Az Év Ismeretterjesztő Tudósa: Kordos László

A Tudományos Újságírók Klubjának tagsága minden évben megszavazza, kit tartanak az év olyan tudományos szakemberének, aki kiemelkedő munkát végzett a tudományos ismeretterjesztés terén. A 2009-es évre vonatkozó elismerést dr. Kordos László, a Magyar Földtani Intézet igazgatója kapta.

Kordos László az Anapithecus állkapcsával

Az 1996-ban alapított díjat elsőként Simonyi Károly fizikaprofesszor vehette át, majd az évek során az elismerésben részesült R. Várkonyi Ágnes történész, Csányi Vilmos etológus, Falus András immunológus, Marx György fizikus, Vekerdi László irodalom- és tudománytörténész, Csermely Péter biokémikus, Vámos Tibor villamosmérnök, Freund Tamás agykutató és Lukács Béla fizikus. A korábbi években a tudományos újságírók szavazatai szerint ők tették a legtöbbet a tudomány közérthető megjelenítéséért, népszerűsítéséért az írott és az elektronikus sajtóban a tudomány legkiválóbb művelői közül. Az elismerés részeként a díjazottak nevét azóta egy-egy csillag viseli az égen, s az elnevezésről oklevelet állítanak ki.

A Magyar Tudományos Akadémián átadott díjat idén a neves őslénytankutató és geológus, dr. Kordos László professzor kapta. Kordos László nevét - éppen ismeretterjesztő tevékenysége miatt - jól ismerheti a nagyközönség, főként a Rudabányán folytatott ásatásai révén. Az ő beszámolói alapján ismerhették meg az érdeklődök a Rudabányán feltárt két nemzetközi jelentőségű emberszabású őst, a Rudapithecus hungaricust és az Anapithecus hernyakit.

Kordos László az egyetemi doktori címet 1975-ben nyerte el, majd 1984-ben a földtudományok kandidátusa, 1993-ban a földtudományok doktora, 1996-ban habilitált doktor és 1997-ben egyetemi magántanár lett. A Magyar Állami Földtani Intézetben 1974-óta dolgozik, végigjárva a szamárlétrát a tudományos segédmunkatársi besorolástól az igazgatói posztig. Közel hatszáz publikációja mellett írt húsz könyvet. Utóbbiak közül a hazai barlangokat bemutató munkája a szakma alapműve. Hosszabb időt töltött Párizsban és az Amerikai Egyesült Államokban, különösen Washingtonban.

Kordos László talán legkedvesebb kutatási területe az emberré válás korai szakasza. 1971 óta ás Rudabányán, 1978-tól vezeti a feltárást. Az első koponyalelet 1985-ben került elő - a világon a tízmillió éves időszakból ez volt a negyedik koponya. A folyamatos feltárásból kiderült, hogy a rudabányai az egyik leggazdagabb és legjelentősebb lelőhely. A rendszerváltásig kizárólag magyar pénzen folyt itt a munka, azóta szinte csak akkor, ha sikerül jelentősebb nemzetközi támogatást szerezni. Éveken át kanadai pénzből dolgoztak, az utóbbi időszakot a National Geographic támogatta.

A díjátadáson megkérdeztük Kordos professzort, mennyire tartja hasznosnak az internetet a tudományos munkában és az ismeretterjesztésben. Kordos elmondta, hogy a gyors tájékozódásra szinte mindig az internetet használja, az elmélyültebb tudományos munkához viszont véleménye szerint nem nélkülözhető a nyomtatott szakirodalom tanulmányozása. Az internet elterjedésének egyik legnagyobb hátrányát éppen abban látja, hogy az ifjabb generáció - az egyetemistákat és a fiatal kutatókat is beleértve - számára szinte nem is létezik az, ami nincs az interneten. A szakkönyvekről alig vesznek tudomást.

Kordos László elmondta: nagyon hasznosnak tartja az internet ismeretterjesztésben betöltött szerepét. Sőt bevallotta, hogy ha ideje engedi, ő is "átfutja" a főbb hazai és külföldi hírportálok ismeretterjesztő anyagait. A rudabányai kutatásokkal kapcsolatos kérdésünkre elmondta, hogy az idén még terveznek egy közös magyar-kanadai ásatást, de utána valószínűleg egy időre megint felfüggesztik az ásatásokat, hogy földolgozhassák az eddig előkerült leleteket.

A 2009-es ásatási szezon leletei Rudabányán

A 2009-es szezonban 25 újabb emberszabású majomlelet került elő. A 38 éve tartó rudabányai ásatások során a mostani leletekkel együtt kétszázötvennél több emberszabású maradványt, köztük öt koponyát tártak fel. A leletek körülbelül 21 Anapithecus-egyedtől, valamint 7-8 Rudapithecus-egyedtől származnak. Kordos László megjegyezte, ez látszólag nem sok, ám ha összevetjük, hogy az azonos korból származó más európai lelőhelyekről csupán néhány töredék kerül elő, akkor kiderül, hogy Rudabánya a leggazdagabb és legjobban tanulmányozott lelőhely a kontinensen.

David Begun, a Torontói Egyetem antropológusprofesszora, az ásatások társvezetője szerint két 2009-es leletnek van rendkívüli jelentősége. Az emberré válás szempontjából lényeges új lelet a Rudapithecus kéztőcsontjainak az előkerülése. A lelet megerősíti azt az elgondolást, hogy az ember, gorilla és a csimpánz közös őse Afrikában alakult ki, majd Európában élt, évmilliókkal később pedig visszatért a fekete kontinensre, s ott zajlott le ténylegesen az emberré válás folyamata, s ott alakult ki a csimpánz és a gorilla felé vezető fejlődési vonal.

A 2009-es ásatási szezon másik rendkívüli felfedezése az Anapithecus alsó állkapcsának előkerülése, ugyanis tavaly találták egy felső állkapcsot. A tudósok meggyőződése szerint ugyanattól az egyedtől, egy hímtől származhatnak, így rekonstruálhatóvá válik az Anapithecus arca. David Begun kitért arra, hogy a lelet egy másik meglepetéssel is szolgált, korábban ugyanis csupán az Anapithecus fogai kerültek elő, amelyek kisebbek, mint a Rudapithecus fogai. Ennek alapján a paleontológusok úgy vélték, hogy az Anapithecus testmérete is kisebb volt. A koponyamaradványok alapján azonban úgy tűnik, hogy nagyjából azonos méretűek voltak.

A rudabányai ásatásokról részletesebben itt olvashat.