Rekordkísérlet: a világűr határáról ugrik le egy pilóta

Felix Baumgartner pilóta 36 500 méter magasságból ugrik ki egy hőlégballonból. Ő lehet az első ember, aki a szabadesés során átlépi a hangsebességet - hogy ekkor mi történik majd, senki nem tudja. Baumgartner ugrása nem csupán rekordkísérlet: adatokat gyűjtenek arról, hogyan lehet menekülni majd a jövő magánűrhajóiból.

Kittinger 1960-as ugrása a jelenlegi rekord

"Mélyen magam alatt láttam a felhőket, és valahol távol párafoltokat a horizonton. Végül körbenéztem, elmondtam egy imát, bekapcsoltam a kamerát, majd kiugrottam a légballon kosarából. Eleinte egyáltalán nem éreztem az esést, mivel a látásomnak nem volt támpontja. Úgy éreztem, hogy szabadon függök a térben. Aztán megláttam az egyre gyorsabban távolodó hőlégballont, és abban a pillanatban tudatosult bennem, hogy a földfelszín felé zuhanok" - így számolt be nem mindennapi élményeiről Joseph Kittinger, az USA légierejének ezredese, aki 31 300 méter magasból ugrott ki egy hőlégballonból.

Ez az ugrás 1960-ban történt, és azóta is magassági rekordnak számít. Ez a magasság már a sztratoszféra nevű réteg a Föld légkörében, az, ahol az ózonpajzs is található. A gravitáció csökkenése itt még észrevehetetlen, az égbolt azonban nappal is sötét, és látszanak a fényesebb csillagok. A nyomás a tengerszinten mértnek 1-2 százaléka, a hőmérséklet pedig mínusz 50 Celsius-fok. Mindezek ellenére a hangsebesség alig kisebb: 300 méter/másodperc (m/s).

Ha minden jól megy, Baumgartner lehet az első, aki a szabadesés során átlépi majd a hangsebességet, pusztán az emberi testet használva. A tervek szerint egy héliumballon kapszulában emelkedik 36 500 méter magasságba, ahonnan egy speciális nyomás- és hőálló ruhában fog zuhanni. Ennek során Mach 1-et - 1100 km/órát - meghaladó sebességet érhet el, mielőtt ejtőernyője kinyílna.

 

 

Joseph Kittinger, az USA légierejének ezredese 31 300 méter magasból ugrott ki egy hőlégballonból, 1960-ban

A Red Bull Stratos program keretében tervezett esemény célja - a "nagy mutatványon" kívül - éppen az, hogy adatokat gyűjtsenek a hangsebességet meghaladó szabadeséssel kapcsolatban. "Ez valóban egy lépés az ismeretlenbe. Senki nem tudja megmondani, hogyan reagál az emberi test a szuperszonikus tartományba való átlépés esetén" - mondja Baumgartner. "Azonban meg kell tudnunk. A jövőbeli repülőgép-fejlesztési programokhoz egy menekülési útvonal is kell, amennyiben nagy magasságban kerülnek bajba a pilóták."

Nem túl távoli az az idő, amikor a Föld légkörének felsőbb rétegeiben vagy a világűrben is kisebb-nagyobb, többször felhasználható különleges repülőeszközök haladhatnak nagy rendszerességgel. Erre részben már a technológiai megoldások is megvannak, gondoljunk például a Virgin Galactic programra, vagy az oroszok Clipper programjára. Felix Baumgartner tulajdonképpen azt szimulálja majd, hogy egy ilyen mini-űrrepülőgép vészelhagyása esetén lesz-e lehetőség egyedi védőruhában menekülni és épségben földet érni, vagy szükség van például az eddigi űrprogramok során használt mentőkapszulák megépítésére és integrálására a jövő kereskedelmi űrhajói fedélzetén.

"Born To Fly" - Baumgartner sok helyről leugrott már, például a Krisztus szobor tetejéről Rio de Janieróban, de ez lesz élete legnagyobb vállalkozása

Dr. Jonathan Clark, aki hat űrrepülőgépes küldetésben dolgozott a legénység orvosaként, megerősítette, hogy a küldetés során gyűjtött adatokat a tudományos közösség rendelkezésére fogják bocsátani. "Amit Felix tesz, az valami olyasmi, mint amit a régi asztronauták és kozmonauták csináltak" - mondta.

Mit él majd át Baumgartner?

A repülőgépet vezető pilóták a hangsebesség átlépésekor rezgéseket tapasztalnak, melyek nemegyszer bajba is sodorták őket. A hanghatár elérésekor fellépő lökéshullám mentén ugrásszerűen változik a nyomás és a hőmérséklet - senki nem tudja még, hogyan reagál a gyakorlatilag védelem nélküli emberi szervezet egy ilyen hatásra. A kevés példa egyike Weaver amerikai pilóta, aki egy 3000 km/óra sebességű katonai gépből katapultált 1966-ban. Azonnal elvesztette az eszméletét, de túlélte a zuhanást.

A szabadon zuhanó ember könnyen forgásba jöhet, vagy ami még rosszabb, ellenőrizetlen bukdácsolásba kezdhet. Az erős pörgést kapó ejtőernyősök szétterpesztik lábaikat, kinyújtják kezüket, hirtelen behúzzák a lábakat, majd kirúgnak vele, a troposzférában szubszonikus sebességek mellett ez bevált módszer a pörgés megállítására. A sztratoszféraugrók azonban inkább a szkafander esési stabilizátorát használják majd, melyet az egyik kesztyűn elhelyezett panellel fognak kezelni.

Baumgartner speciális szkafanderben ugrik

A szkafandernek a vákuumtól és a súrlódási hőtől is meg kell védenie a sztratoszféraugrót. Anyaga valószínűleg nomex lesz; ezt az ellenálló anyagot a DuPont laboratórium fejlesztette ki, és a belőle készült kesztyűkkel, köpenyekkel tűzoltók védekeznek megégés ellen. A szkafandernek nyomás alatt kell lennie, különben a bátor vállalkozónak forrásba jönne a vére.

 "Ötven éve próbálják megdönteni a rekordomat, és sokaknak ez az életébe került" - mondta Kittinger, aki úgy gondolja, Felix Baumgartner kiemelkedő tehetségének köszönhetően ez a kísérlet sikerrel jár majd

A nagy érdeklődésre való tekintettel az eseményről - melynek pontos dátuma egyelőre nem ismert - élő televíziós és internetes adással is jelentkeznek majd. A BBC nemzetközi hálózata ráadásul egy 90 perces különleges dokumentumfilmet is készít, melyet néhány héttel az ugrást követően már a különböző csatornákon le is vetítenek.

Speciális eszközök

Baumgartner ugrásához a Red Bull mérnökei egy több elemből álló rendszert építettek fel. A leglátványosabb kétségkívül az alakját és méretét folyamatosan változtató hatalmas (az ugrás pillanatában 145 méter magas és 80 méter átmérőjű) ballon, amely a sztratoszféra határára emeli a pilótát szállító kapszulát. A rugalmas, filmszerű, rendkívül vékony (mindössze 0,002 cm vastag) anyagból készült, kezdetben hosszúkás, könnycsepp alakú, majd egyre inkább kerekded formát öltő ballont a mintegy három órás emelkedési fázis közben folyamatosan héliumgázzal töltik fel.

A ballon alján egy speciális, üvegszál-erősítésű kompozitanyagból készült kapszula lóg. A kapszulában egy belső, gömb alakú "utascella" található, ez a forma biztosítja ugyanis a legjobb nyomásállóságot. Ebben foglal helyet az asztronauták által is használt, teljesen nyomásálló ruhába, illetve szkafanderbe bujtatott pilóta. A gömb alatt van a biztonsági ütközéselnyelő zóna, felette pedig a kapszula landolását segítő ejtőernyő, valamint egy kamera, melynek majd az ugrás dokumentálásában lesz szerepe. A megfelelő magasság elérésekor a kapszula nyitható ajtaján kilépve kezdi majd meg Baumgartner a zuhanását.

Veszélyesen be lehet pörögni

Bányai Zsolt Péter, a videa.hu felelős szerkesztője, aki több mint 300 ugrásával maga is tapasztalt ejtőernyős, az ugrással kapcsolatban elmondta: az ejtőernyősök szabadeséskor stabil testhelyzetet vesznek fel (hason fekve, homorítva, lábak terpeszben, térdben behajlítva, kezek vállmagasságban tartva, könyöknél behajlítva), mely magát a zuhanást, illetve az ejtőernyő nyílását is biztonságossá teszi. Ez a szimmetrikus pozíció a normál magasságból (4000 méter) végrehajtott ugráskor, körülbelül 200 km/h-ás menetszélnél a zuhanó testet stabilan tartja. Egy aszimmetrikus testhelyzet (pl. előrecsúszásnál lábak kinyújtva, kezek enyhén hátrahúzva) helyváltoztatást eredményez.

A nagy magasságból történő ugrásoknál a drasztikusan megnövekedett sebesség miatt a szimmetrikus testhelyzet a legfontosabb biztonsági szempont (a védőfelszerelések mellett). Ezt a legkisebb változás is veszélyesen aszimmetrikussá teheti. A már említett normál ugrási magasságból történő ugrásoknál is következtek be olyan balesetek, amikor az aszimmetrikus testhelyzetből adódó rendezetlen forgás olyan intenzívvé vált, hogy az ugró kezei kifeszültek, így nem tudott ejtőernyőt nyitni. Egyes esetekben - a fellépő G-terhelés következtében - az agy vérellátása szűnt meg. Mentőkészülék híján (beállított magasságon aktivizálódó biztonsági nyitó automata - Hi Teck 8000, PPKU, Cypres stb.) ezek a vészhelyzetek az esetek túlnyomó részében tragédiával végződtek.

A Kittinger rekordját megdönteni igyekvők több esetben már a levegőben meghaltak, a lényegesen nagyobb intenzitással fellépő forgás során. Ezt kiküszöbölendő alkalmaznak egy alig 1 négyzetméteres stabilizáló ernyőt (pilot chute), mely egyben nyitóernyőként is szolgál (a nyitóernyő indítja a tulajdonképpeni nyílási folyamatot az által, hogy kihúzza a főernyőt az ejtőernyőtokból). A stabilizátor megakadályozza, hogy az óhatatlanul fellépő forgás kontrollálatlan legyen, hisz ennek nyitását követően az ejtőernyős a körhevederen keresztül ezen "függ", így legfeljebb vízszintes forgásra lesz képes, amit lényegesen könnyebb korrigálni az ugrás során.

 

 

A Red Bull egyik hivatalos beharangozója