagyják majd a Losinj-i tengerrészt" - mondja Kinga.

Forrás: Kováts Kinga, Kék Bolygó Intézet

Palackorrú delfinek a horvát partok közelében 

A delfinek emberi tevékenység miatti elvándorlásával, illetve a populációk csökkenésével kapcsolatos aggodalmakat Pereszlényi Zsuzsanna biológus, a Tethys Kutatóintézet munkatársa is megerősíti. A delfinek ökológiáját és táplálkozási szokásait kutató szakember az [origo]-nak elmondta, hogy a jón-tengeri Kalamos-sziget környékén az elmúlt években jelentős egyedszám-csökkenést tapasztaltak a közönséges delfinek populációjában. A palackorrú delfinekkel szemben a közönséges delfinek kevésbé képesek alkalmazkodni a környezeti tényezők változásaihoz. A túlhalászás eredményeként fellépő táplálékhiány következtében az itt élő populáció egyedszáma a korábbi 150-ről tizenöt év alatt mindössze 15-20 egyedre csökkent. (A két faj viselkedés-ökológiájában fellépő különbségek a veszélyeztetettségi státuszukban is megmutatkoznak, részletesebben lásd keretes anyagunkat.) Hasonló megfigyelések az Adriai-tengeren is történtek, ahol szintén megfogyatkozott az ott élő palackorrú delfinek száma. Azonban itt nem a túlhalászás és a táplálék hiánya, hanem a jelentős zajszennyezés miatti elvándorlás áll a létszámváltozások hátterében.

ForrA!s: noahworld.org

Risso-delfin

A kutatók a fotóazonosítás módszerével tudják nyomon követni a delfinpopulációk egyedszámának változásait. A megfigyelések során az állatok hátúszóit fényképezik le, majd a már meglévő fotódokumentáció alapján beazonosítják az egyedeket. Az adatok összegzése után a szakemberek képet kapnak a csoport létszámáról és összetételéről. "A hátuszonyról történő azonosítás igen megbízható módszer, ami azon alapul, hogy az állatok hátúszóin megmaradnak a szociális élet során szerzett apróbb sérülések - ilyen egyedi jelek például harapásnyomok vagy karcolások. Az uszony alakja az állat életkorára is utalhat, hiszen ahogy nő az állat, úgy a hátuszonya is folyamatosan növekszik és formálódik. Az idősebb állatok ennek köszönhetően akár a hátuszonyuk alapján is megkülönböztethetőek a fiatalabb egyedektől" - mondja Zsuzsanna.

A Földközi-tengerben négyféle delfinfaj fordul elő, a palackorrú delfin (Tursiops truncatus), a csíkos delfin (Stenella coeruleoalba), a közönséges delfin (Delphinus delphis) és a Risso-delfin (Grampus griseus). Ezek közül a közönséges delfin számít veszélyeztetett fajnak az IUCN Vörös Listája szerint, a palackorrú delfin pedig sérülékenynek tekinthető (ez a veszélyeztetett fajnál eggyel enyhébb kategória; a másik két faj nem veszélyeztetett).

Pereszlényi Zsuzsanna az [origo] kérdésére elmondta, hogy a közönséges és a palackorrú delfinek viselkedésében tapasztalható különbségek magyarázatot adnak a két faj eltérő veszélyeztetettségi státuszára is. A palackorrú delfinek sokkal kevésbé válogatósak a táplálék szempontjából, így ha az általuk preferált halfaj mennyisége lecsökken, akkor képesek más táplálékforrás után nézni. Nyílt vízi táplálékhiány esetén igen gyakran megfigyelhetők a halfarmok közelében. Az itt tenyésztett halak etetése során felgyülemlő szerves tápanyag odavonzza a vadon élő halakat is, könnyebb zsákmányszerzési lehetőséget kínálva a delfinek számára. A közönséges delfinek velük szemben nehezen vagy egyáltalán nem képesek más táplálékforrást kiaknázni, így ha nem áll rendelkezésükre elegendő szardínia vagy szardella (preferált halfajok), akkor elvándorolnak és egyes esetekben éhen is pusztulnak. A palackorrú delfinek tanulási képességei bizonyíthatóan jobbak, emiatt főleg ezt a fajt alkalmazzák a delfináriumokban.


Az elmúlt tizenöt évben a palackorrú delfinek Losinj-i populációja is körülbelül 40%-kal csökkent: a túlhalászásból adódó táplálékhiány arra kényszeríti az állatokat, hogy egyre több időt töltsenek zsákmányszerzéssel. A horvát kutatóknak erre konkrét adatuk is van: megfigyelték, hogy az itt élő delfinek idejük 77%-át töltik táplálkozással. Ez igen magas aránynak tekinthető annak fényében, hogy a delfinek életében nagyon fontos szerepet tölt be a társas kapcsolatok építése, így inkább ezen kellene lennie a főbb hangsúlynak. "Bár a helyi halászok sok esetben már "együtt dolgoznak" a delfinekkel - hagyják például, hogy a delfinek megegyék a hálóból kiszabadult halakat - olyanok is akadnak, akik dinamitot használnak a munka során. Ezekben az esetekben főleg külföldi orvhalászokról van szó. A robbantás nemcsak a zsákmányul szolgáló halakat, hanem a közelben lévő összes élőlényt elpusztítja, aminek sajnos néhány delfin is minden évben áldozatául esik. Az itteni halászokkal szerencsére egyre jobb viszonyban vagyunk, és úgy tűnik, hogy az évek során sikerült meggyőznünk őket az itteni delfinpopuláció biológiai értékéről" - tette hozzá Kováts Kinga.

Forrás: EPA

A delfinek viselkedésének tanulmányozásakor felmerül a kérdés, hogy maga a megfigyelés mennyire befolyásolja az állatok viselkedését. "Kutatásaink során szigorúan annyi időt töltünk az állatok közelében, amennyi feltétlenül szükséges. Amint sikerült feljegyeznünk a kívánt adatokat, távozunk, hiszen az emberi társaságnak nem feltétlenül örülnek az állatok. Különböző viselkedési elemekből egyértelműen megítélhető, hogy zavarjuk-e őket vagy sem. Ha például egy domináns hím levegővétel közben néhány erőteljesebb csapást mér a víz felszínére, az figyelmeztető jelként is szolgálhat, jelezve, hogy nem kívánt látogatók vagyunk. Az úszás irányából szintén megítélhető, hogy mennyire zavarjuk őket. Ha a csoport kitér a hajó haladásával párhuzamos irányból, az ugyancsak elkerülési szándékra utal" - mondta Pereszlényi Zsuzsanna.

ForrA!s: western washington university

Sötét delfin (Lagenorhynchus obscurus)

Kováts Kinga - éppen a fentiek miatt - idén nyáron már egy olyan túrát is szeretne, amikor nem motorcsónakkal, hanem vitorláshajóval közelítenék meg az állatokat. "Losinj-ban ugyan nem lehet együtt úszni a delfinekkel, de a táborban résztvevő gyerekek enélkül is nagyon élvezik, hogy természetes körülmények között figyelhetik meg az állatokat. A nyugodt megfigyeléshez persze arra is szükség van, hogy ne legyünk túl sokan, ezért maximum tizenegy gyermek jelentkezhet egy-egy csoportba. Mivel így egyszerre csak kevesen vagyunk a megfigyelő csónakban, a legtöbbször igazi élményekkel gazdagodunk: egyaránt megfigyelhető a delfinek vonulása, a táplálékszerzésük, illetve az, amikor egyszerűen csak a szabadidejüket töltik és játszanak, vagy pihennek. Az állatok egyébként az április-május körüli időszakban jönnek a leginkább közel, ilyenkor néha még a partról is látszanak. Nekem is ilyenkor sikerült a legjobb képeket készítenem róluk, amikor egy alkalommal több mint másfél órán keresztül a hajó közelében maradtak" - mondta a Kék Bolygó munkatársa.

Mennyire intelligensek a delfinek?

A delfinekkel végzett eddigi tudományos kísérletek alapján az állatok számos olyan képességére is fény derült, amiről korábban nem volt tudomásunk. Az emberszabású majmokon és néhány más fajon kívül a palackorrú delfinek is képesek felismerni a saját tükörképüket, ami már az öntudatosság egy bizonyos szintjére utal. A delfinek emellett fejlett problémamegoldó-képességgel rendelkeznek, megértik a különféle jelekből álló mesterséges nyelvet, társas viselkedési szokásaik pedig szintén igen összetettnek nevezhetőek (a delfinekkel kapcsolatos eddigi kutatásokról korábbi cikkünkben olvashat részletesen: Viszlát és kösz a halakat! - Mítoszok és valóság a delfinek intelligenciájáról).

A különféle állatok intelligenciájának egy-egy tényező alapján történő összehasonlításának egyébként nincs sok értelme - hívta fel a figyelmet az AAAS konferencia egyik előadója, Lori Marino a Sunday Times beharangozó cikkéhez írt hozzászólásában. Marino hangsúlyozza, hogy bár a delfinek relatív agymérete megelőzi a csimpánzokét és az ember után a második helyen áll, ez nem jelenti azt, hogy a delfinek lennének az utánunk következő legértelmesebb lények. "Nem szeretnék pusztán az agyméretre vonatkozó információ alapján kategorikus kijelentéseket tenni, vagy hierarchikus rangsort felállítani. Az intelligencia túl összetett dolog ahhoz, hogy leegyszerűsítve értelmezzük. Ez a lényege az etikai érvelésünknek is, vagyis hogy a rendelkezésünkre álló kutatási eredmények alapján gondoljuk újra a delfinekhez fűződő kulturális viszonyunkat. Ide tartozik természetesen az is, amikor tömegével öljük le ezeket az  állatokat" - írja kommentjében Marino.

A jelenlegi tudományos bizonyítékok a kutatók szerint már elégségesek ahhoz, hogy a fogvatartott delfinek helyébe kis túlzással akár embereket is képzelhetünk. Erre utal az a szókapcsolat is, ami az előadások kivonataiban is többször szerepel: a delfinek "nem-emberi személyiségek" (non-human persons), ami arra utal, hogy bizonyos helyzetekben - például fogságban - ugyanúgy szenvedhetnek, ahogyan mi szenvednénk. A konferencia egy másik előadója, Thomas White (Loyola Marymount University) a fentiek alapján például egy "fajok közötti etika" létrehozását támogatja, amelyhez azonban a mostaninál még több tudományos bizonyítékra lenne szükség a delfinek értelmi képességeivel kapcsolatban.

 


Angol nyelvű film a delfinek pusztulásáról (17,5 perc, earthocean.tv)

KAPCSOLÓDÓ CIKK