Tizenkét nappal indul korábban az élet tavasszal

Az állatok és növények szaporodása szempontjából tizenkét nappal kezdődik korábban a tavasz, mint 1976-ban, és ez is a klímaváltozás számlájára írható. Brit kutatók az eddigi legátfogóbb felmérésben azt is megállapították, hogy a változás a táplálékláncok alapjait, a növényeket és a növényevőket érinti leginkább. Azt még senki nem tudja, hogy alkalmazkodnak ehhez a ragadozók.

Elkészült az eddigi legátfogóbb elemzés a korábban kezdődő tavasz hatásairól az Egyesült Királyságban. A vizsgálatban 12 brit kutatóintézet és egyetem munkatársa vett részt, és 726 tengeri, édesvízi és szárazföldi állat- és növényfaj egyedfejlődési adatait vetették össze harminc évre visszamenőleg. A kutatók megállapították, hogy a szaporodási időszak átlagosan 11,7 nappal kezdődik hamarabb, mint 1976-ban, s a változások elsődlegesen az alacsonyabb táplálkozási szinteket érintik, ide tartoznak a növények és a növényevők.

Korábbi tanulmányok szerint az északi féltekén évtizedenként 2,3-5,5 nappal kezdődik hamarabb a tavasz az utóbbi időszakban, ám azt még sosem vizsgálták, hogy melyek azok az élőlénycsoportok, amelyek erre a változásra a legérzékenyebbek, s melyek azok, amelyeket a legkevésbé érint. Erre kereste a választ a mostani vizsgálat Dr Stephen Thackeray és Sarah Wanless professzor, a brit Centre for Ecology & Hydrology munkatársai vezetésével.

Ez az első alkalom, hogy olyan kimerítő vizsgálat történt, amelynek segítségével összehasonlíthatóvá váltak a különböző élőlénycsoportokban tapasztalható változások. A Global Change Biology című folyóirat február 9-i számában megjelent tanulmányban 1976 és 2005 közötti adatokat használtak fel, amely egy elég jelentős időszak a klímaváltozás, a savas esők, a földhasználat és a túlhalászat vizsgálata szempontjából. A kutatók a januártól augusztusig tartó időszakot vizsgálták, azaz kizárólag a tavaszi és nyári egyedfejlődési változásokat vették figyelembe, mert szaporodás és növekedés szempontjából ez a legintenzívebb időszak. Szárazföldi és vízi növények, rovarok, halak, kétéltűek, madarak és emlősök adatait tanulmányozták, s többek között a virágzás kezdetére, a planktonok növekedési sebességére, a rovarok repülési időszakaira, továbbá a születésekre és az elvándorlásokra koncentráltak.

Az eredmények alapján meglehetősen gyors klímaváltozás zajlott a vizsgált időszakban, éves szinten egységesen 0,04-0,05°C felmelegedést tapasztaltak mind a tengeri, mind az édesvízi, mind a szárazföldi ökoszisztémákban, ez összesen körülbelül 1,2 °C-os melegedést jelent. Ezzel párhuzamosan minden jelentősebb élőlénycsoportban átlagosan 11,7 nappal hamarabb kezdődik a szaporodási és populációnövekedési időszak, és összességében a vizsgált események 83,8 százalékában tapasztaltak korábbi megjelenést. Sarah Wanless elmondta, hogy a vizsgálat rámutat azokra a változásokra, amelyek mielőbbi kivizsgálást igényelnek, különös tekintettel a védendő, valamint a nagy gazdasági jelentőséggel bíró fajokra. Ide tartoznak az élelmezésben fontos szerepet játszó halfajok, a megporzásban részt vevő rovarok, valamint a növénykártevők.

A leggyorsabb változás a szárazföldi növények vegetációs időszakában, a hajtás, a virágzás és a termésérés idejében volt, ez kétévente átlagosan 1 nappal kezdődött hamarabb, mint korábban. Ezzel szemben az édesvízi fitoplanktonok (növényi planktonok) reagáltak a leglassabban, esetükben négyévente 1 nappal kezdődött hamarabb a virágzás.

A különböző táplálkozási szintek eltérően reagáltak a változó környezetre, a legjelentősebb a tápláléklánc alján elhelyezkedő, elsődleges termelő növények valamint az őket fogyasztó állatok esetében volt a változás. A magasabb szintű fogyasztókat egyelőre sokkal kevésbé érintették ezek a hatások. A tápláléklánc egy rendkívül bonyolult hálózat, például a halak és a kétéltűek is fogyasztanak planktont és gerinctelen vízi lárvákat, például szitakötőlárvát. A kifejlett szitakötők lepkéket és darazsakat ehetnek, s egyes szárazföldi madarak is elsősorban ezekkel etetik a fiókáikat, míg a tengeri madarak fő táplálékforrását a halak jelentik. Minden mindennel összefügg, s a legalsó szintekben bekövetkező változások előre beláthatatlan következményekkel lehetnek a magasabb szintű fogyasztókra. A kutatók szerint a fő kérdés az, hogy vajon ezek a fajok, a ragadozók hosszú távon képesek lesznek-e alkalmazkodni a változásokhoz, ám ez csak az utódnevelés sikeressége alapján lesz megállapítható.

Hőmérsékleti anomáliák hatásai az élővilágra

Az évszakra nem jellemző, váratlan felmelegedés nagyon "becsaphatja" az élővilágot, ha a hőmérséklet hirtelen visszahűl az adott hónapra jellemzőre. A meleg előcsalogathatja a telelő állatokat, amelyek könnyen áldozatául eshetnek a fagyoknak. Ugyanígy veszélyes az őszi nagyon enyhe idő is, mely maradásra bírhatja a vándormadarakat, s amelyek aztán nem találnak maguknak táplálékot a tartós fagyok beköszöntével.

***

Rovatunk már a Facebookon és a Twitteren keresztül is elérhető, ahol extra tartalmakat is kínálunk.