Őslényt kézbesített a múltból a FedEx

Új leletek alapján a kétéltűek mintegy 20 millió évvel korábban terjedtek el a szárazföldi környezetekben, mint ahogyan azt jelenleg a tankönyvekben olvashatjuk. A Fedexia striegeli névre keresztelt állat a késő-karbon időszak szárazabbá és melegebbé váló éghajlatán élt.

A húsevő kétéltűek új faját és új nemzetségét írták le az észak-amerikai Pennsylvania állam nyugati részéről. A Carnegie Természettudományi Múzeum munkatársai szerint a Fedexia striegeli névre keresztelt állat nyújtja a legkorábbi bizonyítékot a szárazföldi gerincesek széleskörű elterjedésére. A fosszilis koponyát még 2004-ben találták a pittsburgh-i nemzetközi repülőtér közelében. Az ősmaradvány körülbelül 300 millió éves (karbon időszaki) kőzetekből került elő. A lelet 20 millió évvel idősebb, mint az eddig ismert hasonló ősmaradványok, ami arra utal, hogy ennek a csoportnak a szétterjedése és változatossá válása jóval korábban bekövetkezett, mint eddig gondolták.

A Fedexiát a rendkívül jó megtartású koponya alapján írták le. A hasonló leletektől eltérően a 11,5 cm hosszú koponya 3 dimenziós állapotban őrződött meg ilyen hosszú időn keresztül, mivel meglepő módon nem lapította szét a később rátelepülő rétegek hatalmas nyomása. Még a középfül csontok is sértetlenül, az eredeti pozíciójukban maradtak meg. Az állat fajneve a felfedező amatőr gyűjtő, Adam Striegel nevét őrzi, míg a nemzetségnév a FedEx vállalatra utal, amely a lelőhely tulajdonosa.

A Fedexia a kétéltűek egyik kihalt csoportjához, a trematopsidákhoz tartozott, amelyek körülbelül 70 millió évvel a dinoszauruszok megjelenése előtt éltek. Majdnem az összes többi karbon időszaki kétéltűtől eltérően, amelyek nem nagyon merészkedtek ki a vízből, ez a ritka és változatos csoport főleg a szárazföldön élt. Talán csak párzáskor és a peték lerakásakor tértek vissza a vízbe. A szárazföldi élethez való sikeres alkalmazkodásuk annak az eredménye volt, hogy akkoriban hosszú időn keresztül a korábbinál jóval szárazabbá és melegebbé vált az éghajlat.

A karbon időszakban a Déli-sark körül óriási jégtakarók alakultak ki, ami gyorsan váltakozó globális éghajlatot eredményezett. Nyugat-Pennsylvania abban az időben az Egyenlítő közelében helyezkedett el, és rengeteg csapadék zúdult a területére. A mocsarak, amelyekből később kőszén képződött, és a nedves körülményeket igénylő kétéltűek virágzásnak indultak ezen a vidéken. Azonban fokozatosan egyre több víz esett csapdába a sarki jégtakarókban, emiatt a tengerszint csökkent, és egyre több terület került szárazra. Sok más területtel együtt Nyugat-Pennsylvania is szárazabbá és melegebbé vált. A kőszénmocsarak kiszáradtak, sok növény kihalt.

Amikor az éghajlat trópusiból félszárazzá vált, a kétéltű populációk fokozatosan egyre inkább alkalmazkodtak a szárazföldi környezetekhez. A Fedexia és a hozzá hasonló fajok gyakoribbak, változatosabbak és elterjedtebbek lettek, mint azok a kétéltűek, amelyek még mindig a hűvösebb és nedvesebb környezetek lététől függtek. Habár a Fedexia és más szárazföldi kötődésű gerincesek megjelenése az ősmaradványok alapján látszólag hirtelen történt, a paleontológusok szerint egyes fajok már néhány millió évvel korábban megjelentek. Ezek azonban többnyire olyan területeken fordultak elő, ahol az ősmaradványok képződésének nagyon rosszak voltak a feltételei. A klímaváltozás hatására azonban robbanásszerűen elterjedtek azokon part menti területeken is, ahol a nagymennyiségű üledék felhalmozódása elősegítette az ott élő állatok maradványainak fosszilizálódását.

* * *

Rovatunk mostantól a Facebookon és a Twitteren keresztül is elérhető, ahol extra tartalmakat is kínálunk.